TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
HEGYKŐI ZELLER
Győr-Moson-Sopron megye, a Fertő tó déli oldala
gyökérzöldség
a tájfajta szép, fehér húsú és jól tárolható.
A zeller (Apium graveolens) gumója nagy, 8-14 cm átmérőjű, oldalgyökerek nélküli, sima, húsa tömör. Levelei fényesek, haragos zöldek, közepes levélnyéllel.
A Fertő tó vidékén élők ősfoglalkozása a halászaton kívül a nádnak és a gyékénynek a kitermelése és feldolgozása volt. Amikor ezek már nem nyújtottak biztos megélhetést, akkor kezdtek az itt élő emberek áttérni a földművelésre és az állattenyésztésre. A zöldségtermesztésre már az 1700-as évektől vannak adataink. Egy 1766-ban kelt levélben a jobbágyok 12 pontban foglalták össze panaszaikat, és ezekkel az úriszékhez fordultak orvoslatért. A panaszok közül a második az volt, hogy a földesuruk dézsmát szed kertészeti termékeikből. (Dézsmát pedig csak értéket képviselő termékekből szedtek.)
Az 1800-as évekből már több írásos anyag említi a vidék zöldségtermesztését és -eladását. A tájjelleg hamar kialakult, és a zellertermesztés Hegykő köré csoportosult. A megtermelt zöldség nemcsak a közeli Bécsújhely és Bécs piacaira jutott el, hanem Németországban és Franciaországban is fogyasztották.
A zöldségfélék termesztéséhez a vetőmagot is maguk termelték. Az itteni vetőmag kiválóságának híre messze földre eljutott, és 1870 után már nemcsak terményeiket, hanem az itt termelt vetőmagot is szívesen vásárolták külföldön.
A termelők közül sokan az értékesítést is maguk végezték, "bugyroztak" Sopron, Celldömölk, Győr és Szombathely piacaira.
A XIX. század közepétől a zöldségfélék az ún. káposztáskerteken túl már szántóföldi termesztésbe is kerültek. Kialakultak a vetésforgók előbb egyszerűbb, majd modernebb formái. A forgókban a zöldségféléket más mezőgazdasági növényekkel kombináltan termesztették, de az igényesebb zöldségnövények számára szükséges talajokat megkülönböztették, így voltak külön "zellerföldek".
Készítenek belőle levest, húsleveshez, különféle zöldséges levesekhez egyik alkotóként adják. Az 1980-as évektől egyre többféle salátához, hidegkonyhai készítményhez is használják.
A zellertermesztés fő helyei a Fertő tó déli partján: Hidegség, Fertőhomok, Hegykő és Fertőszéplak. Nemcsak a talajadottságok, azaz a lápi, illetve ásványi eredetű talajok semleges vagy gyengén lúgos kémhatása miatt kedvező a környezet a zellertermesztéshez. A szélsőségektől mentes, kiegyenlített éghajlat, az országban legmagasabb éves csapadékszint (760 mm, amelynek nagyobbik fele a tenyészidőszak alatt hullik) is elengedhetetlenül szükséges a jó minőségű, bőséges termés eléréséhez. A Fertő tó közelsége a nyári hónapokban is magasabb, 75%25 körüli relatív páratartalmat biztosít.
A zellert palántáról ültetve termesztik. A palántanevelés a 60-as évekig melegágyi ablakok alatt, azóta egyre inkább fólia alatt történik. Február végén, március elején vetnek a 20-25 °C-os földbe. 70-100 g magból 100 m2-en felnevelhető az egy hektár területre szükséges palánta.
A palántanevelés alatti feladatok: az öntözés (mindig csak délelőtt, a palántadőlés elkerülésére), a gyomlálás és a tápoldatozás (0,2-0,3%25-os töménységű oldattal) szükség szerint, az első lomblevelek megjelenését követően. Az utolsó héten el kell kezdeni a palánták edzését a külső körülményekhez. A május eleji kiültetésre a 4-5 lomblevéllel rendelkező palánták alkalmasak. A kiültetés az előre kijelölt sorokba, 40 x 40 cm-re, földlabdás palántákkal történik. A területet állandóan gyommentesen kell tartani, amihez általában három sarabolás és három kapálás elegendő.
Október végén vagy november elején szedik fel a zellert, ásóval vagy késsel meglazítják a gumó körül a földet, utána kiemelik. Talpgyökereit levágják, zöldjét letekerik, esetleg késsel utána is igazítják, hogy csak a rövid szívlevelek maradjanak a gumón.
A hosszú évtizedek alatt kialakult és bevált tájfajtából nemesített Hegykői zeller 1959 óta van forgalomban.
Várható termése évente 25-30 tonna.
