MINYON
Kugler (a hálás pesti közönség adta első készítőjéről)
diós minyon, puncsminyon, gesztenyés minyon, csokoládés minyon stb. (az ízesítéstől függően)
Pest megye, Budapest
krémmel töltött, díszes bevonatú, kis sütemény
különlegessége az íz-, díszítés- és formabeli változatosságában, kézimunka-igényességében, valamint kis tömegében van. A nassoló egy alkalommal többfélével is megismerkedhet, és erre a termék vonzó külső megjelenése, díszítése, a felhasznált anyagok sokfélesége is csábítja.
A minyon változatos formájú (kocka, henger, ovális, kúp), különböző színű cukormázzal, csokoládés vagy egyéb ízesítésű fondant-nal1 áthúzott, különböző ízű krémmel töltött, felvert piskótatésztából2 készült sütemény. A mignonok tömege általában 3-3,5 dkg, amely formától függően mintegy 3-4 cm kiterjedést jelent hosszban, szélességben és magasságban egyaránt. Díszítése egyedi (pl. marcipándíszek, különböző magbelek, kandírozott gyümölcs stb.), vonzó, bevonata az eltarthatóságot és a szállíthatóságot növeli, ugyanakkor fényes felületével kínálja magát. Íze és illata a felhasznált anyagokra jellemző, egymáshoz harmonikusan illesztett.
A ma minyon néven ismert és kedvelt kisméretű süteményt eredetileg Kuglernek hívták. Feltalálója Kugler Henrik (1830-1904) volt, aki 1858-ban nyitott cukrászatot a pesti József téren. (Üzletét 1870-ben helyezte át mai helyére, a Vörösmarty térre.) A süteményt 1858 és 1884 között alkotta meg. Talán már kóstolhatta Deák Ferenc és Liszt Ferenc is, akik gyakori vendégei voltak. Az édességet Kugler Henrik utóda, Gerbeaud Emil tökéletesítette és tette igazán híressé. "A kis Kuglereket mindenütt megtaláljuk a földön. Olyan export-tárgyunk ez, amelyet minden embernél jobban szeretnek világszerte. Van nagyobb politikus mint az, aki olyasmit tud gyártani, a minek révén Budapestet a külföld nagy emporiumaiban megismerik." - hangzott el 1909-ben, a Royal Szállóban, a cég fél évszázados jubileuma alkalmából rendezett ünnepség egyik pohárköszöntőjében. (Gerbeaud ünneplése, 1909. 56.) Gerbeaud Emil kényes volt a minőségre. Az előírtaktól és a közönség körében megszokottól akár csak színben eltérő Kuglereket saját kezével rombolta szét.
A franciás minyon elnevezés csak később ragadt a termékre. (A minyon eredetileg nem egy süteményfajtát, hanem selyempapírba csomagolt, apró süteményt jelentett.)
Kugler idejében papírzacskóban árusították. A névváltozás azt követően történt, hogy a süteményt apró papírfészekbe ültették.
A minyont az első időben csak Gerbeaud Emil cukrászatában készítették. A polgári életforma elterjedésével a cukrászdába járás kispolgári körökben is szokássá vált. Ekkor vált a minyon a cukrászdák általános, olcsó kínálatává. Erről tanúskodnak a cukrászkellékeket gyártó cégek süteményhüvelyeket (kapszlikat) kínáló hirdetései, amelyek az 1910-es évektől megszaporodtak. Ekkor kezdett eltünedezni a minyonnak a Kugler, illetve a Gerbeaud jelzője.
A hajdani Kugler népszerűségére vall, hogy új neve csak lassan terjed el, különösen vidéken. A "fehér, fodros szoknyájú, kis, rózsaszín" süteményt az 1920-as években hívták Kuglernek is, mint ahogy József Attila egyik korai verséből is tudjuk: "De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhában járni, kelni, / S öt forintért Kuglert venni."
A minyon a két világháború között cukrászdába járó, kispénzű nassolók süteménye volt, de estélyekre, fogadásokra is szívesen rendeltek belőle. Fogyasztása akkor nőtt, amikor a nagyobb és így drágább süteményeké a romló gazdasági helyzet miatt visszaesett. A minyon az 1930-as évek gazdasági válsága alatt élte reneszánszát. Ekkor gyakorlatilag nem volt cukrászda az országban minyon nélkül. Termelése a második világháború utáni évtizedekben - összefüggésben a kézműves, magántulajdonú cukrászdák háttérbe szorításával, az ország újjáépítésének gazdasági terhével és egyéb tényezőkkel - mélypontjára süllyedt.
Napjainkban kezd ébredezni, kezdik felfedezni a cukrászok is, a fogyasztók is. (Sajnos, sok helyen tartósan elfelejtették.) Termelői ma is a cukrász kézműves iparosok. A minyonok a cukrászati értékesítés mellett már bekerültek az áruházláncok, élelmiszerboltok édesség-kínálatába is: tálcás csomagolással, többféle ízesítésűt társítva egy csomagon belül. Napjainkban a réginek csak a halvány utánzata készül, mennyiségben és minőségben egyaránt.
A jellegzetes forma kialakítása a felvert tésztákból a kisülést követően vágással vagy kiszúrással történik, de készíthető minyon a felvert tésztából alakított hüvelyek összetöltésével is. A töltelékkrémek sokfélék, készítésmódjuk megegyezik a tortakrémekével.
A termék készítésének legkényesebb munkafázisa az áthúzás, díszítés és a szárítás. Áthúzni mindig csak megtöltött, hűtőszekrényben előhűtött korpuszokat lehet, amelyeket előbb vékonyan bekennek felforrósított baracklekvárral. (Kivételt képeznek a grillázs és a cukrozott gyümölcs felületűek.) A megszilárdult lekvár akadályozza, hogy a korpusz nedvességet szívjon el a bevonattól, ezzel foltossá téve azt. Áthúzáshoz a fondant-t 50-55 °C-ra melegítik, sűrűségét híg cukorsziruppal vagy kevés tojásfehérjével beállítják. A korpuszt a felső felével a fondant-ba nyomják, és a felesleges mennyiséget az oldatból való kiemelés során le-föl mozgatással lehúzatják. Az áthúzott mignonokat 55-60 °C hőmérsékletű szárítóban szárítják. A fondant-ok színének és a díszítésnek mindig alkalmazkodnia kell az ízesítéshez.
Fehér fondant-nal vonják be a marcipánnal, citrom-, gesztenye- és a likőrös krémmel töltötteket. Enyhén zölddel a chartreuse-krémmel és egyes cukrozott gyümölccsel töltött korpuszokat. Enyhén narancssárga színűek a cukrozott narancshéjjal és a császárkörtelikőrrel készítettek. Rózsaszínnel vonják be a puncsos és egyes, színes gyümölcsökkel készített korpuszokat. Barna ruhát kell adni a kávés, mogyorós, diós minyonoknak. A csokoládé- és párizsi krémmel töltötteket csokoládés fondant-nal szokás bevonni.
A díszítést mindig az áthúzás után, illetve közben végzik, és az ízesítéshez, az áthúzó fondant színéhez igazítják.
A minyon termelése a cukrász kézműiparosok gazdaságában - a második világháború előtti szerephez viszonyítva - majdnem elhanyagolható. Ma a cukrászműhelyek 50-60%25-ában termelik, választéka meg sem közelíti a múltbelit.
Reprezentatív vizsgálat szerint a becsült átlag egy termelőre évente 69-70 ezer db. A régióban termelt minyon mennyisége évente 7 millióra becsülhető. A termelés emelkedésére van kilátás.
