Horváth Zoltán: Hogyan született Kató néni?

Ihos József: Ezt sokan kérdezték már tőlem, újságírók, barátok, hogy mi is a frankó története ennek. Nyilvánvaló, hogy az ember a műsorban is szeret sztorizgatni, meg újságoknak is. Kató néni születésének igaz története egy forró nyárhoz kötődik, amikor bármilyen furcsán hangzik, lázas betegen feküdtem az ágyban, amíg mások a strandon sütkéreztek. Ugyanakkor, Farkasházy Tivadar nyári kabaréjába kellett volna egy számot írnom, viszont nem volt semmi ötletem. Várakoztam az orvosi rendelőben, és velem szemben egy igazi, sok szoknyás paraszt néni ült. Ezen a mamikán volt legalább nyolc-tíz alsó szoknya. Ezt onnan gondolom, hogy három széken ült velem szemben az orvosnál. Udvarias férfiember vagyok, ezért előre engedtem az idős asszonyt. A nénike nagyot hallott, ezért az orvos jó hangosan kiabált neki, hogy "mamikám, vetkőzzön le!". No, mondom ez a dolog egy darabig még biztos el fog tartani, mire a harminc alsószoknyát lefejti magáról, gondoltam, addig sétálok egyet. Közben az járt az agyamban, hogy mit találjak ki a kabaréba. Mikor visszamegyek, hallom, hogy még mindig a nénikét vizsgálja az orvos. Kiabálja neki, hogy "mama, amikor nyomom magának a hátát meg a farát egyszerre, ez a fájdalom mire emlékezteti?". Azt mondja, "a segédedzőre, angyalkám". Beugrott, hogy én ezt a nénikét megírom a rádió kabaréba, de azért éreztem, hogy ez így még kevés. Úgyhogy, egy egész falugyűlést rittyentettem mellé. Persze tudom, hogy az eredeti kérdés az volt, hogy én hogy lettem Kató néni. Pusztán véletlenül, mert én szerzőként megírtam a számot, odaadtam a Farkasházynak, ő pedig kiosztotta a szerepet Máté Erzsi művésznőnek. A felvétel Fóton, a Városi Művelődési Házban volt. Oda is utaztam, mire azt mondja nekem a Farkasházy, hogy "gyerekek-gyerekek, baj van, azonnal gyertek, nem jött el a művésznő!". Nekem kellett beugrani Kató néni szerepébe. És, úgy maradtam.

H. Z.: Szereted a hasad?

I. J.: Igen, azok közé tartozom, akik halmozzák a kulináris élvezeteket. Nagyon sokféle konyhát kipróbáltam már, és igazság szerint arról vagyok híres, hogy bármerre is járok, mindig megkóstolom a helyi ételkülönlegességeket.

H. Z.: Mik a kedvenc ételeid?

I. J.: A levesek közül a frankfurti levest imádom a legjobban, de nagyon kedvelem a babból készült ételeket, valamint mindenfajta főzeléket. A halételek terén is otthon vagyok. Aligha tudnék olyan ételt említeni, amelyet nem fogyasztanék szívesen. Régebben nagy kedvencem volt a resztelt máj is, amit anyukám legutóbb a születésnapomra készített.

H. Z.: A hagyományos, vagy a reform konyha felé hajlasz inkább? Melyiket szereted jobban?

I. J.: Én azt hiszem, hogy kevert típusú vagyok ilyen szempontból, mert kedvelem az összes hagyományos ételt. Igaz, pörköltet mostanában kevesebbet eszem, de a halászlé számomra mindig igazi különlegesség marad, ahogyan a kocsonya is. Egyébként nagyon szeretem a hagyományos, népi ételeket.

H. Z.: Tudsz-e főzni?

I. J.: Hatalmas szívfájdalmam, hogy semmit nem tudok főzni. Legfeljebb az ételmelegítésig jutok el. Zavarban is vagyok emiatt, mivel most indult a Budapest TV-ben egy műsor, 'Kató néni reggelije' címmel, amelyben Kató néni az urának főz.

H. Z.: Mennyire ismered a szegedi ízeket és vendéglátós helyeket?

I. J.: Jól ismerem őket, mivel annak idején Nagy Bandó Andrással itt sameszkodtam a kezdő éveimben, nagyjából a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig. Akkoriban a legtöbb intézményben megfordultunk humoristaként, a Gödörtől egészen az Alabárdosig. A mai napig szívesen felkeresek egy-egy neves vendéglőt, ha Szegeden járok.

H. Z.: Említetted, hogy szereted a halászlét is. Mi a véleményed a szegedi halászléről?

I. J.: Hohó, hát persze, hogy szeretem!

H. Z.: Ugye, hogy nincs olyan jó a bajai, mint a szegedi?

I. J.: Hát, igen, hozzám is közelebb áll a szegediek főztje, azonban a bajai halászléről sincs rossz véleményem.

H. Z.: A nemzetközi konyhákból a kínai, francia, vagy olasz ételek iránt vonzódsz mostanában?

I. J.: Mindenféle tengeri herkentyűt szívesen fogyasztok, különösképpen a halakat. Volt egy időszak, amikor nagyon kedveltem a kínai konyhát, mostanában azonban az olasz kajákra, valamint a görög specialitásokra, salátákra esküszöm.

H. Z.: Hűséges vagy a párod főzőtudományához, esetleg az anyai házi kosztot részesíted előnyben?

I. J.: Falusi származású gyermek lévén a dédanyám főztjén nevelkedtem fel, és elmondhatom, mivel falun ez már csak így szokott lenni, hogy a nagymamám és az édesanyám már nem tudtak olyan finoman főzni, mint ő, az "öreg mama", ahogyan én hívtam. Ebben a dologban máskülönben rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, mert valamennyi párom a falusi ételek népies ízvilágát tartotta szem előtt.

H. Z.: Milyen borokat iszol szívesen?

I. J.: Be kell vallanom, hogy nem vagyok nagy borivó, csak alkalmanként, baráti társaságban, vagy ünnepnapokon iszom egy keveset. Viszont, szívesen gyűjtöm a ritka borkülönlegességeket.