az erdős, hegyes- dombos területek
Egyéb magyarországi előfordulás: az ország egész területe
nagyvad
vadászati módja miatt a hazai és a külföldi vadászok által nagyon keresett vadászzsákmány.
A vaddisznó (Sus scrofa L.) testhossza 150- 200 cm, marmagassága 80-110 cm, zsigerelt testtömege 70-170 kg, szőrzete erős, testtájanként változó színű, szürke, barnás, fekete. Táplálkozása vegyes, a növényi táplálék mellett az állati eredetűt is elfogyasztja. A vaddisznó szoros családi kötelékben él, kondákat a kocák alakítanak és vezetnek. Az állatok 9 hónapos korukban válnak ivaréretté.
Vadászata és fogyasztása már a történelem előtti időkre visszavezethető. Vaddisznóból készített ételek a középkorban a főúri és királyi udvartartás étkezésében rendszeresen jelen voltak, de a közemberek is szívesen fogyasztották. Vadászatát több korai írás ismerteti. Történelmi tény, hogy a költő-hadvezér Zrínyi Miklóst egy vadkan sebesítette meg halálosan egy vadászaton. Már egy a XVI. századból fennmaradt, az erdélyi fejedelmi udvarban keletkezett szakácskönyv is tartalmaz elkészítési ajánlást, "Disznóhús, az kit erdeinek hínak szekfüves lével" címmel. Ünnepi alkalmakra, a királyi udvar vagy az Országgyűlés részére a vadaskertek szolgáltatták a vadhúst. A disznós kertek kialakítása a XIX. század közepére tehető. A második világháború a vadállományt és a vadgazdálkodást visszavetette, ami nem csoda, hiszen hazánk hadszíntér volt. Napjainkra a tervszerű vadgazdálkodás a vadállomány, köztük a vaddisznó állományának minőségi és mennyiségi javulását eredményezte.
A vaddisznóhúst levesek, párolt és sült húsok, valamint pörköltek formájában fogyasztjuk. A süldő és a koca húsa ízletesebb, mint a kané, ezért a süldő és a koca húsát pácolás nélkül, a kanét viszont pácolással célszerű elkészíteni.
A vadhús mintegy 85%-át Nyugat-Európában értékesítik.
A korszerű vadgazdálkodás keretében a szabadon élő állomány részére vadföldeket létesítenek és téli etetőket állítanak. A vadföldeken elsősorban gyökér- és gumós takarmányokat
(csicsóka, takarmányrépa, tarlórépa), valamint gabonaféléket (kukorica, búza, napraforgó) termesztenek. A szabadon élő állományon kívül a vaddisznó vadaskerti tartásának is hagyományai vannak. A zárttéri tartás oktatás-kutatás, bemutatás, hústermelés és vadászati céllal történik. A vaddisznó vadászata egyénileg, golyós vadászpuskával vagy gyöngygolyóval töltött sörétes puskával, magaslesről történik. A nagyvadas területeken alkalmazott társasvadászat a vaddisznóhajtás. Az élő vaddisznó befogására csapdát alkalmaznak. A befogóhelyre szemeskukoricával becsalogatott konda az ajtó záródásával esik fogságba.
A vaddisznó éves terítéke 43 ezerre tehető az utolsó 10 év átlaga alapján. A vadászat az EFAG-részvénytársaságok, a mezőgazdasági részvénytársaságok, a nagyvadas területtel rendelkező vadásztársaságok területein folyik.
A vadkan, a süldő és a malac egész évben, a koca május 1. és január 31. között vadászható.
