vízibivaly, fekete marha
bulgár, erdélyi
Észak-Alföld
hasított körműek
fekete színű, vízkedvelő, nagy igaerejű állat.
A házi bivaly (Bos bubalus domestikus L.) 130-140 cm marmagasságú, 5-600 kg súlyú, hamuszürke, majdnem fekete, gyér szőrzetű állat. Feje rövidebb és szélesebb, mint a szarvasmarháé, fülei gyengén szőrözöttek, szarvai félhold alakban hátrafelé hajlottak. A szarvak görbületének elülső felülete haránt redőzött, míg hátsó felülete sima. Az állat törzse zömök, háta egyenes, a mar kiemelkedő, a far csapott. Nyaka lebernyeges és vaskos, lábai a testhez viszonyítva rövidek, erősek, csülkei hosszúak. Teljes kifejlettségét 4-5 éves korára éri el. Egy tehénre jutó tejtermelése éves szinten elérheti a 2000 litert.
Az ázsiai vadbivaly háziasított alakja, Indiában ősidők óta használják. I. e. kb. 200 évvel jutott el Perzsiába, majd az Aral-tó vidékére, és az V. századtól innen került nyugatra. Európában az avarok honosították meg. Hazánk területére is az avarok hozták be 560 körül. Honfoglaló eleink már itt találták.
Gyorsan terjedt és szaporodott, tenyészterülete főleg a Király-hágón túl és Kárpát-Ukrajnában volt, de abban az időben mindenütt megtalálható a földművelő nép környezetében. Az uradalmi birtokokon lévők - talán a jobb takarmányozás következtében - nagyobb termetűek és nagyobb súlyúak voltak, mint a szegényebb lakosság tulajdonában lévő társaik. Voltak kiváló tejelő állományok, de általában igaerőként hasznosították. Hazánk mai területén főleg Somogy és Zala megyében volt népszerű.
Hasznosítását, illetve felhasználását leginkább az igaereje jelenti, de tejét és húsát is fogyasztjuk.
Tartása és tenyésztése viszonylag egyszerű. A legelőre alapozott tartásforma a hazai bivaly-tenyésztés jellemzője. A takarmánnyal szemben igénytelen, de meleg égövi származására tekintettel a téli tartásnál megfelelő szintű energia-bevitelről kell gondoskodni. A fedeztetés természetes módon történik, és úgy kell időzíteni, hogy az ellés zöldre történjék, így a borjú a téli időszakra már kellően megerősödhet. A bivaly aktív élettartama elég hosszú, így sokáig tartható tenyésztésben.
A hazai bivalylétszám csekély, az eladható borjúk száma évente százra tehető. Összesen három tenyészet van: Fertő-Hanság Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht.
A Bivalytenyésztők Országos Egyesülete próbálja összefogni az igen szétszórt állományokat.
