Szomolyai rövidszárú, Szomolyai édes, Egri fekete
cseresznye
különlegesen intenzív, jellegzetes ízű, magas szárazanyag-tartalmú fajta. Sötétvörös leve a feldolgozás során sem fakul. Korai érése miatt a cseresznyelégy nem károsítja.
A Szomolyai fekete cseresznyét (Prunus avium L.) az Eger vidékén széleskörűen elterjedt Egri fekete fajtakörből szelektálta Brózik Sándor, Korponay Gyula és Zatykó Imre.
Június 12-15. körül érik. Gyümölcse középnagy vagy kicsi, tömege átlagosan 4 g körüli, átlagátmérője 18 mm. Alakja széles, lapított csonka kúp, a bibepont körül kissé besüllyedt vagy egy szintben van. Héjszíne sötét lilásbordó, teljes érésben feketéspiros, gyakorlatilag fekete. Héja középvastag, szívós, ezért jól szállítható. Húsa feketés bordópiros, félkemény, bőlevű, leve erősen festő. Íze édes, jellegzetes zamattal, az egyik legízletesebb cseresznyefajtánk. Jellegzetesen rövid kocsánya szárazon válik, ezért géppel igen jól betakarítható. Száraz időjárás esetén gyümölcse apró marad. Fája középerős növésű, sűrű ágrendszerű, kúpos gömb alakú koronát nevel.
Bár a Borsod megyében 1859-ben megalakult Gyümölcsészeti Társulat igen sokat tett a "gyümölcsészet" fellendítéséért, a Bükkalja karakteres gyümölcskultúrájának megformálódása a filoxéravész után, az 1880-as években kezdődött. A hegyvidék és az Alföld síkjának találkozásánál fekvő, napsütötte hegylábfelszínek kitűnő termőhelyet jelentettek a gyümölcskultúrának, ami a XX. század elején lett valóban fontos gazdasági tényező. Jelentős lökést adott ennek 1920-ban a trianoni döntés, amely leszakította Magyarország gyümölcstermesztő peremterületeit, erős belső piacot biztosítva a lassan modernizálódó parasztüzemeknek.
Az 1880-as években indult el a Bükkalja cseresznyekultúrája, aminek névadója Szomolya község lett, jóllehet a rövid szárú fekete cseresznyék évtizedeken át több termesztő településről kapták a nevüket (Egri fekete, Noszvaji stb.), és csak az 1930-as években ismerte el Szomolyai rövidszárú cseresznye néven a Pomológiai Bizottság a táj jellegadó fajtáját. Az emlékezet szerint Szomolyán az 1880-90-es években Tapolcsányi János nevű gazda szőlőjében álltak először ilyen fajta cseresznyefák. Az 1920-as évekig főleg Eger, Mezőkövesd és Miskolc körzete volt a Szomolya községben termesztett cseresznye piaca, a szomszédos Noszvajban megtermett pedig a Tisza mentén (Észak-Alföld, Jász-Nagykun-Szolnok megye), valamint a borsodi és nógrádi bánya- és iparvidékeken (Észak-Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye) talált vevőre. Az 1930-as években messzebb terjedt a híre, s vagonszám szállították mindkét településről Budapest árucsarnokaiba. A második világháborút közvetlenül megelőző években (1936-39) már lengyel és német gyümölcskereskedők is vásárolták a terméket: Szomolyán 1937-ben két gyümölcscsomagoló épült, ahonnan Németországba is szállítottak hűtővagonokban. A termesztés felfutása azonban nem változtatta meg a korábbi, extenzív művelést: a facsemeték jelentős része magról nőtt, esetleg vad alanyba oltották őket, a permetezés az 1950-es évekig nem volt szokásban. A háború, majd a közös gazdálkodás visszavetette a nagyobb volumenű termesztést, de a helyi piacokon a szomolyai és noszvaji kofák az elmúlt évtizedekben is rendre megjelentek cseresznyéjükkel. 1968 óta elismert fajta.
A frissen történő fogyasztáson kívül nagy szárazanyag-tartalma és kiváló íze miatt cukor hozzáadása nélkül készíthető belőle lekvár. Mélyhűtésre - mivel felengedés után is megőrzi kitűnő ízét - a legalkalmasabb fajták egyike. A belőle készült cseresznyepálinka különlegesen aromás. Levét természetes ételszínezéknek is használják.
Korán virágzik, a korán és középkorán virágzó fajtákkal, mint a Münchebergi korai, Pomázi hosszúszárú, Bigarreau Burlat, Van cseresznyefajták kölcsönösen jól termékenyítik egymást. Hazai megfigyelési adatok szerint virágainak 1-2%-a öntermékenyülő.
Termőképessége és termésbiztonsága igen jó, rendszeresen és bőven terem. Esős időjárás esetén gyümölcse repedésre kissé hajlamos, ekkor a monília jelentősen károsíthatja. Sajmeggy és vadcseresznye alanyon egyaránt jól fejlődik.
A magyarországi üzemi cseresznyeültetvények 1-2%-át teszi ki, házi kertekben és szőlők között az eredeti termőtájban több ezer fa található.
Betakarítása június második-harmadik hetében kezdődik. Az ország összes cseresznyeterméséből kb. 1000 tonnát tesz ki.
A termés 80-90%-a mélyhűtött állapotban kerül exportra, a többit a termőtáji friss fogyasztáson kívül a hazai konzervipar dolgozza fel.
