TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
NAGYKŐRÖSI UBORKA
ugorka (ma már nem használják)
Cucurbitaceae család (kabakosok).
Cucumis sativus. A fajtaválaszték alapján a körzetben termesztett terméstípusok a rövid, fürtös uborkák közé tartoznak, általában apró tüskések, hengeresek, világostól sötétzöld színűek, fajtától függően tompa vagy hegyes végűek.
A nagykőrösi, majd a kecskeméti konzervuborka története nem független a kedvező ökológiai adottságokat jól felhasználó kecskeméti zöldségtermesztés kialakulásától, fejlődésétől.
A homokos talajon meghonosított nagykőrösi és kecskeméti zöldségtermesztést már a török időkben is számon tartották. A kizárólag csak piacra termelő kertészek a Pest környékéről kiszorult és ide telepedett német származású és anyanyelvű kertészek voltak. A város határában a veteményeskertek egyre jelentősebb értéket képviseltek. 1855-ben Galgóczy Károly a kecskeméti kertészeket dicsérve a híres erfurtiakkal hasonlította őket össze. Az 1870-es és az 1880-as években német és lengyel kereskedők vásárolták fel az árut a kecskeméti piacon.
A XIX. század közepétől a jelentős kertészeti terményvásárokon Kecskemét és Nagykőrös uborkatermelésével emelkedett ki. A nagy mennyiségű zöldséget azonban csak frissen tudták értékesíteni, mert a XIX. század végéig nem épült fel konzervüzem Magyarországon, így a morvaországi Znaimba vitték a magyar uborkát, aminek egy része znaimi uborkaként visszakerült Magyarországra.
Az uborkát melegágyakban termelték, január utolsó napjaitól vetették a palántának való magot, majd a tökhöz és a paprikához hasonlóan gyepkockába palántázták. A palántákat általában május közepén, a fagyosszentek után ültették szabadföldbe. Ún. locsoló falapáttal öntöztek a víznyerő kúttól az ágyásokig lehúzódó öntözőcsatornákból. Ezekben a kertészetekben főleg uborkát, káposztát, salátát, paradicsomot termeltek.
A konzervgyárak első világháborút követő építése után már majdnem minden gazda foglalkozott szerződéses zöldségtermesztéssel. Az 1930-as évektől nagy mennyiségben termelték az uborkát (bár zöldségféléik sorrendben: uborka, gyökérzöldség és paradicsom, ezek illeszkedtek a szántóföldi vetésforgóikba). A konjunktúra időszakában sem emelkedett többségre a belterjes kertkultúra a szántóföldi művelés mellett. A konzervgyárak hatására azonban általában egy-egy zöldségfajta, így pl. az uborka termesztésére tértek rá. Különböző kosarakat készítettek az egyes terményeknek, egyebek mellett megszületett az ún. uborkás kosár is, amibe kereken 50 kg uborkát lehetett rakni.
A konzervuborkát a második világháború után az állami és a szövetkezeti szektorban is termesztették. Az 1970-es évek közepétől, a háztáji gazdálkodás kiépülésével, szabad idejük terhére a környék lakói komolyan foglalkoztak a konzervuborka termesztésével.
Kovászos és csemege, azaz ízesített, ecetben eltett uborkaként egyaránt keresett.
Az uborka indájának nevezik a négyszögletes keresztmetszetű, serteszőrös, kúszó hajtást, amely a szárcsomókon megjelenő oldalhajtásokkal vagy kacsokkal a talajon kapaszkodik. A szárcsomókhoz hosszú, serteszőrös nyélen illeszkednek a tenyeresen taréjos, 10-30 cm-t is elérhető, puha szövetű levelek. A virágok egyesével vagy csoportosan a levélhónaljakban fejlődnek, és itt jelenik meg a három termőlevélből alakult kabaktermés. A méretarányuk 3-4:1, ami azt jelenti, hogyha egy kovászos uborka 12 cm hosszú, akkor átmérőjének 4 cm-nek kell lennie.
Termesztett fajták Minerva F1: erős növekedésű, túlnyomórészt nővirágú fajta. Termése világoszöld, 3,3:1 méretarányú, apró tüskés.
Mohikán F1, Othello F1, Perez F1, Orient F1: középzöld és sötétzöld színű, apró tüskés, túlnyomórészt nővirágú fajták, amelyek szintén erős növekedésűek.
Profi F1, Ringó F1, Pazáno F1: középzöld, középerős növekedésű, nővirágú fajták, amelyek hengeresek, a 3:1 méretarány jellemzi őket. Előfordul a termelési körzetben szemölcsös fajta is (pl. a Potomac).
Az uborka fajtaválasztékot még tovább lehetne bővíteni, de a termelési körzetben a fent említett fajták teszik ki a termelés jelentős részét.
Nagykőrös és környéke elég szélsőséges időjárású vidék, alacsony éjszakai és magas nappali hőmérséklet van a tenyészidőszakban, kevés a csapadék, alacsony a páratartalom, ami miatt más termesztési körzetekben sikerrel termesztett fajták itt nem terjedtek el jelentős mértékben (pl. az Accordia F1).
Az 1928. augusztus 15-én megjelent Kertészet című havi folyóirat szerint: "Nagykőrösön az ugorkát a következőképpen termesztik: a kiválasztott - nem túl heves természetű talajt, mely annál jobb, minél jobban van védve a szélviharok ellen - ősszel vagy tavasszal aszerint, hogy milyen bőségben van trágyájuk, vagy teljesen terítik istállótrágyával és leszántják vagy csak kőrösiesen mondva, 'bukrolják'.
Ez a bukrolás abból áll, hogy az ültetendő illetve vetendő ugorkamag alá fészektrágyázást készítenek."
A mai termelési technológia az ősök által felhalmozott elméleti és gyakorlati tapasztalat és a fejlődés hozta új módszerek ötvözete alapján áll össze.
A terület kiválasztásához figyelembe kell venni, hogy az uborka a széltől védett, jó vízgazdálkodású, levegős, könnyen felmelegedő talajtípusokat kedveli. Ezeknek a feltételeknek a "zártkerti övezet" felel meg leginkább.
A régen alkalmazott sík művelésű termelési mód ma már nem jelentős, inkább házi kerti igényeket elégít ki.
A termelés döntő többsége egysoros, támrendszeres formában történik. A támrendszer mellett barázdát ásnak, amelybe folyóméterenként 10-25 kg érett istállótrágyát tesznek, és erre 10-15 cm-es földet húznak. A támrendszert 1,5 m-es távolságra telepítik, amelyre 120-150 cm magas növényhálót erősítenek kb. 15-20 cm magasságra a talajszinttől felfelé. Az uborka szaporítása helyre vetéssel vagy palántázással történik. Az előbbi időpontja május 10-20. között van, a palántákat május 5. és 20. között ültetik ki. Sok termelőnél csepegtető öntözőberendezés működik. A támrendszeres uborkát metszeni kell.
A betakarítás tápkockás szaporítású növénynél június 20. körül, helyre vetésnél július elején kezdődik. A gondosan kezelt állomány szinte az első fagyokig szedhető. Az elért termésátlag évjárattól, a szedett mérettől függően 5-15 kg között van folyóméterenként.
Az uborkatermelés Nagykőrösön 3500 db, 1500-3000 m2 területű, zártkerti övezetben történik, ami 500-1000 termelőt jelent, akik akár 0,5-20 tonnás terméseket értékesítenek.
Jelentős termelés folyik a Nagykőrös vonzáskörzetéhez tartozó Nyársapát és Kocsér környékén is. Nyársapáton a termelés kevesebb termelőnél összpontosul, van 1-2 hektáros területen uborkát termesztő termelő is. Kecskemét környékén termelik meg a szemölcsös uborka egy részét. A körzet termelői május közepétől megjelennek a piacon fürtös konzervuborkájukkal, és az első őszi fagyok beálltáig árusítanak.
