Füstölt, paprikás csemegeszalonna
(Sózással, paprikabevonattal és füstöléssel készült szalonnakészítmény, sós, paprikás szalonnaféleség.)
A füstölt, paprikás csemegeszalonna 25-30 cm hosszú, 8-10 cm széles és 6-8 cm magas, téglatest alakú termék, amely jól hízott sertések bőrös és perzselt hátasszalonnájából sózással, majd füstöléssel készül. Felületét a paprikapép és a füstölés következtében barnáspiros bevonat fedi. Az utóbbi években az egyes szalonnadarabokat celofánba vagy fóliába burkolják, ezzel védve a szállítás közbeni elkenődéstől. Metszéslapja egyenletesen fehér. Illata sózott, az enyhén füstölt szalonnára jellemző, íze enyhén sós, könnyen rágható.
A magyarság jellegzetesen sok szalonnát fogyasztó nemzet. Az volt a legáltalánosabban használt zsírozó. A hízott sertések és a szalonna hasznosítására már a XI-XII. századtól vannak adataink. A XVII-XVIII. század fordulójáig főzéshez is szalonnát használtak, csak akkortájt terjedt el a zsír kiolvasztása és tárolása. Koronként és tájanként változik, hogy a sertés szalonnáját milyen formában darabolták, illetve milyen módon tartósították. Debrecenben - és tőle keletre - az 1930-as évekig szokás volt, hogy a sertés szalonnáját egészben vágták le, s fokozatosan tértek át a két oldalszalonna kihasítására. A korábbi századokban a sózás volt a szalonna tartósításának általános módja. XVI-XVII. századi adatok jelzik, hogy a végvárakban tartottak füstölt szalonnát, de a paraszti gyakorlatban ez a konzerválási mód nem volt ismert. A füstölt és paprikázott szalonna csak a XX. század elejétől szorította vissza a sózott, fehér szalonnát az Alföld egész területén. Debrecen nagy szalonnapiacát a XVIII. század közepétől a trianoni határok meghúzásáig rendszeresen felkeresték a Felföld lakói, és nagy tömegben vitték onnan haza a zsírozóanyagot.
A legkülönbözőbb időszakokban fogyasztják: téli időszakban vacsorára tea vagy forralt bor kíséretében, nyáron a zöldhagyma és a zöldpaprika növeli élvezeti értékét.
A gyártáshoz előnyösen a 120 kg-nál nagyobb súlyú, zsírra hizlalt sertések hátaszalonnáját használják. A korábbi időkben elvéreztetés után a sertéseket perzseléssel szőrtelenítették, a perzselés a szalonna állományát, a perzselt bőr pedig az aromáját kedvezően befolyásolta. A hátaszalonnát előhűtik, majd megfelelő téglalapokra formálják. Tiszta konyhasóval sózzák, rakatokba helyezve 3-4 hétig érlelik. Érlelés után a szalonnáról a sót lemossák, zsineggel látják el, majd a felületét szikkasztják. Szép piros, finom paprikaőrleményből 1:3 arányban, víz hozzáadásával pépet készítenek. A sima felületű szalonnadarabokat a paprikapéppel egyenletesen bevonják, majd 20-24 °C-on, 12-24 órán át füstölik. 3-4 hó-napig 20 °C-nál nem nagyobb hőmérsékletű, száraz, megfelelő légmozgású térben romlás nélkül függesztve tárolható.
Termelt mennyisége: 150-250 tonna/év (becsült érték).
