Borismereti sorozat Pelle László borszakértőtől – vörös világfajták
A Syrah
A világfajtákat bemutató sorozatunkban a fehér fajták után áttérünk a vörös bort adó kék fajtákra, melyben először a Syrah-val foglalkozunk.
A szőlőfajta nem meglepő módon eredetileg francia és a Rhone völgyéből származik, de az új világban, sőt az egész világon igen elterjedt. Hosszú ideig az volt az általános vélekedés szakmai körökben is hogy a perzsiai Shiraz városához van valamilyen köze, de a genetika kiderítette, hogy a franciaországi Rhone völgyéből származó őshonos fajtáról van szó. Tulajdonképpen a Rhone völgyén kívül Languedoc-Roussillon-ban is elterjedt ahol egyszerű tömegborokat készítenek belőle, Dél-Afrikában, Dél-
Amerikában, különösen Chilében népszerű fajta. A borfogyasztók többsége azonban az ausztrál Syrah-val találkozhat, mégpedig általában az alsó és középkategóriás borok esetén, ahol jobbára nem tisztán, hanem Syrah-Cabernet Sauvignon cuvée formájában, mellyel az ausztrál bortermelők az egész világot ellátják.
Egy eléggé robosztus, későn érő, melegigényes fajtáról van szó, aminek elég nagy fürtjei vannak és rendkívül sok színanyagot és elég sok csersavat is termel. Ezzel együtt, ha jól beérik a szőlő, nagyon szép zamatai vannak. A legfőbb illatjegyei a szeder, a bors, a fahéj és a csokoládé, amiben persze már a hordós érlelés is benne van. Abban az esetben, ha nem érik be a szőlő igazán, akkor megjelenik benne egy kissé kellemetlen, égett gumis illat is.
A Syrah Magyarországon még viszonylag kis mennyiségben terem és valószínűleg nem is lesz sok belőle. Villányban és Szekszárdon található belőle jelentősebb mennyiség, de ezek is csak néhány hektáros ültetvények.
A poharamban a Villányi borvidék, sőt Magyarország egyik legkiválóbb borászának, Polgár Zoltán Syrah bora van. Ennek a fajtának szüksége van a hosszú, meleg nyarakra, tehát az ilyen évjáratokban mutatják meg igazi szépségüket.
A színe általában olyan sötét és vastag, mint a Cabernet-éké, de az íz és illatvilága eltér ezekétől.
Ebben a borban is jelen van ez a fahéjas, borsos, csokis jelleg, kis-hordóban érlelték, de már nem szokás ráírni a címkékre, hogy barikolt bor és a hordóhasználat akkor a megfelelő, ha az első pillanatokban nem is vesszük észre a barik hordó füstös íz jegyeit.
Nagyon határozott az íz világa és annak ellenére hogy négy éves borról van szó, viszonylag nyers és a hordós érlelés után a további palackos érlelés is jót fog neki tenni.
Ezt a bort a vastagsága, testessége okán elsősorban a vörös sült húsokhoz ajánlható.
Pelle László borszakértő
