TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
JÁNOS-NAPI RETEK
Észak-Alföld
kizárólag szabadföldi termesztésre alkalmas zöldségnövény, nincsenek hasonló változatai, egyedülálló különlegesség. Páratlan értékét az adja, hogy az ún. hónapos retek lefutása után - amikor az a hőmérséklet emelkedésével már magszárba megy - jön el ennek a fajtának az ideje.
A János-napi retek (Raphanus sativus L.) rendkívül erős növekedési erélyű, nagy lombú, barnássárga színű, felső részén nyújtott, majd elkeskenyedő alakú, az ún. hónapos retkekét többszörösen meghaladni képes tömegű (80- 120 g) gumója jól pulton tartható, kiváló ízű, pudvásodásra (üregesedésre, rágósságra) alig hajlamos.
Több évszázados múltra visszatekintő kultúrnövény. Első magyarországi okleveles említése 1395-ből ismert. A nagy múltú alföldi mezővárosok, a hász városok1 - amelyek átvészelték a török hódoltság korát a XVI-XVII. században, mint például Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös, Jászberény, Cegléd vagy Mezőtúr - kertségeiben, akolkertjeiben, valamint a jobbágyok fundusán lévő kertben megtalálható a retek. A nagykőrösi számadáskönyv 1636-ban említi, amikor feljegyezték, hogy "Retköt vöttünk" a piacon.
A reteknek több fajtája ismert, melyek között a János-napi retek a tartósabb, a kevésbé pudvásodó2, rothadó fajta. Jellegzetes nyári termény, nagy, karószerű gyökérrel, erős, durva lombbal. Húsa fehér. A XVIII. század végétől Magyarországon is elterjedtek a németországi, ausztriai fajták, köztük a János-nap környékén szedhető, rövid tenyészidejű fajta. A XIX. század eleji magyar nyelvű mezőgazdasági szakirodalom is említést tesz róla. A humuszban gazdag, alföldi "fekete" földeken és kertekben is termesztették. A kedvező természeti adottságokon kívül az is elősegítette széles körben való elterjedését, hogy a kerti termények után a XIX. század közepéig nem kellett adót fizetni. A XIX. század végi, XX. század eleji Duna-Tisza közi zöldségvásárok jellegzetes terméke volt. Nyugat-európai, osztrák és német kereskedők vásárolták fel és szállították külföldre a friss retket.
Tekintettel arra, hogy viszonylag tartós, elálló fajta, fogyasztásra igen alkalmas, ezért sokan keresték a piacokon. A karógyökerű növény a házi kertek nélkülözhetetlen zöldségféléje lett. A jó minőségű, félig kötött, barna homoktalajt szereti, de a laza szerkezetű fekete földben is jól terem, amit a történeti források is igazolnak.
Kizárólag a késő tavaszi, nyár eleji időszakban, minden feldolgozás nélkül, frissen, hámozva fogyasztják.
A fogyasztási szokások átrendeződése következtében jelentősége visszaszorult, inkább a kisebb piacok árujává vált, de annál inkább különlegességnek számít. Szabadföldi növény, tavaszi vetésének ideje március második fele. (A hűvös időket jól tűri.) Ajánlott tenyész-területe 2500-3000 cm2. Jó ellenállóságának köszönhetően különösebb növényvédelmi beavatkozást nem igényel, tenyészideje 60-80 nap.
A fogyasztási igények változásával (a héjukkal együtt fogyasztható színes retkek előtérbe kerülése és nagy kínálata következtében) inkább a házi kertekbe szorult a termesztése.
A termelők továbbra is kínálják a piacokon és a falusi turizmus keretében az ország legkülönbözőbb tájain, de kiváltképp azokban a körzetekben, ahol megtermelik.
