Régi palack új dugót kíván!
Chef Laszlo Santa Monica Január 23. 2008
Bizonyos Dr. Christopher Rawson Penfold -angliai emigráns- vagy 150 évvel ezelőtt borászatot alapított a dél-ausztráliai Adelaide-ben.
Ki tudja, a jó doktor miért döntött az akkori fegyenc-kontinens mellett -talán ez már nem is lényeges-, de az annál inkább, hogy az eltelt több emberöltő alatt a -lehet, hogy csak hobby-ból indított- Penfold Pincészet főszereplője lett az Ausztrál kontinens borászatának.
Egyik leghíresebb boruk a Penfolds Grange, egy rendkívüli, szélsőségesen tölgyes és meglehetősen savas, Shiraz alapú bor fajta. A zamata azonban meglepően különlegessé válik, ha 20-25 évre palackba zárva pihentetjük. A hosszú érlelésnek az a másodlagos hatása sem elhanyagolható, hogy közben az ára is a csillagos égig szökik. Az 1976-os évjáratot 2008-ban fogyasztva kijelenthetjük, hogy egy jó dekantálás után az íze lehengerlő és teljesen egyedüli.
-Az új évjáratok élvezhetetlenül savasak. Lágyulnak ezek a savak valaha? Milyen alkímiai csoda tudja majd ezt a palackba zárt ecetet folyékony 
bársonnyá varázsolni?- Ezek a kérdések gyötörték 1957-ben a Penfolds vezetőségét, amikor a borászatnál dolgozó Max Schubert borkészítő bemutatta első kisérletének eredményét, a Grange Hermitage 1951-1956-os évjáratot. A bort az egybegyűltek utálni valónak találták, és azt mondták neki, hogy álljon le a készítésével! Még jó, hogy nem kötöttek útilaput a talpára!
A Penfolds szerencséjére Max Schubert nem csüggedt el és 1959-ig -nem hagyva ki egyetlen évjáratot sem- titokban folytatta a már illegális tevékenységet. Ennek gyümölcseként a kezdeti 51-52-es évjáratok elkezdtek beérni, finomulni és lassan a kritikusok is megbarátkoztak vele. 1960 körül a bort elfogadták, sőt megbecsültté vált! A vezetőség "mea culpázott" és most arra utasította Shubertet, hogy kezdje újra a termelést.
Manapság ezek az egyéni palackok már gyűjtők kezében vannak. Csak a miheztartás végett megjegyzem, hogy: egy üveg Schubert készítésű 1951-es Grange $50,000-ért kelt el egy 2004-es árverésen. Az 1955-ös évjáratot 1962-től már versenyeken is indították, és az évek során több mint 50 aranyérmet nyert. Az 1971-es a Shiraz kategóriában megnyerte a Wine Olympics-Paris, -bor-olimpiát- Párizsban. Az 1990-est pedig a Wine Spectator magazine 1995-ben az év vörösborának nevezte és 99 ponttal osztályozta a lehetséges 100 pontból. A borkedvelők körében lassan már a Penfolds bor Ausztrália szimbóluma és nem az a szinte méltalanul népszerű, ugri-bugri kenguru!
A legöregebb Grange, ami a los angelesi Wally's borkereskedésben beszerezhető, az 1999-es évjárat. Ennek az ára kicsivel kevesebb mint 300 amerikai dollár. A kóstolópoharunkba került 2001-es Grange-ről annyit mondhatok el, hogy sajátságos a bukéja de nem kellemetlen. Ízéről finoman csak annyit mondanék hogy provokáló. Remélem valaki kinyit majd egy palackot az egészségemre, olyan 20 év múlva....!
Hogy rátérjünk a dugókra is: abban majdnem biztos vagyok, hogy 20 év múlva ez a bor sem jön majd az eredeti zárlattal! Sajnos még a modern készítésű dugók sem szavatolnak 10-20 évnél hosszabb időtartamot. A parafa, mint valamennyi természetes anyag kiszámíthatatlan és váratlanul tönkre is mehet.
Néhány magánvállalkozás kínál dugócsere szolgáltatást és egypár Bordeaux-i ház is kiterjesztette ezt a figyelmességet a legjobb kuncsaftjai számára, de a Penfolds az egyedüli olyan borászat, aki útra kerekedik és viszi dugózás show-ját szerte a világba! Minden évben mobil palackozó-klinikával végigutazza a világ nagyvárosait, ahová a meghívott fogyasztók bevihetik kiértékelésre a 15 évnél öregebb Penfolds borokat. A tulajdonos lehetőséget kap a palack felnyitására, majd az autentikus Penfolds szakértő megkóstolja a bort, és ha annak íze megfelelő akkor feltölti ugyanolyan fajtával, egy fiatalabb évjáratból. Új dugót tesz bele, majd lezárja megfelelő fóliával. Természetesen a tulaj is megkóstolhatja a bort, ami jó alkalmat nyújt drága gyűjteménye érzékszervi vizsgálatára.
Azonban kockázat is van! Ha a bor megbukik a vizsgálaton, a palackot újratöltés nélkül lezárják és nem hitelesítik, csak egy fehér felirattal látják el amin az állhat, hogy a bor tovább nem tárolható, vagy pedig az, hogy azonnal fogyasztandó! (Ez utóbbinak is örül sok gyűjtő, hiszen mindez ideig kétséges volt számára, hogy melyik évben érdemes ezt a palackot kinyitnia!)
1991 óta a Penfolds 80 ezer palackot ellenörzött le. Ha csak a reklámértéket tekintjük a vállalat haszna akkor is megfelelő! Emellett a cég borkészítői is olyan öregebb évjáratok megkóstolásához férnek hozzá, amik a legkülönbözőbb kondiciók között voltak tárolva. Ez által Ők is tanulnak, ki tudják vonni a fakó és hibás borokat a piacról, növelve a megszerezhető Penfolds borok általános minőségét. Néha óriási meglepetés is éri Őket! Ilyen volt a fiatal Benjamin, aki 86 üveg Grange-el érkezett. Mindenki felfigyelt: ..Lopott az áru?.. Hamar kiderült, hogy az értékes 1981-82-es palackok a fiú nagyapjától származnak, aki egészségügyi okokból már évek óta nem borozgathatott. Az összes bor hitelesnek minősült, és a legtöbb ízre is jó volt! A Penfolds borászat újabb, -egy életreszóló- rajongóra lelt, a fiatal ingatlanközvetítő (és most már újdonsült borász is) eleget nyert az élményből, hiszen megbizonyosodhatott borai fejlődéséről, és van jó pár éve arra, hogy -lehetséges dugóhiba nélkül- tovább tárolja kiválónak minősített borait! Tehát minden szép, olyan mint egy reklámfilmben "Everybody Happy!" A vállalkozás legfőbb célja láthatólag az, hogy minden Penfolds tulajdonost boldoggá tegyen.
Érdekes, de bizonyára célszerű marketing!
A Penfolds egyébként beviszi az összes bevizsgált bor adatait egy master database-be, ami többek között lehetetlenné teszi a lopott Penfolds borok értékesítését.Ahogy én értelmezem az egészet: lenyomozok egy 15 éves Penfolds-ot, kifizetem, elviszem az újra dugózó klinikába és --feltételezve hogy a bor még nem halott-- felfrissíttetem. A legrosszabb esetben a bor megbukik, akkor nem tudom eladni minimum 10X annyiért, csak falatozom egyet, végigkóstolom Penfolds legújabb kiadásait, és lehetséges, hogy még egy-pár percet elbeszélgethetek Peter Gago-val is, aki kétségtelenül az Aktuális Star a borkészítésben!
Nem hiszem, hogy Manhattan és környékén lehet találni ehhez hasonló élményt rongyos $100-ért!
