Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
az első államilag elismert sütőtökfajta, amelynek termése a legnagyobb az összes termesztett fajta közül.
A Nagydobosi sütőtök (Cucurbita maxima /DUCH/ convar maxima) termése nagy, 6-10 kg. A héj színe ezüstösen világos-szürke, vékony, de kemény, szinte bőrszerű.
A termés lapított gömb alakú, közepesen, néha erősebben bordás. Kocsánya hengeres, rövid és vastag. Húsa vastag, sötét narancssárga, keményebb, mint a többi fajtáé, gyakran omlós.
Az étkezési és takarmánytök Amerika felfedezése után jutott el Európába. Bár Oláh Miklós már 1536-ban feljegyezte, hogy a magyarok "a dinnyét és a tököt számtalan válfajban a szántóföldeken termesztik" (Oláh, 1891. 551.), a XVI-XVII. századtól igazolható tényleges magyarországi elterjedése. A kezdeti kerti művelésből a növény csak a XIX. század elején kerül a határhasználat kötött rendjébe, elsősorban az ugarföldek befogása révén. A töknek igen sok táji változata alakult ki, ezek egyike a Nagydobos község nevéhez kapcsolt tájfajta.
A helyi hagyomány szerint a tök az 1880-as években, a háromfordulós határhasználat révén kerülhetett általánosan termesztésbe. Az 1920-as évek végén már regionális márkanév, de írásos említése csak 1934-től fordul elő, amikor a község képviselő-testülete jegyzőkönyvben rögzítette a vele kapcsolatos megállapításait. "Képviselő-testület megállapítja, hogy Nagy-dobos községnek fő terménye ma már csaknem a sütőtök a Budapesti vásárcsarnokban a Nagydobosról származó sütőtököt Nagydobosi sütőtök elnevezés alatt árulják. Minthogy a kereskedők ezen a néven nemcsak Nagydobosról, de más községekből vett és Nagydobos vasúti állomáson feladott tököt is ilyen címen hoznak forgalomba, azért a nagydobosi sütőtök hírét rontják. A lakosság állandóan foglalkozik sütőtök termeléssel, s évente mintegy 60-80 vagon tököt ad el, s ennek átlagos ára q-kint 5 pengő szokott lenni. Ebből világos, hogy Nagydobos község főterménye csaknem a sütőtök" (Viga-Viszóczky, 1999. 190.). 1934-ben a képviselő-testület az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is bemutatta a sütőtököt, és a földmívelésügyi miniszter támogatásával elemeztette azt az Országos Chemiai Intézettel. 1935-ben a testület megállapította, hogy a községből befolyó adó 90%25-a a sütőtökből vett jövedelemből származik. Komoly gondot jelentett azonban a név, a márka védelme: Budapest Székesfőváros Vásárcsarnokainak Igazgatósága 1934-ben leiratot küldött a községnek, ami szerint a sütőtök minőségével való visszaélés csak úgy akadályozható meg, ha a nagydobosi sütőtök márkázva lesz. Ennek hatására a község képviselő-testülete 1935-ben öt pontból álló szabályrendeletet alkotott a sütőtök minőségének megóvására és a márkanév védelmére. Ebben szabályozták a falu határának töktermesztésre kijelölt területeit, a fajtatisztaság megőrzésének mikéntjét, elkészítették a termelők névjegyzékét, akiknek saját bélyegzőjükkel kellett hitelesíteni termelvényüket. A sütőtök egészen az 1940-es évekig komoly gazdasági hasznot hozott a település lakóinak, de a nagyüzemi közös gazdálkodás kezdete után jelentőségét fokozatosan elveszítette.
A termesztett sütőtök legjavát fordították emberi étkezésre, a gyengébb minőségűt és az el nem adhatót az állatoknak adták. Elsősorban sütve, ritkábban főzve fogyasztották. A megmosott tököt általában háromszög alakú cikkekre hasították, és kemencében, később a tűzhely sütőjében megsütötték. Pépnek vízben megfőzték, majd szétnyomták, és cukorral, esetleg sóval és borssal fűszerezték. Csak ritkán használták fel magját olajütésre: a térségre nem jellemző az olaj készítése és táplálkozásbeli felhasználása.
A XX. század elején a tök fogyasztása csak a parasztcsaládok hagyományos táplálkozásának volt a része, és leginkább a szegénységet jelképezte. A kereslet és a termés növekedésével az értékesítés és a fogyasztás a városi népesség felé fordult, a sült tök egyre inkább csemegeként szolgált. Ma a termesztésnek újra nagy divatja van, s a község l997 óta évente sütőtökfesztivált és tökkiállítást rendez.
Feldolgozza a konzervipar is. Csecsemőtápszert, bébiételt és különleges ivólevet készítenek belőle.
A többi tökféléhez viszonyítva tápanyagban gazdagabb. Szárazanyag-tartalma 21-25%25.
Hosszú tenyészideje miatt csak főterményként termeszthető. Felhasználásra ugyanis csak az érett termés alkalmas, és főterményként termesztve is növényenként csak egy, esetleg két termés várható.
Hazánkban mindig helyrevetéssel szaporítják. A vetés ideje április második fele, esetleg május eleje.
A vetési mód lehet soros vagy fészkes. Nagy tenyészterülete miatt nálunk az utóbbi az elterjedtebb. A fészkek távolsága 2 x 2 m. A mélységük és átmérőjük egyaránt 30 cm. A vetési mód miatt trágyázása is fészektrágyázás. Jó, ha a vetés idejére a lazított talaj már ülepedett, ezért legalább két héttel a vetés előtt célszerű a fészkeket elkészíteni.
Egy-egy fészekbe 3-4 szem magot érdemes helyezni, ezekre 4-6 cm talajréteg kerüljön. Kelés után ritkításra van szükség, az a jó, ha fészkenként csak 1-2 növény marad.
Öntözés nélkül is lehet termeszteni, de az aszályosabb években az öntözést meghálálja. Késő ősszel érik, betakarítása október második vagy november első felében időszerű. Hogy valójában mikor érdemes betakarítani, azt az időjárás határozza meg, a dércsípte termés ugyanis mindig finomabb, édesebb. Az erősebb (-3 °C alatti) fagyokat azonban nem szabad megvárni.
Mindig kocsánnyal együtt kell szedni. Az ütődésekre nagyon érzékeny, ezért dobálni nem szabad. A kocsány és az ütődés helyén könnyen fertőződhet, és a baktériumok, penészgombák hamar tönkretehetik.
Fagymentes, száraz helyen kell tárolni. Ilyen körülmények között akár március elejéig is eltartható. Szállítása általában ömlesztve történik.
A termelt mennyiség hektáronként igen magas, 40-60 tonna, hiszen maga a termés is nagyméretű és súlyos. Nagy tenyészterülete miatt szántóföldi növény, a házi kertekben ritkán termesztik.
A termőterület kicsi, 1000 hektár alatti, és viszonylag kicsi az üzemi felület is; az 1-3 hektáron termesztők száma nagyon alacsony.
Ennek ellenére 2-3 ezren is foglalkoznak a sütőtökkel, egy-egy család (4-5 családtag) igénye ugyanis 4-5 tőről kielégíthető.
Az árusítás szezonja a tél, de gyakran már október végén megjelenik a piacokon. A Nagydobosi sütőtök bejegyzett, államilag elismert, termesztésre engedélyezett fajta. Fajtajogosult és -fenntartó az egykori Debreceni Agrártudományi Egyetem utóda, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma.
