A bor

: Borászat vegyes; Találatok: 9768

Bor

Bor - 5.0 out of 5 based on 2 votes

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Olvasóink értékelése: 5 / 5

A Bor

A bor nagyjából a az emberi civilizációval egyidős, de az ókorban már jelentős borkultúráról is beszélhetünk. Kár hogy ma élő ember még csak fogalmat sem alkothat arról hogy milyen íze lehetett akkoriban a boroknak, feltételezem hogy a technológia kezdetlegessége mellett a korabeli szőlőfajták sem igen emlékeztettek a jelenlegiekre.
No de ha nem is éltünk az ókorban, azért a jelenlegi közép és idősebb generáció azért még emlékezhet a szocialista nagyüzemek bornak csúfolt silány termékeire, amin a Cola valóban csak javítani tudott. Nem csoda ha ekkora kultusza lett nálunk a VBK-nak és az édes Egri Medinának.
Persze a nagyüzemek mellett már a rendszerváltás előtt is működtek hazánkban is kis családi pincészetek, ahol a bor valóban szőlőből készült és a gazda legjobb tudását adta a boraiba.
Ilyen kis családi pincészetek a mai napig működnek, ahol általában tisztességes borok készülnek, de ne legyenek illuzióink, a borászati főiskolán megszerzett tudás, amely a szocialista nagyüzemekben, téeszekben pallérozódott, valamint a modern technológia, beleértve a borászati technikát és a különféle segédanyagokat, már nem pótolható pusztán lelkesedéssel. Másképpen fogalmazva: a professzionális pincészetek boraival egy hobbi pince bora már nem tud versenybe szállni. Persze nem is ez a cél.
Még ma is sokat panaszkodnak a borászok, borkereskedők a honi borkultúra elmaradottságán, amivel bár van igazságtartalma én azért vitába szállnék. Ahhoz hogy a jelenlegi helyzetet reálisan lehessen megítélni, nem szabad elfelejteni hogy honnan indultunk húsz évvel ezelőtt. Ennek tükrében meg kell értsük hogy még mindig sokan keresik az édes vörösbort, esetleg nem átallanak Colát önteni a "savanyúnak" titulált száraz vörösborba.
De letagadhatalan az a hihetelenül látványos fejlődés is ami a borkúltúra fejlődése terén ment végbe az elmúlt két évtized alatt. Emlékszem a 15 évvel ezelőtti, első Szegedi Borfesztiválra, mely Dlusztus Imre újságíró nevéhez fűződik. A Mars téren rendezték meg és mai szemmel szinte jelentéktelennek nevezhető. Mégis egy olyan folyamatot indított el, ami a bor fogyasztás és borkúltúra szempontjából utólag mérföldkőnek tekinthető, talán még országosan is, de a Dél-alföldi régió számára mindenképpen. Nincs kedvem most bor fogyasztási statisztikák után kutatni, nem is a tisztem ez, elég legyen most csak arra hívatkoznom hogy az idei, XV. Szegedi Borfesztiválon már több mint száz hazai borászat jelent meg több száz fajta borból álló kínálatával és a bő egy hét alatt több mint százezer látogató fordult meg a Széchenyi tér platánfái alatt. A borászok beszámolóiból kiderül hogy egyre több vendég keresi tudatosan az egyes borfajtákat, egyre többen értenek a borokhoz és bár még mindig fogy az édes bor, de szerencsére azok jelentősebb része már a Tokaji borvidéken készül és természetes, kései szüretelésű szőlőből készülő borok.
Megemlítem még az utóbbi években divattá vált borkóstolókat, borvacsorákat, borkurzusokat rendezni, ahol igen sokan megfordulnak az ország nagyvárosaiban. Ehhez kapcsolódik annak a társadalmi személetnek a felerősödése is, hogy a borismeret, a borkultúra elsajátítása ugyan olyan fontos mint pl. a színház, a kiállítás, koncert, stb. Tehát aki számít és ad magára az ismeri a fontosabb hazai borászokat és azok nevesebb borait.