Az előző fejezetben a hagyományos borkészítésről írtam, melyben a fahordós érlelés központi szerepet játszik. Ezúttal a modern borkészítés módszereit fogom ismertetni. A két eljárás jelentős részben fedi egymást, hisz a modern borkészítés folyamatába a fahordó használata ugyanúgy beletartozik mint a hagyományos borászatban. Szakszóval élve a két különböző technológiát oxidatív és reduktív borkészítésnek is nevezhetjük.
A hagyományos módszer az oxidatív, amikor a must és a bor az erjesztő kádban és később a fahordóban a levegővel érintkezik, vagyis oxidálódik. A modern borkészítés fő, de nem kizárólagos jellemzője a reduktív eljárás, ami azt jelenti hogy arra törekszenek, hogy a szőlőfeldolgozás fázisától, a préseléstől a must és később a bor levegőtől elzártan készüljön és egészen a palackozásig ne érintkezzen a levegő oxigénjével. Az utóbbi néhány évtizedben a rozsdamentes acél jutott főszerephez mely tulajdonképpen az első világháború katonai fejlesztése volt és a civil életben a második világháború után, a borászatban pedig az ötvenes-hatvanas években terjedt el. A reduktív borkészítés célja, hogy a szőlőben lévő elsődleges gyümölcs aromákat, illatokat, zamatokat minél jobban megőrizzük és ezek a borba átkerüljenek és a fogyasztáskor is határozottan érezhetőek legyenek.
Ennek érdekében a szőlőfeldolgozás úgy történik hogy a szőlőt kíméletesen szüretelik a bogyózás, zúzás és sajtolás -itt elsősorban fehér borokról illetve rozé borokról van szó-. A sajtolás után következik az első lényeges eltérés a hagyományos borkészítéshez viszonyítva ugyanis a mustot hűtik, ezzel azt érik el hogy hogy az erjedés nem indul el és a mustban lévő szennyező anyagok és egyéb olyan anyagok amelyek a bor erjedése közben nem szükségesek leülepednek és így egy tisztított, természetes úton tisztított mustot kapunk.
Természetesen ez az ülepítés és a bor erjesztése is zárt acél tartályokban történik. A bor erjesztéséhez faélesztőket alkalmaznak ugyanis a zárt térben a természetes élesztők életlehetőségei lényegesen rosszabbak a hagyományos, nyitott kádas erjesztéshez képest. Lényeges eltérés még az az oxidatív eljáráshoz képest, hogy ebben az esetben irányított erjesztés történik, azaz az erjedő cefre hőmérsékletét jellemzően hűtéssel szabályozzák ezzel is a borban lévő gyümölcsös komponenseket, aroma összetevőket őrzik meg. Az ily módon erjesztett borokat rövid idő alatt el lehet készíteni és néhány (akár egy-két) hónap alatt palack készre tudják kezelni és ez egy fontos előnye a modern borkészítésnek.
Erre a technológiára ideálisan alkalmasak azok az illatos szőlőfajták (muscat ottonel, királyleányka, tramini, cserszegi fűszeres, irsai olivér, ahol a szőlőben lévő elsődleges illat és zamat anyagok igazán fontosak és megőrzésre érdemesek. Ezeket a borokat nem nevezhetjük alacsonyabb rendűnek, kevésbé értékesnek mint az érlelt, nagy testű borokat. Egész egyszerűen más a szerepük, mint ahogy más szerepe van az ember étkezése során egy kiflinek és egy kalácsnak. Nem helyettesíti egyik a másikat. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezeknek a boroknak az élettartama általában rövidebb mint az érett nagy testű boroknak, általában 6-12 hónapon belül ezeket célszerű elfogyasztani.
A vörösbor készítésnél is helye van az új technológiáknak, az utóbbi néhány évtizedben jelent meg az új borok kategóriája ami azt jelenti Magyarországon például Szent Márton ünnepére november 11-ére a pincészetek jelentős része már palackozott új vörös borokkal jelentkezik, természetesen a fehér és rozé borok mellett. Itt szintén helye van a reduktív technológiának, különösen az irányított erjesztésnek. Ezeket a borokat egy francia borvidékről ahol legelőször terjedt el és a világon a leghíresebb, bozsolé típusú boroknak nevezik.
Ugyanakkor az irányított erjesztés a nagy testű vörösboroknál is jelentős csak az erjedési hőmérsékletben van eltérés, amíg a fehér és rozé borokat általában 16-18 fokon erjesztik, addig a vörösboroknál az erjedési hőmérséklet 25 és 30 fok között az ideális. Természetesen a nagy testű akár fehér akár vörösboroknál a fahordós érlelés nem nélkülözhető. Manapság leginkább a kis fahordós érlelés a legelterjedtebb. Tehát a reduktív erjesztést a hagyományosnak tekinthető oxidatív, vagyis fahordós érlelés követi. Itt találkozik és fedi egymást a a hagyományos és modern borkészítés.
Pelle László borszakértő
