Petőfi Sándor a konyhában - 5.0 out of
5
based on
1 vote
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Petőfi Sándor a konyhában
Valamennyi írónk, költőnk közül Petőfi Sándor életrajza a leginkább ismert. A márciusi ifjak vezéreként a március 15-e hőseként majd az 1848-49 -es szabadság küzdelem mártírjaként a nemzeti legendárium egyik központi alakja lett.A XIX. század ötvenes - hatvanas éveitől ő jelentette magyarság számára a nagybetűs költő fogalmát. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett, mint költészete.
Nagyjaink közül alig akad olyan, aki közömbös lenne kora gasztronómiája, vendéglátási kultúrája iránt.
Tarhonya - milyen szépen hangzik ez a szó. Nagysága, színe, elnevezése, de felhasználása is helyenként változik. Általában több tojásból, megfelelő finomságú lisztből, sóval és vízzel gyúrják, mint a közönséges tésztát. Ezután az úgynevezett tarhonyarostán átdörzsölik, és nagyság szerint osztályozzák. A tarhonya elnevezést már egy 16. sz-i kézzel írott szakácskönyvben is megtaláljuk. A kutatók véleménye különböző az eredetéről. Egyesek oszmán-török eredetű jövevénynek tartják, míg mások a perzsa "tarkhane" megfelelőjét látják benne. Ez eredetileg egy darás levesféle, melyet savanyú tejjel készítenek. A délszláv népeknél -melyek hosszú ideig török befolyás alatt éltek- "tarana" néven emlegettek hasonló ételfélét.
Transilvania, Zilbenburger, Dacia, Erdély ugyanazt a tájat jelenti. Magyar, román, szász, örmény, zsidó úgy élt itt együtt évszázadokon át, hogy mindegyik gazdagította a másikat, és mindegyik gazdagodott a másikból. Erdély földjének és a rajta élő népeknek sajátos egyéniségük van. Az erdélyi tájakon lakó népekben a történelem közös egyéniséget alakított ki, de közelről nézve végtelenül változatos ez az arc tájegységenkint, népcsoportonkint, sőt falvanként is. Kalotaszeg és a Székelység két külön világ, és ami földrajzilag összeköti őket, a mezőség jobban különbözik tőlük, mint ők egymástól.Ez jellemző az erdélyi konyhára is. Megízleli az erdélyi ember a szomszéd főztjét is, értékeli, megbecsüli, el is tanulja tőle, de mindig megkülönbözteti a magáét.
Regényes hangulatokat kelt bennünk az örmény népnév: a Kaukázus és az Ararát mesék ködfelhőivel körülvett bérceit, drága kenetekkel, gyönyörűséges szőnyegekkel, izgató fűszerekkel megrakott karavánokat idézi és különös édességeket, mennyei ízük és tömény zamatuk összhangban van azoknak a dobozoknak és kendőknek pompázatos díszítésével, amelyekben hordozzák őket. De, hogy jön a távoli Örményország és az ő gasztronómiai kultúrájuk ide? A kulcsszó Erdély, amely befogadott sokféle népet, zsidókat, szászokat, Flandria vihar-dagály által földönfutóvá lett lakóinak százait, vagy a svájci anabaptista üldözötteket. Otthont kínált a tizenhetedik században sok örmény menekültnek is. Gyergyóban, Csíkban, Tarján és Besztercén telepedtek meg.
A zsidó konyha tartalmazza talán a legtöbb előírást az ételek elkészítésére és tálalására vonatkozóan. Éppen ebben rejlik különlegessége. A zsidók számára fogyasztható, azaz kóser ételek eredete az ókori Izraelig nyúlik vissza és sajátosságai a Biblia számos vallási előírásában, gyökereznek.
"Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal" - vallott egyszer így Gundel Károly. Gyönyörű ars poetica, egyszerű, becsületes, szerény, végtelenül család, hivatás és vendégszerető vendéglős volt. Neve úgy forrt össze Budapesttel, mint Zacher-é Béccsel, Kempinski-é Berlinnel, vagy Ritz-é Párizzsal. 1883. szeptember 23-án született Budapesten, édesapja Gundel János. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult, a vakáció hónapjait arra használta fel, hogy Németországban, Franciaországban, Svájcban és Ausztriában nyelveket tanuljon, valamint a szakmát tanulmányozza. Megismerkedett Sezar Ritz-el, a zseniális hoteljével, akinek munkássága mély benyomást tett az ifjú Gundelre.
Bria Savaren a nagy francia gasztrofilozófus szerint többet használ az emberiségnek, aki kreál egy finom új fogást, mint aki felfedez egy új csillagot. A Gundelek megjelenése a magyar gasztronómiában nemcsak számos új fogást jelentett, hanem új stílust, kifinomult ízlést és eleganciát is hoztak a magyar éttermi kultúrába. Gundel János az elsők között jutott arra a gondolatra, hogy az internacionális konyha szelíden pikáns ízvilágával enyhítse a magyar konyha fűszeresen karakteres ízeit.
Régi vendéglátások, lakomák, de szállodák, fogadók, éttermek, kávéházak, vendéglők, csárdák elmaradhatatlan szereplői voltak a híres prímások, neves cigányzenekarok. Régi emlékek között böngészve érdekes nevekre, hangulatos történetekre bukkanhatunk a régmúlt eseményei között. A legrégebbi időkből Bihari János és Cinka Panna neve merül fel az emlékezés homályából. A kiegyezés korának volt nagyhírű prímása Szegeden Erdélyi Náci, aki Gárdonyinak és Mikszáthnak a barátságát is bírta.
Ha már ilyen hangulatos helyen az algyői Tisza parton vagyunk, azt hiszem kézenfekvőnek látszik, hogy a halról és a tiszai halászatról beszéljek önöknek.
Engedjék meg hogy ezúttal a hely szelleméhez híven megosszak önökkel néhány gondolatot a halakról, a halfőzésről, és a halászlé történetéről.
A februárnak kevés előnye van, nem tartozik a legnépszerűbb hónapok közé, mégis szép emlékeket gyűjthetünk be ilyenkor is, mert javában tart a báli szezon, egymást követik a farsangi rendezvények.
