Heves megye déli része, Csány, Hort és más hevesi települések
Egyéb magyarországi előfordulás: az ország valamennyi homokvidékén.
A Hevesi sárgadinnyét (Cucumis melo) két külön fajtára lehet osztani, a sárga és a zöld belű típusra, de meg lehet különböztetni a héj felülete alapján cseres és gerezdes héjút is. Az átlagos méret 1-2,5 kg. Jellemzője az a különleges íz, amely a Mátra vulkanikus hordalék-talaján alakul ki.
A XVIII. század elején Dél-Hevesben már összekapcsolódott egymással a gyeptörés és a dinnyetermesztés, s mind a majorságok, mind a jobbágy-paraszti üzemek termesztettek dinnyét. Bél Mátyás Heves megyét bemutató leírásából (1730-1735) tudjuk, hogy a dél-hevesi térség kitűnt dinnyetermesztésével, s hogy a termesztésben mind görög-, mind pedig sárgadinnye szerepelt. "Dinnye sehol nem terem olyan bőségben, mint a Tisza vidékén, de a Tarna mellékén is látunk terjedelmes dinnyeföldeket... Ez a megállapítás egyformán vonatkozik a sárga és zöld dinnyére." (Bél, 1968. 16.) Már az 1700-as évek közepén írásban szabályozták a gyepek dinnye alá való feltörésének rendjét. 1804-ben Csányban már pénzt fizettek a jobbágyok a dinnyeföldek használatáért. A különböző leírások is kiemelték a XVIII. század végétől a mezőgazdasági termelvények közül a dinnyét, Horváth Mihály 1840-ben a hevesi körzet kereskedelmét is körvonalazta: "Dinnyét legízesebbet s legnagyobbat a hevesi, kivált csányi föld termett, ami a pesti piacon tömérdek mennyiségben árultaték." (Horváth, 1840. 122-123.) Szontágh Gusztáv 1843-ban írta: "...a dinnyekereskedésre piac kell, melyet egyedül nagyváros szolgáltathat... Pest, Eger, Miskolc (tartja fenn) a hevesit." (Szontágh, 1843. 19.)
A termesztés igazi felfutására azonban a jobbágyfelszabadítás, majd a határok tagosítása (Csányban 1863) után került sor, amikor a szegényebb paraszti rétegek - a földesúri gazdálkodásból eltanult palántázó módszerrel - növelték a termelést, s a XIX. század végére országosan is mezőgazdasági márkává tették a Hevesi (Csányi) dinnyét. Erre hivatalosan az 1896-os országos kiállításon került sor, amikor a Csányi dinnye márkázott áruvá vált. Az első világháború előtt már 200-250 kat. h. területről mintegy 4-500 vagon dinnyét vittek piacra. A termelési technika országos elterjesztése azon családok százaihoz köthető, akik az 1880-as évektől - lényegében napjainkig - az ország különböző területein dolgoztak feles dinnyésként. Az 1920-as években évente 80-100 család is elindult Csányból, ők a földbirtokos dinnyeföldjén éltek a melegágyak kialakításától a dinnye értékesítéséig. Nekik köszönhető a palántanevelés technikájának elterjesztése, megújítva ezzel a hagyományos
- szórt magvas - paraszti dinnyetermesztést és elősegítve a dinnye fajtaváltását is. A termesztésben a sárgadinnye szerepe - mivel a magyarság ezt kevésbé kedvelte - másodlagos volt, termesztési technikája csak apró részletekben különbözött a görögdinnyétől (pl. kisebb sortávolság, eke-kapa más beállítása stb.), történetük azonban összekapcsolódik.
Frissen, nyers állapotában fogyasztják, László-naptól, azaz június végétől szeptember végéig. A XX. században, a cukor fogyasztásának általános elterjedésével, az igényesebb polgári konyhákon lekvárt is főztek belőle.
A Csányi sárgadinnye-termesztés meghatározója a trágyatalpon való gyepkockás palántanevelés, a jó minőségű ősgyepekről történő gyep gyűjtése. A dinnyés az előző év őszén kijelöli a kivágásra szánt gyepterületet, és azt a tavasz folyamán speciális gyepvágó késsel 4 x 4 m méretű gyepkockákra hasítja, majd gombos villával kupacokba rakva, beszállításra előkészíti. Ezt követően pihen a gyep. Közben a palántanevelésre szánt területet előkészíti, fél méter magasan az előre elkészített trágyatartó keretekben egyenletesen elteríti a trágyát, vízzel belocsolja, majd ezt követően behordja, és szorosan egymáshoz illesztve, a gyepes felülettel lefelé elhelyezi a kockákat. Ezt az egész területet üvegrámával borítja.
Ezzel párhuzamosan történik a sárgadinnyemag előcsíráztatása. Először a magot fakoptatóban előkoptatják, a héját elvékonyítják, hogy gyorsabban átvegye a nedvességet és egységesen induljon meg a csírázás, és az így előkészített magot a külön e célra kialakított vászonzacskóba helyezik, majd vízben áztatják. A kicsírázott magot az előzőleg furdanccsal kifúrt gyepkockába helyezik, a mag csírájával lefelé. A munka után az egész felületet rostált, finom, humuszos homokkal egyenletesen beterítik, és langyos vízzel finoman beöntözik. A kikelt növényeket a vetést követő három héten át forgatják, ezzel minden gyepkocka új helyre kerül, a növény megerősödik és be tudja szőni gyökerével a gyepkockát. Az átrakás az alapja a jó minőségű palántának. Időpontját befolyásolja a várható kiültetés ideje.
A palántaneveléssel egy időben megtörténik az ősszel megmunkált és szerves trágyával betrágyázott talaj előkészítése az ültetésre. Alapvető fontosságú, hogy a talaj kellően ülepedett állapotú legyen. A sárgadinnye számára kiválasztott terület akkor kedvező adottságú, ha könnyen melegedő, nem fagyzugos, humuszos homok. Mindig a sárgadinnyének szánt terület a legjobb, hiszen itt a görögdinnyénél sokkal kevesebb területről szednek fajlagosan háromszor-négyszer több termést.
A kiültetést megelőző napon könnyű fogassal a területet előkészítik és kisorolják. Hálós elrendezésben 1,20 x 1,10 m sor- és tőtávolságban ültetik a dinnyét, mivel a fejlődése szempontjából igen fontos a folyamatos kapálás vagy az azt helyettesítő kultivátorozás kereszt- és sorirányban. Az ültetést megelőző nap megkezdődik a sárgadinnye-palánták felszedése. A kiültetésre szánt palántakockákat előzőleg tápanyaggal és vízzel fel kell tölteni, így jobban bírják a kiültetés okozta viszontagságokat. A jó palánta zömök, haragoszöld színű, és futását már éppen megkezdte. A palántaosztó brigád nyakába kosarakat akasztanak, ezekbe rakják a dinnyepalántákat, és az osztók ezeket a palántákat a hálórácsok közepébe ejtik. Az ültető- brigád az erre a célra kialakított kézi kapákkal a palántákat a talajba helyezi, és finoman földdel beborítja. A kiültetést követő héten a terület talaját kézi kapával átkapálják, majd a második héten keresztben és hosszában átkultivátorozzák. Ekkorra az egész terület homogén, egységes, jól elmunkált. A sárgadinnyeinda futása korán megkezdődik, így az ismételt kapálásoknál rendkívül óvatosan kell eljárni, hiszen a kötött, kis dinnyék könnyen megsérülhetnek, és a sérült kisdinnyét a növény elrúgja. A lomb korán záródik, így - a görögdinnyével ellentétben - a sárgadinnye kevesebb kapálást igényel.
Az érett sárgadinnye a kocsánynál kissé megpuhul. Szedése nem igényel olyan nagy szakértelmet, mint a görögdinnye. A leszedett sárgadinnyét a művelő utak mentén óvatosan fonott kosarakba rakják - vigyázni kell vele, mert ütődésre érzékeny. Egy-egy rekeszbe csak azonos méretű és súlyú dinnyéket raknak. Az így szétválogatott termést beszállítják, egy-két napos pihentetés után értékesítik.
Évente 40-80 hektár területen 50-80 család termeszti. A termés mennyisége nagymértékben függ az időjárástól, átlagosan 15-20 tonna/hektár. A sárgadinnye szedési technológiájából adódik, hogy másnaponként szedni és piacra szállítani kell, ezért ezt ma nem sok termelő vállalja.
