palócz gomolya, Kunság gomolya, sváb gomolya
juh-, tehén- és kecskegomolya, natúr és füstölt
Észak-Alföld, Dél-Alföld
formatartó, röglyukas, zsíros, friss sajt
gazdag röglyukassága ellenére jól szeletelhető, látványos megjelenésű, friss sajtkülönlegesség.
A gomolya cipó formájú (a nevét is innen kapta), sózott, röglyukas, friss sajt. Tömege kb. 3 kg, külseje sima, de felismerhető rajta a csurgatóforma (vászon, műanyag szövet) rajzolata, kissé nedves tapintású. A sajttészta egyenletesen csontfehér, metszésfelülete gazdagon röglyukas, állománya sima, néha enyhén fénylő, rugalmas, jól szeletelhető, formatartó, kissé rágós. Szaga és íze üdén friss, tejsavas, aromás, kellemesen sós. Szárazanyag-tartalma 50-56%, szárazanyagra vonatkoztatott zsírtartalma
45-47%, konyhasótartalma 1,6%. Amíg régebben a nyers juhtej, a XX. század első felében pedig a nyers vegyes tej volt jellemzően az alapanyaga, ma főleg iparilag pasztőrözött tehéntejből gyártják.
Gomolya szavunk első említése 1594-ből adatolható "sayto szek. gomoliak" alakban. (TESZ I. 1967. 1073.) A szó szláv, vélhetően délszláv eredetű a magyar nyelvben, ami - a tejkonzerválás technológiájával együtt - a Balkán felől érkező, a történeti Magyarország peremvidékén végigvonuló, majd megtelepedő vlach-jogú pásztornépekkel került hozzánk. A juhtejből készült gomolya a XVI-XVII. században már egész Magyarországon közönséges piaci termék, valamint a pásztorok adózásának forrása is volt. Ugyanakkor például Észak-Európában kizárólag a földesurak, illetve az uralkodó birtokain készült juhsajt. A kutatás még nem tisztázta egyértelműen, hogy az 1368-tól írásban is megjelenő sajt (caseus) szavunk, valamint a forrásokban előforduló formagia (vélhetően a mediterrán eredetű formaggio, sajtkávában formált termék nevéből) területileg és technológiában miként függ össze egymással. Bizonyos, hogy a XVI-XVII. században a források még elsősorban juhsajtról szólnak, ritkább a tehéntej effajta konzerválása. 1643-ban azonban Nyugat-Magyarországon már elkülönítik a juhsajtot és a vesling sajtnak nevezett (a bajor-osztrák Fässlein szóból) tehéntejkészítményt. (A vesling szó később eltűnik a magyar nyelvből.)
A XIX-XX. században már általánosan elterjedt a sajt készítése a parasztok kisebb magánjuhászataiban éppen úgy, mint a tehéntejet feldolgozó gazdaságokban, és elfogadott mindkettőnek a gomolya elnevezése is. Észak-Magyarországon az egy-két napos, friss termék neve a parasztoknál gomolya, a juhászoknál édes sajt. Hasonlóan összefonódik a két terminus az ország más részein is.
Nagyobb mennyiségű tejnél egy fejés, máskor általában két fejés tejét dolgozták fel egyszerre. A meglangyosított tejhez oltót kevertek (50 literhez 1/4 liternyi, vízben áztatott oltóanyagot), majd egy órát állni hagyták. Ennek leteltével egy vagy több alkalommal megtörték, hogy a savó váljék ki belőle, és laza szövésű szűrőruhán átöntötték. A ruha mérete meghatározta a sajt mennyiségét is. Hagyták lecsöpögni, majd sajtszárító asztalon szikkasztották, vagy sajtpréssel nyomták ki a még benne levő savót. (Mindkét eszköznek vannak XIX. század eleji múzeumi példányai.)
Önmagában vagy magyaros túrókészítmények (juhtúró, gomolyatúró, csípős túró, liptói túró) alapanyagaként fogyasztjuk.
A tejet a szokásos eszközökben (üst, kád, tank) tejoltóval édesen alvasztják. Az érlelő flóra nyers tejnél a vadflóra, pasztőrözött tejnél a vajkultúra, a tejoltó mellett. A rögökre aprított (felvágott) alvadékról elsőként részlegesen, majd a megfelelő alvadékkidolgozás (keverés, utómelegítés) után teljesen leengedik a savót. Ezt követően a savó nélküli alvadéktömeget levegőn átforgatva megfázatják, sózzák, és vászonruhában végleges formára csurgatják. A friss vagy néhány napig érlelt gomolya átlátszó celofánban vagy műanyag fóliában jut el a boltokon keresztül a fogyasztókhoz.
Ma is döntően azokon a területeken lévő, közepes nagyságú és kisebb sajtüzemek állítják elő, ahonnan a gomolya származik.
Regionális termelése ellenére forgalmazása országos.
A termelés az utóbbi években fokozatosan nő, napjainkban mintegy 500 tonna/év körüli. A termék neve és gyártási eljárása magyar know-how-nak minősül.
