TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
FERTŐD VIDÉKI SÁRGARÉPA
karotta
Győr-Moson-Sopron megye, Győr és a Fertő tó környéke
gyökérzöldség
A szigetközi és a Fertő tó menti sárgarépa-termesztésnek már 200 év óta a szép színű, hosszú, sima, elágazásmentes és jól tárolható termék a nevezetessége.
A sárgarépa (Daucus carota) egyik tájfajtája a Fertőd vidéki nagy testű, élénkvörös színű, lefelé egyenletesen vékonyodó, hegyes végű sárgarépa, melynek szívrésze színben alig válik el.
Győr környékén a XVIII. század végén kezdődött a nagyobb arányú zöldségtermesztés. Az itt termelt áru egy részét a budapesti piacra, másik részét Pozsonyba és Bécsbe szállították. Abdán kezdtek először sárgarépát és petrezselymet termeszteni, majd Győr iparának fejlődésével az abdaiak az iparban helyezkedtek el, és a gyökérzöldségek termesztésének központja Kunszigetre helyeződött át. Először a szőlők közé, a szőlőnek mélyen megforgatott talajba, majd a szőlők pusztulása után azok helyére is gyakran került sárgarépa. Az ottani homokos vályogtalaj nagyon alkalmas volt termesztésére.
További lendületet adott a körzetnek a Győr Vidéki Gazdasági Egyesület megalakulása 1860-ban.
Kunsziget és Öttevény zöldségtermesztésének híre már az első világháború előtt eljutott határainkon kívülre. Fejlődésének nagy lendületet adott az 1800-as évek végén itt létesült két konzervgyár. 1920 és 1930 között évente 3500- 4000 tonna gyökérzöldséget exportáltak az országból, és ennek mintegy harmadát Kunsziget adta. Az itt termett gyökérzöldség a környező területeken kívül még Svájcba is eljutott, de Győr vidéke látta el a grazi piacot is.
A gyökérzöldségek termesztésének másik fontos területe Fertőboz, Kópháza, Hidegség és Fertőd. Az itteni termesztés kialakulásában nagy szerepet játszottak a földesúri kertkultúrák. A környék birtokosai az Esterházy hercegek voltak. Az 1800-as évek végétől már sem az uradalmak, sem a nagyobb gazdaságok nem foglalkoztak a sárgarépa termesztésével, kizárólag a kistermelők, a maguk 1/4-1 kat. holdnyi területein.
Nemcsak a vetésforgós termesztésnek, hanem a rendszeres, nagy adagos istállótrágyázásnak is hagyománya volt.
A táj zöldségtermesztésének fejlődésében nagy szerepet játszott a fertődi kutatóintézet is, amelynek munkatársai (Hájas Mária és Szandi György) tájfajtából nemesítették a Fertődi vörös sárgarépát is, 1976-ban.
Frissen, lombbal csomózott áruként, később lomb nélkül, mosott répaként egész évben jelen kell lennie piacainkon. Jelentős a bébiételnek történő feldolgozása. Mélyhűtött állapotban, szárítva, konzerválva önállóan és zöldségkeverékekben használják. Nemcsak ízesítő, hanem önálló főzelék- és köretalapanyag.
Mélyen szántott talajba, kora tavasszal - a Fertő tó mentén helyenként már ősszel - vetik. A sortávolság megválasztásánál a sorközök fogasolhatósága, illetve a termesztés célja a meghatározó.
Ipari feldolgozásra a Fertődi vörös, illetve a hozzá hasonlóan hosszú tenyészidejű, újabb hibridek magját vetik, 30-50 cm-es sortávra, 2-3 cm mélyen úgy, hogy 20-25 gyökér legyen folyóméterenként. A betakarítás a téli fagyok beállta előtt történik, kézzel - vagy ma már sokfelé géppel. Egy hektárról 40-60 tonna termésmennyiség várható.
Korai csomós árunak a jól színesedő Nantes típusú fajtákat termesztik, gyakran őszi vetésből. Olyan sűrűn vetik, hogy egy folyóméteren annyi répa legyen, ahány centiméter a sortávolság. Az ápolás gyomlálásból és öntözésből áll. A korai árut kétszer-háromszor közepes vízadaggal megöntözik, így szebb küllemű termést kapnak. A csomózott áru már júliusban szedhető. Hektáronként a várható termés 20-30 tonna.
