Első benyomásaim
Nem több mint egy "fairy tale". Utánvéttel átvettem az utolsó legális dokumentumot (vezetői engedély), így tíz év után először bekerültem egy ország és az egész EU adminisztrációs rendszerébe. Az önkormányzatoknál és a különböző hivatalokban töltött gyötrelmes és kilátástalannak tűnő várakozások eredményeképpen, három hónap alatt rengeteg legális igazolványt gyűjtöttem be.
Az egész úgy kezdődött, hogy megirigyeltem budapesti ismerőseimet, majd szinte betegesen, kapzsi módon minden lehetséges igazolványt felhalmoztam, sorolom is gyorsan: Lakcímkártya, Személyi Igazolvány, Társadalombiztosítási Igazolvány, Jogosítvány és a legfontosabb (hogy életemben először adózni tudjak) az adókártya, egyenesen az APEH irodából! Valamennyi okmányért napokat álltam sorban, nyilatkozat nyilatkozat hátán, pecsét a pecsétre, illeték az illetékre. Viszont ne csodálkozzunk azon, hogy az APEH kártya megszerzése csak pillanatokig tartott.
Jut eszembe. Tudtad azt hogy az USA-ban nincs törvény a személyi adózásra? Ennek ellenére a sok törvénytisztelő állampolgár sztahanovista módon minden április 15.-e előtt gondosan lezárja és postára adja az adóbevallását. Ez így nem más, mint egy feleslegesen gyakorolt törvénytelen cselekedet. (Az okos pénzesebbje fütyül is adózni).
Visszatérve az itthon történtekre, még nem tudom mit kezdek majd ezzel az egésszel. Egyelőre kicsit furcsa így élni, nem is csinálunk egyebet mint szüntelenül viccelődünk és kreatívan fontolgatjuk milyen új kiváltságokat nyertünk és milyen újabb kihívásokkal kell szembenéznünk.
Egy biztos, most már nem kell tartanom a közúti ellenőrzésektől és nyugodtabb leszek például egy karambolozást követően is. Ellopott kerékpáromat is bejelenthetem és ha úgy adódik azonnal élhetek minden jellegű állampolgári jogommal. Fontos ügyeimet személyesen is intézhetem majd a közhivatalokban, vígan sétálgathatok a reptereken és gondolva a kényesebb szituációkra is: bajbajutott, illegálisan bevándorolt cimboráimat szemrebbenés nélkül meglátogathatom az EU tagállamainak összes fegyházában.
Azonnal szert tettem egy fogorvosra is, aki megnyugtatott: nincs sok tennivaló. A körzeti orvosom pedig nem más lett, mint Pasarét legendás Ember Piroskája. És mind ez gyalogtávra a házunktól.
Fontolgatom egy komolyabb (esetleg bőr) pénztárca beszerzését is, olyan szétnyithatós, műanyag ablakosra gondoltam amiben sérülésmentesen tudom majd tárolni értékes irataimat. A farzsebemben, -a nyeles fésű mellett- fogom hordani, biztonsági lánc is kell rá.
Néha azért komolyan elgondolkodom azon hogy örüljek-e vagy sem? De nincs mit tenni, megtörtént, így is jó. Normál állampolgár lettem, olyan aki tartozik valahová és büszkén élheti életét, aki szorgos munkájával nemcsak építi ezt a remek hazát, hanem végre jó hírét is keltheti ha tudja.
Az élet szép most. Imádom a Balatont, örülök a Magyar turistáknak is, akik megtöltik a Welness hoteleket. Ettől ugyan nem lettek tele az utcák és a vendéglátóhelyek sem, mert itt az a cél, hogy ki se lépjen a vendég a szállodából. (Este 9 után olyan kihalt is minden, mint 20 éve Szlovákiában és az NDK-ban volt.) Nem látom vidáman nyaralni, szórakozni a középosztálybeli családokat, a tömeget. Azt mondják a barátaim, hogy azt ne is keressem, mert olyan nincs már! Nem baj, mert legalább vannak már nagyvállalkozások amik potom százezrekért megfelelő színvonalon üdültetik a dolgozó népet.
Nágocson elégítem ki a földművelési ambíciómat ( Édesanyám hatalmas kertjében főként kapálok és füvet nyírok). Itt rengeteg a friss paradicsom és az igazi ropogós zöldpaprikát is közvetlen étkezés előtt tépjük le. Anyukám néha megy csak boltba, legtöbb esetben azt eszi amit a kertben megtermel. Nem használ kukát. Nincs is neki. Nem viccelek. A legtöbb hulladék a komposztra megy, a többit meg elégeti a búbos kemencében. Fával fűt, a gázt nem tudná megfizetni. Kútja is van, hasonló okokból. (Lehet, hogy majd összeütök neki egy kisebb atomerőművet is a villanyszámla miatt.)
Országunk sokat változott a tíz év alatt, sokkal jobb és sokkal rosszabb hely lett, mint volt.
Ezek az első benyomásaim, remélem nem dicsérek túl és nem sértek meg senkit!
Chef Laszlo
Budapest Augusztus. 25. 2008
