Gyulai kolbász
(füstölt, szárított, sertés vékonybélbe töltött, erősen fűszeres, paprikás kolbászféleség.)
Cimkék: gyulai vastagkolbász, gyulai páros kolbász, gyulai lókolbász, szarvasi lókolbász, gyulai vastagkolbász
Békés megye, Gyula és környéke
A gyulai kolbász 32-36 mm átmérőjű, henger alakú, vöröses-barnás színű készítmény. Metszéslapján pirosas, nagy szemcsés hús és szalonna látható. A füstölt kolbász állománya kemény, tapintása rugalmas, íze és illata jellegzetes. Sertéshúsból és ipari szalonnából, esetenként sertéshúsból, ipari szalonnából és 10-15%-ban marhahúsból készül fekete őrölt bors, édes és csípős paprika, kevés őrölt kömény és fokhagyma felhasználásával. A gyulai páros kolbász és a gyulai vastagkolbász összetétele azonos a gyulai kolbászéval, de a páros kolbász esetében 30-32 mm átmérőjű belekbe töltik és 7-8 cm-enként a bél elcsavarásával pározzák, a vastagkolbászt 40-50 mm átmérőjű, 35-40 cm hosszú bélbe töltik.
A gyulai kolbász csoportjába sorolható a gyulai és szarvasi lókolbász, ezek húsalapanyaga inaktól mentes lóhús. A lóhúshoz 15-18% ipari szalonnát adnak, és a lóhús édeskés ízének ellensúlyozása érdekében megnövelik a só és a fűszerek mennyiségét.
A békés megyei sertéstenyésztésen alapuló házi disznóvágások során több kolbász- és szalámiféleség alakult ki az elmúlt évszázadok során. A speciális, jól érlelt gyulai kolbász sertéshúsból, szalonnából, kevés marhahúsból készül. Az erősen paprikázott, sertés vékonybélbe töltött, pirosas-barnás színű szárazkolbász gyorsan hírnevet vívott ki magának.
Gyulának már a XIX. században híresek voltak állatvásárai, ami magával vonta a hentes-mészáros kisipar korai kibontakozását.
A gyulai kolbász sajátos receptjének és készítésmódjának kialakítása ifj. Balogh József mészáros nevéhez fűződik, ő és családja kezdte meg a kolbász exportálását. Ezzel a termékkel az 1910-es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A kolbász bár nagyon hasonlít a csabaihoz, két alapvető eltérést mégis mutat: sajátossága, hogy marhahús hozzáadásával készül, valamint páros vékonykolbász.
A XX. században indult be üzemszerű, ipari gyártása. 1913-ban Stéber András megalapította Gyula első hentesárugyárát. A gyár gyors fejlődésnek indult, és hamarosan nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi piacokon is forgalmazta termékeit. Az utánzás ellen biztosított különböző termékek, a márkázott áruk városi felügyelet mellett készültek.
Az 1937-es brüsszeli világkiállításon a Stéber-üzem gyulai kolbásza elismerést nyert. Az 1930-as években a gyárnak már saját gépei voltak, és hűtőházzal is rendelkezett. A húsüzemet 1948-ban államosították, de a centralizált állami vállalat is folytatta a gyulai kolbász gyártását, belföldi és külföldi forgalmazását. Az 1990-es demokratikus átalakulás és az iparban bekövetkezett privatizáció után a magánkézbe került húsüzemek is tovább folytatják a nagy hagyománnyal rendelkező gyulai kolbász gyártását. Az elmúlt évtizedekben a gyulai kolbászhoz hasonló, más gyulai termékek is megjelentek és kedveltté váltak, ilyenek a gyulai páros kolbász, a gyulai lókolbász és a gyulai vastagkolbász.
Önmagában, vékony szeletekre vágva, szendvicseken fogyasztják. Frissen (füstölés után, de nem szárítva) főzve, meleg ételek készítéséhez is használják.
A lehűtött húst és a szalonnát húsdarálóval vagy gyorsvágóval (Kutter) durva szemcsésre aprítják, fűszerezik, majd a keveréket sertésbélbe töltik, és 22-24 cm-enként a bél elcsavarásával egyenletes darabokra pározzák. A kolbászt 4-5 napig, 16-20 °C-nál nem magasabb hőmérsékletű füstölőben füstölik, majd további 14-16 napig szárítják, ügyelve arra, hogy a tér relatív páratartalma 60-70%25-nál nagyobb ne legyen.
Eltarthatóságát a kis víztartalom (24-30%25) és a viszonylag nagy szárazanyag-tartalom (40-46% zsír, 20-22% fehérje) biztosítja.
Exportra páronként vákuum-, illetve védőgázas csomagolásban szállítják. Belföldre a páronkénti forgalmazás mellett szeletelve, vákuum-csomagolásban is értékesítik.
A gyulai vastagkolbász és gyulai páros kolbász gyártástechnológiája általában megegyezik a gyulai kolbászéval. A gyulai páros kolbászt azonban kissé magasabb (35 °C) hőmérsékleten füstölik, és szárítás nélkül forgalmazzák.
A gyulai és szarvasi lókolbász előállítási módja szintén hasonló a gyulai kolbászéhoz. A húst és a szalonnát azonban kissé nagyobb szemcsékre aprítják, bélbe töltik, majd hideg füstön füstölik, és úgy szárítják, hogy végső víztartalma 30-32%-nál ne legyen nagyobb.
Az Alföld déli részén, Békés megyében, Gyulán és környékén gyártják. A gyulai kolbász termelt mennyisége országosan 2500- 3000 tonna/év, a gyulai páros kolbászé 250- 300, a gyulai vastagkolbászé 800-1000, a gyulai lókolbászé 250-350 tonna évente. A szarvasi lókolbászt nagyüzemileg nem állítják elő.
