Almapaprika
Az almapaprika (Capsicum annuum L. convar. Longum) termése felálló, 6-8 cm magas, hagyományos alma alakú, aminek következtében az eredeti fajtanév egyben típusmegjelöléssé is vált.
Húsa szorosan simul a magházra (a bogyó alig levegős), halványsárgából pirosra érik. Húsvastagsága 7-9 mm.
A paprika Magyarország egyik legjelentősebb fűszernövénye és leggyakrabban fogyasztott zöldségféléje a XIX. századtól. Már a XVIII. század végétől fokozatosan a magyar konyha kedvelt fűszerévé vált, és jelentős ízlésbeli változást hozott a táplálkozásban (paprikás ételek megjelenése). Országos elterjedése azonban csak a XIX. század folyamán következett be.
A paprika magyarországi termesztése csak igen lassan haladt. Paraszti termeléséről és savanyúságként való felhasználásáról először Csapó József 1775-ben megjelent füvészkönyvében olvashatunk: "Hasznára nézve egyebet nem írhatok felőle, hanem hogy igen erős eszköz ez, és ember vérét igen meghevíti. Egyébként ha ecetbe vetik a paprikát, a tőle erősebb és tartósabb lészen." (Csapó, 1775. 283-284.)
A paprika termesztése a XIX. század derekáig csak családi önellátás szintjén folyt. Nagyváthy János 1820-ban már írt a magyar gazdasszonyok paprikatermesztéséről, de csak nagyon röviden, mintegy negyed oldalon. Ő még nem különítette el az almapaprikát a csúcsos hüvelyű paprikáktól. A XIX. század második felében alakult ki paraszti művelésének és feldolgozásának azon módja, amely később a nagybani termesztés alapjává vált. Az almapaprika-termesztés terjedésében nagy szerepet játszottak a közép- és délkelet-magyarországi városok mellett letelepedő bolgár kertészek, akiknek termelési technikáit a magyar gazdák is átvették. Elsőként a kevés földű parasztok és a kisbérlők kezdték el az almapaprika termesztését, majd a módosabb gazdák is kedvet kaptak hozzá.
Az étkezési paprika számos fajtája közül az egyik általánosan ismert az almapaprika. A sima felületű, felálló termésű paprika vastag húsú és csípős ízű. Általános népelnevezése "gogonel", "seggenülő" is jelzi ezt.
Az almapaprika háztáji termesztése a melegágyi palántaneveléssel kezdődött, majd a kellően megerősödött palántákat szabadföldre kitűzdelték, kapálták, gyakran öntözték. Az így megtermelt paprikát főleg savanyították, üvegbe elhelyezve, belenyomkodva és ecetes lével felöntve kedvelt téli savanyúságként használták a paraszti gazdaságokban. Nagyobb tételben a savanyúságkereskedők vásárolták fel, akik hordókban savanyították. Ma más savanyúsággal díszítve, nemzeti színekben hozzák forgalomba. A beérett almapaprika felhasználása ma is - főként a konzerviparban - savanyúságnak általános.
&filetext8=A teljes nagyság elérésekor, de még a biológiai érés (színesedés) előtt szedik le, és csak savanyítva fogyasztják. Nincs étterem ma Magyarországon, ahol ne szerepelne az étlapon. A tartósításban csak a bogyó kocsányát vágják le, a kocsányalap sértetlenül a bogyón marad.
&filetext9=Kizárólag szabadföldi termesztésű fajta. A tő viszonylag alacsony, 35-40 cm magas, kehely alakú. Levelei világoszöldek, már palántakorban is jól felismerhetőek. A levél 7-8 x 3,5-4,5 cm nagyságú, hegyesen kerülékes alakú.
Tenyészideje szabadföldön 100-110 nap. Az első fogyasztásra alkalmas termés kb. 60-70 nap után szedhető.
Kizárólag ún. "szálas" palántaneveléses eljárással termesztik. Optimális területigénye 1200 cm2. Palántanevelési idő 30-40 nap hidegtől védve, kiültetése a fagyosszentek után, május 20-30. között javasolt.
Főleg kistermelők szabadföldi termesztésű fajtája. Gyakorlatban tapasztalt termésátlaga 25-30 tonna hektáronként.
Állami regisztráció éve 1967.
