TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
VECSÉSI SPÁRGATÖK
A korábban már termesztettek rövidebb tenyészidejűek, főleg indátlanok, kisebb termésűek, és frissen, közvetlen felhasználásra termesztik; ezeket gyakran főzőtöknek is nevezik
Pest megye, Vecsés.
A vecsési spárgatök (Cucurbita pepo L. convar. Pepo provar. Oblanga WILD) termése hosszú, hengeres (50-80 cm), felülete sima. A kocsány felőli rész kissé bordázott, nem vagy alig keskenyedő. Színe gazdasági éretten tejföl-fehér, biológiailag éretten narancssárga. Húsa vastag, színe világos sárgásfehér. A termések tömege 8-10 kg.
Jóllehet a tök is - mint annyi más növény - az Újvilágból került Európába, gyorsan elterjedt Magyarországon. A XVIII. századtól bőségesen rendelkezésünkre álló adatok bizonyítják termesztését. Az alföldi paraszti gazdaságok kerti növényként honosították meg. A nyomásos (calcatura)4 gazdálkodás kötött vetésforgása (gabonafélék) nem tette lehetővé a kapásnövények - köztük a tök - szántóföldi termesztését. Az egyes alföldi helységek (falvak, mezővárosok5) határán a földesúr vagy a mezővárosi tanács évente földet osztott ki kertművelés céljából. Az alföldi nagy mezővárosok központja funkcionálisan megosztódott lakótelekre és kertre (kétbeltelkűség). A település-központot körbevevő kertek is a növénytermesztést szolgálták. Nagykőrösön például nagy mennyiségben termesztették a salátát az akolkertekben. Hajdúböszörményben az ólaskertet6 tökös kertnek is nevezték a XVIII. században, utalva arra, hogy ott tököt termesztettek.
A nyomásos gazdálkodás megszűnte (XIX. sz. közepe) után a kapásnövények is a paraszti gazdaságok vetésszerkezetébe kerültek. A szántóföldi kukoricatermesztés során a tököt köztes növényként termesztették, a kukoricasorok közé vetették. A spárgatökföldek a községtől délre és délkeletre eső, mocsaras, mély fekvésű területeken is voltak. A telepeseknek, az egésztelkes német gazdáknak, de még a zsellér sorúaknak is volt földjük. 1854-ben 185 vecsési zsellér beadványa szerint a homokbuckák közötti terület és az ősparlagon fekvő, egykori vecsési puszta földje szinte ontotta a sok eladandó veteményt, amit az egyre nagyobb lélekszámú Pest fel is vásárolt.
Vecsés új földesura, báró Sina Simon és a község között elhúzódó perben is olvashatunk a kertekről. Az 50 korabeli úrbéri telekhez kenderes- és káposztáskertek is tartoztak, 3/8 kat. h. nagyságban, ahol tököt is termeltek. A község 182 zsellérének is volt káposztásföldje spárgatökkel. A helybeli tagosítás során a földesúrral kötött szerződés alapján mindkét fél elállt a káposztásföldek terméseiből - így a spárgatökből is - járó adózástól. A XIX. század második felében már egyértelműen híres volt a vecsési vetemény, ami hírét a vecsési gazdák termesztési szorgalmának és Budapest közelségének, állandó és biztos felvásárlásának köszönhette. Galgóczy Károly 1877-ben jó kertivetemény-termesztő községnek tartotta Vecsést Kisharta, Bercel, Üllő, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Isaszeg, Rákospalota, Fót, Cinkota, Tura mellett. A második világháborúig működött az 1887-ben megalapított Vecsési Gazdakör, 429 taggal. A helyi termények felvásárlását és értékesítését a helyi Hangya Szövetkezet is nagymértékben elősegítette.
A második világháború után mind a házi kertekben, mind a község körüli földeken, mind pedig a téeszben termesztették a spárgatököt.
A paraszti gazdaságok takarmányszükségletét biztosította a tök (disznótök, Cucurbita pepo), de házi fogyasztásra is termesztették (a nagyra megnövő, szürkés héjú sütőtök). A vecsési svábok a XX. század elején élenjártak a kertészetben, a spárgatök termesztésében.
Az utóbbi évtizedek során a tök számos fajtáját nemesítették. Közöttük található a Vecsési indás spárgatök, amelynek kabak termése hosszú, hengeres, héja vajszínű, érett állapotban narancssárga. Húsa sárgásfehér. Szántóföldi termesztésre is alkalmas.
Elsősorban főzelék készül belőle, de süthető, rántható, alkotója lehet a salátáknak, és jó paprikás is készíthető belőle. Az országban mindenütt fogyasztják. A vecsési spárgatökre jellemző, hogy nagy, sima termése miatt gazdaságos a mélyhűtésre való előkészítése (tisztítás, gyalulás), ezért a hűtőipar egyik fontos zöldségnövénye.
Közepesen hosszú tenyészidejű. Erős növekedésű, indái 3-4 m hosszúak. Szabadföldi zöldségnövény. Elsősorban főnövény, előtte és utána más növényt alig lehet termeszteni.
Vetési ideje április elejétől június közepéig terjed. Főleg májusban vetik.
Szaporítási módja: állandó helyre történő vetés. A vetési mód nem soros, hanem fészkes, amit nagy tenyészterülete indokol. A fészkek távolsága 200 x 200, illetve 200 x 150 cm. A fészkek 30 cm mélyek, ugyanilyen átmérőjűek. Egy fészekbe 3-4 mag kerül, amelyet kelés után 1-2 növényre ritkíthatunk. A vetés mélysége 4-5 cm.
Gazdasági éretten kell szedni. A zsengeség szabad szemmel érzékelhető, de körömmel is ellenőrizhető. Az első szedés a május eleji vetésből június közepére tervezhető. A fajtának előnye a lassú éréslefolyás, így hosszabb ideig szedhető.
Frissen rövid ideig tárolható. Gyorsan fonnyad. Ütődésekre érzékeny. Ömlesztve vagy ládákban szállítják. Korábban és frissen júniustól az ősz végéig fogyasztották. Ma azonban a mélyhűtött, gyalult és csomagolt áru már egész évben az asztalra kerülhet.
A várható termés tövenként 2-3 db, hektáronként átlagosan 40-60 tonna. Egy négytagú család évi igénye 3-4 tőről kielégíthető.
A házi kertekben mindenütt megtalálható. Itt azonban a korábbi fajtákat is termesztik. A vecsési inkább a nagyobb üzemek fajtája, mivel a hűtőipar számára termesztik, és sokszor előkészítetten (tisztítva, darabolva) szállítják.
A termelők száma több ezer (minden házi kertben megtalálható), az árutermelőké ezer alatti. A vetésterület évenként ezer hektár körüli. A fajtát főleg Vecsés környékén, Pest megyében termesztik a hűtőipar részére.
A friss termék árusítása tavasz végétől az ősz végéig tart. A mélyhűtött termék egész évben kapható. A termelés időszaka májustól a tartós fagyokig terjed.
