Somogy megye, Belső-Somogy
az egyik legkorábbi, nagy terméstömeget adó, hajtatásra, korai szabadföldi termesztésre és téli burgonyának is alkalmas fajta.
A Somogyi korai burgonya gumója kerek-ovális, 6-8 cm átmérőjű, héja finom szövetű, világos okkersárga, a szemek középmélyen helyezkednek el, a húsa színe sárga. Gumóhozama igen nagy, közepes keményítőtartalommal. Télálló, jól eltartható fajta. Étkezési értéke igen jó.
Somogy megye az egyik legfontosabb burgonyatermesztő körzet Magyarországon. Dél-Somogyban a kezdetektől adva voltak a burgonyatermelés elsőrendű természeti feltételei. A kiváló földrajzi adottságok határozták meg, hogy éppen ezen a tájon bontakozott ki országos jelentőségű burgonyatermelés. A Somogyi korai nem egy tájfajtát, hanem azt a paraszti ismeretek révén csíráztatott terméket jelöli, amely egy körzetre jellemzően korán megjelenik a piacon.
A somogyi burgonyatermesztés - és így a somogyi burgonya - története a XVIII-XIX. század fordulóján kezdődött Kósa László szerint, amikor már országszerte ismert volt a növény, de még nem termesztették mindenhol. Magyarországon először 1745-ből van adatunk a vérteskozmai németek burgonyatermesztéséről. Somogyban az első adat a hencsei uradalomból származik 1803-ból, ahol a jobbágyok a kukorica és a hajdina mellett már burgonyát is termeltek. Kis mennyiségben az uradalom hat községe közül Kadarkúton 9, Hencsén 5 jobbágy termelt 2-18 pozsonyi mérőnyi burgonyát. Ebben az időben folyt a növény meghonosodása. 1809-ben a Széchenyi-uradalmak tisztjeit központilag utasították, hogy mindenütt termeljenek burgonyát és káposztát az uradalmi alkalmi munkások számára, hogy konvencióba ezzel fizethessenek nekik. Fényes Elek már azt írta 1836-ban, hogy "…Kolompért (Burgonya) az uraságok nagyban ültetnek: a német helységek is nagyon szeretik, sőt már a magyaroknál is meglehetősen elterjedt." (Fényes, 1836-1841. I. 203.) Burgonyát már a zsellérek is ültettek és fogyasztottak, a korabeli agrárpolitika és bécsi udvar gazdasági elvárásai szerint. A burgonyát - mint ínségnövényt -
a nagy éhínségek ellen ajánlották ebben az időben.
A XIX. század közepén már nagy mennyiségben termesztették Somogyban. A Fiuméba és Triesztbe irányuló nagy burgonyakivitel bizonyította a helyi, somogyi burgonyatermesztés jelentőségét. A századfordulón pl. Szulok község krumplisgazdái 4-500 vagonnal szállítottak erre a piacra, 1892-ben pedig már az első, kizárólag a burgonya feldolgozására épült szeszgyár is megnyitotta kapuit. 1913-ban a gazdasági szakirodalom az uradalmakat ismertetve a hatalmas Erdőcsokonya- Somogy-visonta-Rinyaújlak-Barcs határolta birtokot, a kisebb kálmáncsai és kastélyosdombói uradalmat, valamint a kaposvári Esterházy hitbizományi birtokot nevezi meg a burgonyát különleges termelési ágként termelő gazdaságoknak. A paraszti árutermelő burgonyatermesztés csak az 1920-as években nőtt olyan mértékűvé, hogy gazdasági jelentőségre tett szert. Jelentős változások történtek Dél-Somogyban, amikor a trianoni békeszerződés után a szűk határok közé szorított ország Szabolcs kivételével az összes nagy burgonyatermő területét elveszítette, így országos hiány mutatkozott burgonyából. Ez segítette a somogyi térséget, a dél-somogyi burgonyatermő vidék továbbfejlődését.
A burgonyatermelő gazdák a vasúthoz fuvarozták terméküket, ahol a Hangya Szövetkezet közreműködésével a METESZ-nek és a Futura vállalatnak felvásárolt burgonyát azonnal vonatra rakták. Az 1930-as évektől a Trieszt felé irányuló burgonyaszállításokat felújították, újjászervezték. Ekkor a burgonya ára magasabb volt, mint a búzáé. A nagy gazdasági válság idején a burgonyaértékesítés lehetősége javult, ami a krízis átvészelésében segítette a burgonyatermelő parasztgazdaságokat. Ez a termesztés technológiáját is megváltoztatta, megjelent a műtrágya használata, egyre többen vetettek zöldtrágyának keserű csillagfürtöt, és a sorhúzó használata általánossá vált. Az 1933 és 1936 közötti években az olasz burgonyakereslet tetőzött, ami a somogyi gazdák pénzügyi gyarapodását jelentette. 1938-ban már a dél-somogyi Barcsi és Nagyatádi járás déli részét határozottan burgonyatermő körzetnek nevezték.
A hagyományos technológia változott. A legrégibb vetésmód a kupacolás volt, amikor a férfi a kapával a földben lyukat vágott, és az asszony vagy a gyerek egy burgonyát dobott a gödörbe, amit a férfi a kapával betemetett. Ha eke után ültették a burgonyát, akkor minden harmadik barázdába, egy kis kapa segítségével kimélyített lyukba ültették a burgonyát. Másik módszer volt a cucázás, ami 1910-1920 körül váltotta fel a korábbi kupacolást. Ez a módszer Szulokról terjedt el, amikor egy hosszú nyelű ültetőbot bunkós végével képezték ki a burgonya helyét a földben. Az első ekekapák a XIX. század végén jelentek meg Somogyban, Somogyvisontára az elsőt az 1896. évi millenniumi kiállításról és vásárról hozta egy harmincholdas gazda.
Somogyban a burgonyatermesztés a parasztok egy rétegére volt jellemző, az ún. pógárokra, a legalább tízholdas gazdákra, akik közép- vagy nagyparasztok voltak.
A Somogyi korai nagy hozama, koraisága és igen jó beltartalmi értékei miatt már a forgalomba hozatal éveitől kezdve keresett lett, igen hamar elterjedt nemcsak Somogyban, hanem a Dél-Alföldön, Pest megyében és a bakonyi (Zirc térsége) burgonyatermő területeken is. Pest megyében elsősorban hajtatásra használták fel. A piacon úgy a kistermelők, mint a nagyüzemek igen korán megjelenhettek vele.
A Nyugat-Dunántúlon és a Bakony térségében - Zirc környékén - középérésű fajtaként és téli tárolásra is termesztették, melyet a budapesti nagyvásártelepen értékesítettek.
Bokor-, illetve lombtípusa közepes, 45-50 cm magas, tömött bokrú, vastag, zöld szárú, fényes, zöld, nagy levelű, fehér virágzatú fajta.
A vírusbetegségekkel szemben kissé érzékeny, fitoftórával szemben fogékony.
A csíráztatott, korai (primőr) burgonya termesztése abban különbözik a nyári és az őszi fajták termesztésétől, hogy kizárólag piacra termelik. Vetését és szedését a piaci koraiság jegyében végzik. Február elején világos helyen, 12-14 °C-on, 4-6 héten keresztül, ládában előcsíráztatják a vetni szánt gumókat. Március közepén kezdik vetni, május végén, június elején pedig már szedni is lehet.
Forgalomba hozatalának éve 1959. A Somogyi korai a keszthelyi Agrártudományi Egyetem Burgonya Szaporító részlegénél mint génbanki anyag rendelkezésre áll.
Amennyiben a közízlés a sárga húsú burgonyák felé eltolódna és a feldolgozóipar mint igen korai hazai fajtát megismerné, kiváltva a drágább import fajtákat, érdemes volna köztermesztésbe vonni.
