hárs lépesméz
Baranya megye hegyvidékei, Tolnai-dombság, Somogy megyei dombvonulatok
méz
a vegyes állományú lomberdőben előforduló hárs a régió kedvező éghajlati és talajadottságai következtében nagyobb állománysűrűséggel fordul elő, és sokkal kiegyenlítettebben, jobban mézel, mint az ország egyéb területein. A hársméz gyűjtésének a régióban hagyományai vannak, a hársméz fajtajellege itt a legerőteljesebb, a legjobb.
A hársméz színe a sárgástól a világosbarnáig terjed, édesharmat-tartalma függvényében.
Illata határozott, kellemes. Kristályosodásra hajlamos. A kristályos méz nem áll össze kemény tömbbé, mert a szemcsék között vékony, folyékony hártya marad. Nagyon édes, erősen aromás, finom, fűszeres zamattal.
A hársfa (Tilia L.) vagy régies nevén száldokfa, szódokfa, a legrégebbi időktől kezdve Magyarország egyik kedvelt fája és mézelő növénye. Így hársmézet már a korábbi évszázadokban is nyerhettek a kiterjedő nagy hársfásokban.
A hársméz felhasználása igen sokrétű. Nagy szerepe volt az egykori paraszti táplálkozásban a répacukor elterjedése előtt, és jelentősége van mindennapi táplálkozásunkban is (mézes kenyér, mézes tészták, sütemények, mézes tea), de különösen jelentős a gyógyászatban. Eredményesen használják köhögés és bronchitis ellen, de alkalmazzák idegesség, nyugtalanság és álmatlanság leküzdésére is. Kiváló görcsoldó, és gátolja az érelmeszesedést. Lázas megbetegedések esetén hársfateával együtt alkalmazzák. Újabban egyre jelentősebb szerepet tölt be a biokozmetikában is (pl. hársmézzel készített pakolás).
A hársméz kitűnő csemege, de nem tudunk belőle egyszerre többet fogyasztani, mert erős zamata miatt valósággal émelyítő. Idegnyugtató és antiszeptikus hatással rendelkezik. Bőségesen fogyasztva a felső légúti bántalmak enyhítésére, megfázásos tünetek leküzdésére alkalmas. Ekkor előnyös a hársfavirágteát hársmézzel ízesíteni: additív hatás jelentkezik. A mézkedvelők a legfinomabb mézek egyikének tartják.
A régió erdeiben a leggyakoribb hársfajok a következők: a nagylevelű (Tilia platyphyllos) a legkorábban, az ezüst (T. argentea) és a kislevelű (T. cordata) pedig később virágzik. Mivel magról könnyen, gyorsan szaporodik, gyakoriak a különféle kereszteződésből származó, természetes hibridek. A fajok és hibridek eltérő időben virágoznak, ezért lehetséges, hogy a nektárgyűjtés időtartama akár két hónapig is eltart.
A hársfajok júniusban és júliusban virágzanak, de hogy mézelnek is, az nem biztos. A mézelésre kedvező területeken sem mézelnek minden évben. Ehhez megfelelő időjárási feltételek (60-70%-os relatív páratartalom és 20-25 °C hőmérséklet) szükségesek. Az érintett régió időjárásában mediterrán hatás is érvényesül, ez kedvezően hat a mézelésre.
A mézelést a talaj is befolyásolja: barna erdei talajon (a régióban előforduló hársas erdők talaja) jobban mézel, mint homokon vagy sovány, köves talajon. Ha száraz, meleg időjárás köszönt be a virágzás idejére, akkor a hársfák a méhekre nézve mérgező cukorvegyületet hoznak létre. A mérgezett méh elveszti röpképességét, a földön rezgő szárnyakkal futkos, nem képes visszatérni a kaptárba, ezért rövidesen elpusztul.
A méhészeknek még a korábban jól bevált hársas erdők nektártermelését is meg kell vizsgálniuk minden évben. A méhész először a közelebbi (a ház környéki) hársfákat figyeli meg, aztán a hársas erdőben méri fel a viráglátogató rovarok viselkedése alapján azt, hogy milyen aktuálisan a hársfák nektártermelése.
A hársfát is bőven tartalmazó erdőrészek elhúzódó virágzása alatt a méhek édesharmatot is gyűjtenek, ami többnyire tölgy- és fűzfákról származik. A hárs fajtaméz víztiszta, de a belekeveredő édesharmattól sötétedik a színe. Ennek mértékét a méhésznek be kell határolnia, mert nálunk a sötét színű mézzel szemben elutasítóan viselkedik a fogyasztók többsége. Noha a hársak virágzása két hónapig is eltarthat, egy-egy helyen a méhész nem marad ennyi ideig, mert adott környezeti feltételek mellett és néhány helyileg jellemző típus jelenlétében a nektárgyűjtés nem annyira tartós. Aki tudatosan törekszik hársméz termelésére, az egymás után felkeres néhány hársas területet.
Az országban, évjárattól függően mintegy 100-400 tonna hársmézet termelnek, ennek jelentős részét, mintegy 80%-át a régió adja. A dél-dunántúli régióban 348 hektár a kislevelű, 1070 hektár a nagylevelű és 3767 hektár az ezüsthárs területe. A kaptárankénti hozam nulla és 15-20 kg között változhat.
Az ország több hegységének elegyes lombos erdeiben (pl. a Bakonyban, a Budai-hegységben stb.) gyakori a hárs, de mézelésének rendszertelenségei miatt a helyi méhészek külön hársmézzel nem foglalkoznak rendszeresen. Az itt gyűjtött hársméz többnyire a vegyes virágmézben hasznosul.
