TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
TÉTÉNYI MANDULA
mandula
meszes talajt kedvelő növény. Egyes változatait kora tavaszi virágzása miatt (pl. Amygdalus communis Balaton) díszfaként is szívesen ültetik. Különösen szép, ha a fehér és a rózsaszín, nagy virágú fajták egymás mellett virágoznak. A változatosság a gyümölcsök méretében, alakjában, a terméshéj kemény, félpapír vagy papír voltában is megmutatkozik.
A mandula latin neve Amygdalus communis L.
Diósdi félpapírhéjú: 1919-ben Diósdon szelektálta Magyar Gyula. Fája erős növekedési erélyű, középkésőn virágzó, jó tél- és fagyálló. Termése nagy, tojásdad alakú, morzsásan törhető, héja félpapír. Magbele barna, lapos és szőrős, nem tetszetős. Idős fái még egyes termőhelyeken megtalálhatók.
Budatétényi 11: budatétényi tájfajta. Korán, augusztus végén, szeptember elején érik. Termése megnyúlt, henger alakú, héja kemény, béltartalma 25-30%. Fája erős növésű, szétterülő, alacsony koronát nevel.
Budatétényi 13: budatétényi tájfajta. Későn, október közepén érik, kerekded, lapos termése kemény héjú, béltartalma 25%25. Fája erős növekedési erélyű, feltörekvő, ritka koronát nevel.
Óriás kagyló: több típusa ismert. Korán, rendszerint március elején virágzik. A zöld burokból kihulló termése nagy, kemény héjú, alacsony béltartalommal. Fája középerős növésű. Már csak elvétve található belőle néhány példány a kertekben.
Szisz mandulája: a budai tájban szelektált, gyűjteményes fajta. Korán virágzó. Fája középerős növekedési erélyű. Termése nagy, morzsásan törhető, héja félpapír. Levelei jellegzetesen fényesek.
Tojásmandula: a budai tájban szelektált és a Káli-medencében is elterjedt tájfajta, amelynek több típusa volt ismert. Termése nagy, tojásdad alakú, héja félpapír.
A mandulatermesztés kialakulása a Buda környéki szőlők filoxéra miatti kipusztulásával hozható kapcsolatba, de a XIX. század végi polgárosodó főváros híres és erőteljesen fejlődő cukrásziparával is magyarázható. A mediterrán flóraelem képviselőjeként az északról hegyekkel védett budai, dél-budai, déli és délkeleti szőlőkbe nagy számban ültettek mandulát. Termesztésére a meszes talajok kiválóan megfeleltek; a XIX. század második felében már nemcsak a szőlészeti szakemberek tudták ezt, hanem a paraszti gyakorlat is visszaigazolta. Ebben az időben Schams Ferenc, Mayerffy Ferenc, Klauzál Gábor és Entz Ferenc ajánlotta a mandula helybeli termesztését. Szerintük az itt termett mandula íze az ökológiai sajátosságok miatt jobb, szinte egyedülálló.
Budapesten, a mai Fehérvári út 21-25. számú ház helyén lévő telken Kerkápoly Károly (1824-1891) pénzügyminiszter hozta létre az első nagyobb mandulaültetvényt, amikor 1884-ben megvette a várostól a Gellért-hegy déli lejtőjén elterülő, gondozatlan területet. 1890-től már tudatosan telepítették a mandulát, nemcsak Budatétényben, hanem a szomszédos Budafokon és Nagytétényben is. 1894-ben Budafok község átvette a volt állami szőlőtelepet és faiskolát létesített, ahol mandula- és keserűmandulára oltott őszibarack-csemetéket árultak. A keserűmandula alanyra oltott oltványok országos hírűek lettek. Az 1895-ös és az 1935-ös mezőgazdasági statisztika jól szemlélteti a dél-budai gyümölcstermesztő körzet fejlődését. Az őszibarack mellett a mandula is jelentős mennyiségben szerepelt, a kereslet főleg az édesipari feldolgozás és az export miatt a Diósdi félpapírhéjú és a budatétényi Asszonymandula ("Damenmandel") iránt nőtt meg az 1930-40-es években.
A XIX. század közepén Entz Ferenc szaporított faiskolájában külföldi és hazai fajtákat, ő terjesztette el a Budatétényi hölgy mandulát. A Diósdi félpapírhéjú és Diósdi rózsavirágú fajtákat a Buda vidéki termőtájban Magyar Gyula szelektálta 1919-ben. Ugyanebben az időben Szisz Gyula szelektálta budatétényi kertjében a Szisz mandulája, az Óriás kagyló, a Tojásmandula és a Papírhéjú fűszeres fajtákat. A Kertészeti Kutató Intézet Érdi Kísérleti Telepén a fajtagyűjtemény kiértékelése alapján megszületett az a fajtasorozat, amely az 1966-ban minősített, alábbi új fajtákból állt össze: Budatétényi 1, Budatétényi 11, Budatétényi 13 és Budatétényi 70.
&filetext8=Minthogy nem képez egységes árut a régióban termesztett mandula, elsősorban házi fogyasztásra, sütemények töltelékeként használják fel. A sós mandula kiváló borkorcsolya.
Téves az a nézet, hogy a mandula a leggyengébb meszes, köves területeken is jól díszlik. Gazdaságosan csak a jó vízgazdálkodású és tápanyagokban gazdag talajokon termeszthető. Jól tűri a magas mésztartalmat, ezért az ilyen földben az őszibaracknak is jó alanya.
&filetext10=A tétényi (Budatétény, Nagytétény, Budafok, Diósd) tájkörzetben az évi termés mennyisége, becsült adatok alapján, 20-30 tonna héjas mandula.
