TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
KŐRÖSI SALÁTA
A kőrösi saláta (Lactuca sativa convar. capitata) középnagy fejet képező salátafajta, levélzete finom, színe középzöld, pirosas levélszéllel. Jól szállítható, tárolhatósága is megfelelő.
A nagykőrösi saláta régi idők óta ismert, és az étkezési kultúra, a szokások változásával különösen fontos zöldségféle lett a XIX. század végén, a XX. század első felében. A várost, a belsőséget övező, az állatok által jól trágyázott akolkertben3 termesztették, és napjainkban is fontos terménye az egykori akolkerteken lévő tágas kerteknek.
A történeti adatok szerint a XVIII. század elejétől dokumentálható a saláta, sajáta (1718), azonban e fontos zöldségféle már a korábbi évszázadokban is megtalálható lehetett a kőrösi kertekben (az első okleveles említés 1500 körül ismeretes Magyarországon). A sokféle saláta mellett a nagykőrösi már megfelelt a mai fejes salátának.
A nagykőrösi salátát a gazdák ősszel ültették, átteleltették a hó alatt, és áprilisban, májusban már lehetett fogyasztani. A sajátosságát, jellegét a helyi talaj- és mikroklimatikus viszonyok határozták meg. A nagykőrösi kerti föld salétromos, nitrogénben gazdag, ez adja a saláta belbecsét, ízét, finomságát.
A XVIII. századtól a kőrösi saláta a cívis gazdák jelentős jövedelemforrása volt. A környékbeli helységek piacaira vitték, de jutott belőle még Kecskemétre is. Az 1850-es évektől a vasúti szállítás megindulásával tömegesen szállították Budapestre és Bécsbe, és a távolabbi, németországi, svájci és lengyel piacokon is megjelent. Míg 1881-ben 22, 1900-ban már 5451, 1911-ben pedig rekordmennyiségű, 18 243 mázsa salátát szállítottak el Nagykőrösről vasúton. Az első világháború utáni csúcs 1928-ban volt, amikor Magyarország évi 8713 mázsás salátakiviteléből Nagykőrös 7873 mázsát adott, így az exportból 90,36%-kal részesedett.
Az ausztriai szállítás fontos volt Nagykőrös számára. A nagykereskedők (Benedek, Hercz-mann, Nau, Rosenfeld, Lőwy) által felvásárolt fejes salátát a kora délutáni órákban indították útnak, és másnap hajnalban már ki is rakták a friss árut Bécsben. A hűtővagonos szállítást az 1930-as években az exportőr Benedek László kezdeményezte, és ezzel a híres nagykőrösi saláta már Berlinben, illetve a német piacokon is frissen eladható, keresett termékké válhatott.
A nagykőrösi dús levelű, finom ízű fejes saláta a XX. század második felében keresett piaci árunak számított, alkalmas volt a nagybani kereskedelemre. A század utolsó évtizedéig a salátát a termelőszövetkezetek és az őstermelők egyaránt termelték, a helyi piac mellett felvásárlás útján értékesítették. A legutóbbi évekre a kőrösi saláta már csak a házi kertek terméke lett.
Tavasszal szabadföldről az egyik legkorábban asztalra kerülő zöldségféle, kizárólag friss fogyasztásra alkalmas.
Nagykőrösön az áttelelő saláta a század elején jelentős exportcikk volt. Ma már csak itt-ott fordul elő a házi kertekben. A gazdák maguk szelektálják az állományt, és meghagyják a legszebb töveket magtermesztésre.
A magot augusztus végén hidegágyba vetik, majd a 3-4 lombleveles palántákat október közepén-végén kiültetik az előzőleg már előkészített területre. Nagy adag (5 kg/m2) szerves trágyával kezelt talajba kerül a növény, de mivel a tenyészidő folyamán erősen öntöznek, így ez nem okoz problémát. A saláta sóérzékeny növény, ezért igényel különös odafigyelést a tápanyagellátás. A palántákat 20-30 x 15-30 cm-re ültetik. A tél folyamán az állomány egy részének kifagyásával kell számolni. A kifagyás mérséklésére néhány termelő a sorok közé kukoricaszárat fektet még a tél beállta előtt, hogy a hó tovább takarja a fejeket. A 2-300 g-os saláták szedését április második dekádjában lehet kezdeni. A fejek jó tárolhatóságát és finom állagát a nagykőrösi talaj magas salétromtartalmának tulajdonították.
Az 1970-es években még nagymértékben termesztették, de mára már vesztett jelentőségéből. Csak házi kertbe ajánlott fajta.
