TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
VECSÉSI SAVANYÚ KÁPOSZTA
Pest megye, Vecsés és környéke
fermentált savanyúság
kellemesen savanyú, jellegzetes illatú, magas C-vitamin-tartalmú, savanyított káposztaféleség.
A vecsési savanyú káposzta világos, fehér színű, 2-3 mm-es szeletekre gyalult, jellegzetes aromájú, kellemesen savanyú termék. Előállítása irányított tejsavas erjesztéssel történik. Nyersanyaga a Brassica oleracea, fejes káposzta, amelyből általában a nagyobb fejek alkalmasak savanyításra. Megfelelő pl. a Vecsési lapos, amelynek alakja gömbölyű, levelei vékonyak és finoman erezettek. A levelek felülete sima, színe világos, egyenletes, íze és illata édeskés, kellemes savanykás. A savanyú káposzta előállításához 3-4%25-ban konyhasót és fűszereket, gyümölcs- és zöldségféléket (piros, csöves paprika, fehér és fekete bors, kapor, kömény, koriander, babérlevél, alma- és birsalmakarika, sárgarépa) használnak.
A vecsési savanyú káposzta ma Magyarországon általánosan ismert termék és fogalom. A káposzta termesztése, egyre növekvő hírnévvel, a XVIII. század második felében (1786) megtelepedő németeknek köszönhető. Grassalkovich az 1786. június 15-én kelt telepítési szerződésében az új lakóknak káposztaföldet is biztosított: "A Káposzta földek a Nádasok között lévő tisztáson ki mérettek minden Gazdára 180 quadrat ölbül állok." A szerződés 10. pontja kimondta, hogy Szent György (április 24.) és Szent Mihály (szeptember 29.) napja közt minden telkes gazda minden veteményéből, így a káposztából is, 1/7-nyi dézsmát köteles adni, kivéve, ha a házak körüli kertekben termelte meg a terményét. Ekkor írásos adatok még nem tesznek említést a később oly híres savanyított káposztáról, de a káposzta eltartásának a leggyakoribb módja a savanyítás volt, és a legtöbb ételféleséget is savanyított káposztából készítették a XVIII-XIX. században. A község Historia Domusának tanúsága szerint az 1797. március 5-én kelt szerződésben a vecsési gazdák vállalták, hogy felássák papjuk káposztásföldjét.
A község monográfusa, Bilkei Gorzó János 1938-ban méltán állapíthatta meg: "Zöldségtermelvényei között különösen nagy hírre, csaknem hírességre tesz szert, a híres 'vecsési' káposztával." (Bilkei Gorzó, 1938. 109.)
A savanyítás családi receptúrája nagy titoknak számított a korábbi évszázadban is, és a különleges áru, a finom ízű savanyú káposzta mindenkor jól eladható és keresett volt. Nagyváthy János - az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv írója - is azt írta a savanyú káposzta készítéséről: "A Fejes káposztának besavanyítása minálunk minden házban tudva lévő dolog: de mégis nem minden háznál talál az ember jó ízű káposztát." (Nagyváthy, 1820. 176. 113. §.)
A vecsési káposztának a könnyen felmelegedő homoktalaj alatti vízzáró agyagréteg, a szelekció során kialakult tájfajta és a szabadföldi palántázás volt az alapja, ezek együttes megléte biztosította a savanyú káposzta kiváló minőségű nyersanyagát. A Vecsési lapost, amelynek levelei jobban összeborultak, vékonyan leszeletelték, de a laza fejeket fejesen tették el savanyításra. A fejes savanyítandó káposztából kivágták, kifúrták a torzsát. A laza fej volt alkalmas a kiváló átérésre az amúgy is finom erezetű, bordájú és vékony levelű vecsési tájfajtából. Az 1930-as évektől, a villamosítás után, villanyárammal hajtott káposztagyalut is alkalmaztak már a paraszti gazdaságokban. (Először egy Vecsésre nősült Trethahn nevű gazda gyalulta finomra géppel káposztáját.) Meghatározott vevőkörnek szállították a savanyított káposztát, így pl. a kórházakba, ezek állandó és biztos felvásárlói voltak a vecsési gazdáknak. Piacokon viszonteladóknak, savanyúságot áruló kofáknak is adtak el, ha nem a gazdák aszszonyai árulták.
1945-ig a piacokon a nagy fahordókban tárolt savanyú káposztát literre árusították, és kisebb, ún. káposztás füles kannában mérték ki.
Az állandó és folyamatos ellátást a télire elvermeléssel biztosították, amikor eke után, szántásnyomba a nem kemény, laza fejű káposztákat elásták, szalmával takarták, hogy a -10 fokot is kibírja.
A nagymértékű káposztasavanyítás miatt sok kádra, hordóra volt szükség, ezért 1945-ig sok kádár dolgozott a faluban.
Magyarországon a savanyítás a családi gazdaságokban folyt, koncentrált nagyüzem nem alakult ki, így Vecsésen sem. Az állandó felvásárlást és igényt Budapest szomszédsága jelentette. Még 1896-ban is a morvaországi Znaimba szállították ki a magyar káposztát savanyításra, és onnan jött vissza konzerv formájában mint savanyított káposzta. Így az 1895. évi brüsszeli kiállításon, a budapesti millenniumi kiállításon is a znaimi savanyú káposzta szerepelt, nem pedig a vecsési.
A második világháborúig működött az 1887-ben megalapított Vecsési Gazdakör, 429 taggal. A savanyú káposzta felvásárlását és értékesítését a helyi Hangya Szövetkezet is nagymértékben elősegítette. A második világháború után mind háznál, mind a termelőszövetkezetben (Zöldmező, Ezüstkalász, majd Üllő-vel és Péterivel egyesítve) nagymértékben készítettek savanyú káposztát, amit azonban már nemcsak Vecsésen, hanem az egész országban ismertek, így a vecsési népi márkanév továbbra is megmaradt. A téeszekben azonban már nem palántázással, hanem helyre vetve termesztették a savanyítás alapanyagát.
A vecsési savanyú káposztát étrendi kiegészítőként egész évben fogyasztják, és jellegzetes magyar ételek alapanyagaként (töltött káposzta, székely káposzta) főleg ünnepi alkalmakkor (karácsony, húsvét, lakodalom) használják.
A megtisztított káposztát a torzsarésznél keresztben bevagdalják, és 2-3 mm vastag szeletekre gyalulják. A gyalult káposztát rétegesen sózva és fűszerezve speciális kőedénybe, hordóba vagy esetleg más, polietilén zsákkal kibélelt edénybe rakják. A gyalult káposzta megsózott, fűszereket és egyéb adalékokat tartalmazó rétegét fasulykolóval lenyomják (vagy gumicsizmában letapossák). A nyomás, illetve a taposás következtében a gyalult káposzta levet enged, a levegő kiszorul belőle, ami nélkülözhetetlen a tejsavas erjedés optimális lefolyásához. A kőedényt kb. 100 mm-re töltik a peremétől. Az edény peremét megtisztítják, a vájatába vizet öntenek, és az edényt fedővel lezárják. A víz védelmet nyújt a levegő behatolása ellen, miközben a fedél lehetővé teszi a gázok elillanását az erjedő káposztából. Az edény tetejére az erjedés során keletkező gázok felhajtó erejének ellensúlyozása érdekében nehezéket tesznek. A káposzta erjesztési hőmérsékletétől függően, amely az időszak függvényében 0 és 20-25 °C között lehet, az erjedési idő 5-10 naptól 60-90 napig terjedhet. Míg a káposzta optimális erjesztési hőmérséklete 21-24 °C, addig tárolása -2 és 0 °C között ideális.
A savanyított káposztát leginkább 450-500 g-os átlátszó polietilén tasakba, illetve műanyag kannába csomagolják. Piaci értékesítés során a csomagolás helyben történik. A hagyományos, nyers terméken kívül 1 kg-os, fémdobozba csomagolt konzerv savanyú káposztát is forgalmaznak, amelyet tisztán hőkezeléses technológiával tartósítanak.
&filetext10=A savanyú káposzta előállításával megközelítőleg 150-200 termelő foglalkozik, az éves termelt mennyiség, a becsült adatok alapján 4000 tonna. A Ferihegy Kft. által gyártott és forgalmazott konzerv savanyú káposztát elsődlegesen a nyugati, német, svéd, holland, amerikai, kanadai és ausztrál piacokon értékesítik.
