Farsangi népszokások és ételek
De tulajdonképpen mi is a farsang: a szó a német fasen, faseln szóból ered, jelentése: mesélni, pajkosságot űzni. A vígság azon időszakát jelzi, amely a húsvét előtti nagyböjtöt megelőzi. A farsangot rendesen vízkereszttől, azaz január 6-tól hamvazószerdáig, a nagyböjt első napjáig számítjuk. Legjellegzetesebb eseményei az álarcos, jelmezes, batyus és gyermekbálok. Ez az úgynevezett báli szezon, ilyenkor tartják báljaikat a különböző szakmai csoportok: jogászok, orvosok, iparosok.
A farsang hazája Olaszország, leghíresebb a velencei karnevál. Magyarországon a leglátványosabb farsangi alakoskodása a mohácsi busójárás. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A maszkos alakoskodás játékai és a felvonulások mellett fontos eseménye a farsangnak az evés-ivás és a mulatozás. Bizonyos húshagyó keddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelzik, pl.: farsangtemetés. A telet jelképező bábot vízbe fojtották vagy elégették. A farsanghoz számos termékenység és terményvarázsló cselekmény és hiedelem kapcsolódik, pl.: a farsangi mulatságon nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyanezen célból hosszú laskát kell főzni. Sokfelé húshagyó kedden kell a vetni való kukoricát lemorzsolni, vagy a szőlős négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni.
Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizárólag erre az ünnepre készített ételek, erről sajnos hiányosak az ismereteink. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel elfogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az is biztos hogy farsang elengedhetetlen étele hosszú idő óta a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Például a Szerémségben azért sütötték minden háznál, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. Az eredeti szalagos farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk (csöröge) cseh fánk mind-mind a farsangi asztalok kedvelt csemegéje ma is. Azonban ma nem fánkot sütünk, hanem egy másik jellegzetes farsangi ételt, kocsonyát készítünk.
Barta László
Barta László gasztronómiai előadásainak irodalmi forrásjegyzéke:
Draveczky Balázs: Történetek terített asztalokról és környékükről
Draveczky Balázs: Újabb történetek terített asztalokról és környékükről
Váncsa István szakácskönyve
Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve
Kövi Pál: Erdélyi lakoma
Csemer Géza: Cigányok főztje
Láng György: Klasszikus magyar konyha