TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
SZOBI RIBISZKE
piros ribiszke
Pest megye, Dunakanyar
ribiszke.
A szobi ribiszke (Ribes rubrum L.) nem egy fajtát jelöl, hanem a dunakanyari termőtájban megtermelt piros ribiszke összefoglaló elnevezése. A régebben termesztett fajták közül ismertebbek: a Fay's Prolific, az erőteljes növekedésű Hollandi piros, valamint a késői érésű, konzervipari célra alkalmas, apróbb bogyójú Heinemanns Rote Spätlese. Jelenleg a jó minőségű, nagy bogyójú Jonkheer van Tets és a bőtermő Detvan fajták a legelterjedtebbek.
A középkor óta ismert gyümölcs (Lippai János, Bél Mátyás) nagymértékű kerti termesztése az utóbbi évszázadokra tehető. Szobon és környékén, valamint a Dunakanyarban csak az utóbbi száz évben jelentős a termesztése. Bár a megyei monográfiák és híradások a XIX. század elején is kiemelték a gyümölcstermesztés jelentőségét a Börzsöny körzetében, a ribiszkét általánosan még nem termesztették. "Ezen Vármegye alsó és középső tájékán… sokféle gyümöltsökből… hasznokat látják ezen vidék lakossai" - írta a közeli szomszédból Mocsáry. (Mocsáry, 1826.) A szobi és Szob környéki ribiszketermesztés nagyfokú fellendülése a szőlőtermesztés pusztulásával hozható kapcsolatba. Az egykor gazdag borkereskedő település gazdái az 1886-ban fellépő filoxéra pusztításának hatására kezdték el a ribiszke telepítését.
A ribiszketermesztés Budapest közelsége miatt indult fejlődésnek. A főváros biztos piaca volt mind a friss, mind pedig a konzervipari felvásárlásnak, és az 1960-as évek végétől a hűtőipari felhasználást is biztosította.
Az 1846. július 15-én Vácig megnyitott vasúti pálya hamarosan Szobon keresztül Bécsig megépült, ami a gyümölcskereskedelmet nagymértékben növelte.
1945 után, az állami gazdaságok és a megalakuló termelőszövetkezetek ribiszketermesztése mellett a helyi háztáji, majd a magángazdaságok termelése volt számottevő.
&filetext8=Kezdetben a gyümölcsöt a nagyobb városok piacán értékesítették. Jelenleg a konzervipari feldolgozás a meghatározó: ribiszkezselé, ribiszkedzsem, sűrítmény, ivólé stb. A termés nagy része hűtött pulpként vagy mélyhűtött
formában kerül külföldre. Kisebb részét a környékbeli konzervgyárakban (Szobi Szörp Rt., Szob; Drégelyvár Kft., Drégelypalánk) dolgozzák fel.
A ribiszkét a Dunát övező hegyek lejtőire ültették, elkerülve a mélyebb fekvésű, fagyzugos területeket. A kézzel művelt kiskertekből az 1960-as években került a nagyobb üzemi táblákba, ahol lehetővé vált gépi művelése, az utóbbi időben gépi betakarítása is. Friss fogyasztásra ma is kézzel, fürtökben szedik le a gyümölcsöt.
A Szob környéki termőtájban megtermelt és felvásárolt termés mennyiségére nincsenek pontos adataink. A Dunakanyarhoz csatlakozó Ipolyvölgyi termőtájjal együtt a termesztési körzetben kb. 1000-1500 tonna piros ribiszke terem évente. A régi fajták 6-7 tonnás termésátlagával szemben az újabbakkal már 9-10 tonnás mennyiség érhető el hektáronként. Az érési idő június közepétől július végéig tart.
