Velős és tökös bográcsos pacal főzés a szegedi Diófa Vendéglőben
Az alábbiakban, bár csak pacalt említek, elsősorban a pacalpörköltről lesz szó, ugyanis az alapanyagból sokféle étel készíthető, Magyarországon a pacal elsősorban pörköltben végzi, Erdélyben viszont nagyon népszerű a pacal leves is.
Ha valami igazán megosztja a magyarokat az étkezés, a magyaros ételek kapcsán, akkor az bizony a pacal. Van aki imádja, van aki a világ minden kincséért meg nem kóstolná. No, nem azért mert nem ízlene neki, hisz sokan a kóstolásig el sem jutnak, hisz puszta előítéletből mereven elzárkóznak tőle.
Szerencsére sokan az idő előrehaladtával, az ízlésük változása, fejlődése kapcsán olyan különlegességekre is rákapnak, amitől fiatalabb korukban idegenkedtek.
Persze lássuk be, nem teljesen alaptalan az előítélet, hisz mint tudjuk a pacal a szarvasmarha tisztított, csíkokra vágott gyomra.
A pacallal szembeni ódzkodáshoz a nem megfelelő tisztítás, feldolgozás is hozzájárulhat. Ha valaki ilyen étellel találkozik és esetleg meg is kóstolja, lehet, hogy egész életére elmegy tőle a gusztusa.
Pedig ha pacalt megfelelő szakszerűséggel készítik elő semmi okunk a fintorgásra.
Nagyipari technológia esetén általában ezt hidrogén-peroxidos kezeléssel kezdik, ettől a pacal hófehér színt kap. Ennek elmaradása esetén a pacal szürkés-vörös árnyalatú marad.
A feldolgozás, előkészítés a következőképpen történik: a vágott marha gyomrát megtisztítják, kb. 1 cm széles csíkokra szeletelik.
Alapszabály, hogy kb. egy óráig abáljuk, az abáló vízbe kerül vöröshagyma, fokhagyma, babérlevél, köménymag, szemes bors.
Ha az abálással végeztünk, hagyni kell kihűlni a pacalt, és csak utána szeleteljük a kívánt formára, ami általában ujjnyi vastag csíkokat jelent.
Azt is mondhatjuk, hogy a pacal bizalmi étel. Szemben a biztonságosnak nevezhető rántott szelettel a pacalt idegen helyen, ismeretlen étteremben, ajánlások nélkül némiképpen kockázatos bevállalni. Nem tudhatjuk, hogy mennyire volt gondos az előkészítés és persze az ízét állagát is el lehet rontani. A pacal kedvelők zöme maga készíti ezt a fejedelmi ételt, vagy van egy kedvenc étterme, amiben megbíznak és ahol a szájuk íze szerint, állandó minőségben szolgálják ki őket.
Meg kell még említeni a klasszikus recepttől ugyan nem jelentős mértékben különböző, de manapság egyre divatosabb felturbózott pacalpörkölteket, melyek megítélésem szerint követik a hagyományokat, a körömnek, borjúlábnak, velőnek köszönhetően azonban mindenképpen plusz ízekkel gazdagodnak, nem beszélve a levéről, mely ezektől válik igazán szaftossá, ragadóssá, tunkolhatóvá, ahogy az ínyencek fogalmaznak. Természetesen az internet névtelen „szakértő” serege az ilyen újításokról leszedi a keresztvizet és igazi Isten káromlásnak tartja a hagyományostól való eltérést. Mindegy kinek van igaza, a lényeg, hogy akik eszik, azoknak jól essen és mind a tíz ujjukat megnyalják utána.
Ha pacalról van szó, akkor nem szabad megfeledkezni a minden jó pörkölt alapjának számító szép piros kalocsai, vagy szegedi paprikáról és a jó, lehetőség szerint makói hagymáról. Ez utóbbiaknak későbbi cikkeinkben még tág teret fogunk szentelni.
Még egy nagy dilemma a végére. Főtt krumplival, vagy a-nélkül? Évtizedekkel ezelőtt a köménymagos főtt burgonya szorosan hozzátartozott a pacalpörkölthöz. Manapság a pacalbarátok a hajukat tépik a krumplitól. De ezt is mindenki döntse el maga az ízlésének megfelelően. (Senkit ne befolyásoljon, hogy régen el se tudtam volna képzelni főtt burgonya nélkül, manapság viszont én is durvának tartom ezt a párosítást.)
A magyaros pacal pörkölt mellett nem feledkezhetünk meg az Erdélyben oly népszerű és finom pacallevesről sem. Rovatunkban egy pacalpörkölt és egy pacalleves receptet is közreadunk.
Pacalpörkölt recept
Hozzávalók kb. tíz személyre
- tisztított, csíkokra vágott, abált pacal: 5 kg
- hagyma: 60 dkg
- zöldpaprika: (egy édes, egy csípős)
- paradicsom: 2 db
- só: ízlés szerint (kb. 3 dkg)
- őrölt bors: 1 gr
- köménymag: 1 gr
- babérlevél: 2-3 db
- majoránna: 1 gr
- őrölt fűszer paprika: 4 dkg
- zsír: 10 dkg
- füstölt szalonna: 10 dkg
A pacalt természetesen tűzhelyen, megfelelő méretű lábasban is elkészíthetjük, de mint minden pörkölt Istene a bogrács és lehetőleg a fatüzelés. Aligha vitatható hogy a jól karbantartott vasbogrács, a felszálló füst a pörkölt ízének pótolhatatlan plusz zamatokat kölcsönöz. De ami talán még ennél is fontosabb, hogy egy kerti bográcsozás baráti társasággal, családdal, rokonsággal a rotyogó bogrács körül, a kóstoló kanalat körbeadva, semmivel nem pótolható élményben részesíti a vendégeket már az étel elfogyasztása előtt.
Persze a „főszakácsnak” a kvaterkázás és pálinkázgatás közben, mellett is komoly koncentrációra és odafigyelésre van szüksége, nehogy hiba csússzon a remekműbe és a fenti-alábbi technológiát többé-kevésbé betartsa. (Sokat megélt ember bizonyára találkozott, vagy esetleg hallott szomorú, gyászos történetekről, mint például odakozmált, elsózott, ehetetlen pörköltekről, esetleg figyelmetlenségből felborított bográcsról.) Csak azért többé-kevésbé mert az alábbi elkészítési mód nincs kőbe vésve. Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás és ez bizony a pacalpörköltre is igaz. Az alábbi módon készülő pacalpörköltből már magam is sokszor ettem és felelősséggel kijelenthetem, hogy nagyon finom. Szinte alig lehet megkülönböztetni azoktól a változatoktól, amiket ettől kisebb-nagyobb eltérésekkel készítenek és amik szintén isteniek.
Ha tehát a Kedves Olvasó másképpen tudja, maradjunk annyiban, hogy sokféle jó megoldás létezik. Persze ezt a receptet nem is elsősorban a haladó, vagy profi pacal rajongóknak, főzőknek szánjuk, hanem inkább azoknak, akik még a pacalpörkölt főzéssel nem próbálkoztak, de már tudják mi fán terem úgy általában egy jó magyaros pörkölt.
Csapjunk tehát a lecsóba, akarom mondani a pacalba és nézzük az elkészítés módját, mert azt is tartja a mondás, hogy sok beszédnek sok az alja.
A hagymát apróra vágjuk. Zsíron kipattogtatjuk a köménymagot. Ezután a hagymát megpirítjuk. Hozzáadjuk a kockára vágott édes zöld paprikát, paradicsomot és készítünk egy pörkölt alapot.
Belerakjuk a fűszereket és a füstölt szalonnát.
Az alapra rárakjuk az abált pacalt. Öntünk rá kevés vizet, rátesszük az egész csípős zöldpaprikát és elkezdjük főzni.
A klasszikus pacal mellett, mostanság gyakran sertés körmöt, borjúlábat, flaxnit (marhaín) is főznek a pacalpörköltbe. Ezeket vagy megfőzzük külön sós vízben, vagy a pacallal együtt főzzük.
A flaxnit, a körmöt, borjúlábat főzés után ledaráljuk. Ezektől lesz a pacalpörkölt ragadós.
Addig főzzük, amíg megpuhul a pacal is.
Miután vissza vagy belekerült a ledarált köröm, borjúláb, flaxni, a befejezés előtt kb. negyed órával belerakjuk a piros őrölt paprikát.
Bár a fenti receptben nem szerepel, mostanság egyre gyakrabban főznek a pacalpörköltbe velőt is amit mi is jó szívvel ajánlunk a nyitottabb, kísérletező kedvű amatőr és profi séfeknek. A fenti receptet alig módosítja, hisz csak annyi a feladat, hogy a pacal közé, tetejére rakjuk a főzés utolsó szakaszában, hogy ne főjön szét a velő.
Lévén paprikás, pörkölt jellegű ételről van szó, a pacal mellé testes vörösbort ajánlunk.
Barta László – Algyői Halászcsárda
Velős és tökös bográcsos pacal főzés a néhai szegedi Diófa Vendéglőben - Veres János vendéglős és Zsika Mihály főszakács "előadásában".
