Borismereti sorozat Pelle László borszakértőtől – fehér világfajták
A Szürkebarát
Ez alkalommal a Szürkebarát szőlővel és annak borával fogunk megismerkedni. Francia fajtáról van szó, melynek eredeti neve Pinot Gris, melyből joggal következtethetnek az olvasók arra, hogy a Pinot Noir-hoz van köze, hisz ugyanahhoz a fajtakörhöz tartozik mindkettő. Egyes kutatások szerint a Szürkebarát a Pinot Noir természetes klónja, vagyis közeli rokonságban állnak egymással. Eredetileg Burgundiában volt elterjedt, de mivel ott a fehér fajták közül a Chardonnay terjedt el leginkább, így Franciaországon belül jelenleg Elzásznak az egyik fő fajtája. Ezen kívül Németországban, Svájcban, Ausztriában, az új világban Ausztráliában, Új Zélandon és persze Magyarországon elterjedt.
Érdekesség a fajtával kapcsolatban, hogy ebből készítették az elzásziak a tokaji elnevezésű borukat, de szerencsére erre már nincs lehetőségük, hisz az unión belüli névhasználati és védjegy szabályok ezt megakadályozzák.
A szőlőfajta jellegzetessége, hogy viszonylag korán ered, korán érik, jól tűri a fagyot, kicsik és tömöttek a fürtjei és a bogyók színe egyáltalán nem fehér szőlő jellegű, szürkés, sötét rózsaszín hatású, ennek következtében a bor színe is elég sötét. Tehát ez az ilyen érett szín nem megöregedett, eloxidált bort jelent, ez a Szürkebarát jellegzetessége.
Magyarországon a Balaton-felvidéken elterjedt, de a Mátra-alján is termelnek szép Szürkebarátot és a többi fehérboros borvidékeken is előfordulnak figyelemre méltó mennyiségben és minőségben.
A borra az a jellemző, hogy többnyire telt, elegáns illattal, savakkal rendelkezik, ami még a fahordós érlelést is megérdemli.
Az aszófői Salánki Pincészet Szürkebarátját kóstolgatom éppen, mely rövid hordós érlelést kapott. Mivel ezt a fajtát nem kis, hanem nagy hordóban szokás érlelni, így ez a bor is nagy hordóban időzött, de nem túl hosszú ideig. Palackozás után még egy rövid idejű palackos érlelés is a javára válik.
A Salánki Pince Szürkebarátja tipikusnak mondható, mély színe, elegáns, virágos mező illata van, olyan június végi, július eleji virágos rétre tessenek gondolni.
Az elzászi és a magyar Szürkebarátra is jellemző hogy minimális maradékcukorral készítik el. Ez is egy ilyen tétel a poharamban és az a véleményem, hogy ez a félszárazba hajló jelleg, a szép savakkal párosítva nagyon kellemes, élvezhető borokat eredményez.
A gasztronómiában is megvan a helye, hisz jól el tudnám képzelni egy túrós réteshez, túrótortához, joghurtos desszertekhez, általában olyan süteményekhez, melyek nem túl édesek.
Pelle László borszakértő
