Chef Laszlo (Séf László) életrajza - 4. rész
Sokat gondolkodtam azon, hogy miként folytassam ezt a részt és úgy döntöttem mindent őszintén leírok. Így azok az emberek akik személyesen is megismertek nem maradnak csalódottan. Tehát olvasd itt a kulináris pályafutásom zökkenőkkel teli szakaszát, amit megtörtént eseményekkel fűszerezek azért, hogy belekóstolhass azokba a kalandokba amin viszonylag fiatalon keresztül mentem és lásd azt is, hogy milyen körülmények között él az az ember akit mindig csak egy cél érdekelt: az, hogy megvalósítsa és kövesse az álmait! 1996-ban házasodtam. Krisztinával akkor már 4 éve ismertük egymást, majd 1998 őszén együtt jöttünk amerikába szerencsét próbálni. Annak ellenére, hogy a Plumed Horse-ba visszavártak és a Krisztinek is volt egy virágboltban munkahelye, a szerencse hosszú ideig nem-nagyon akart bekopogtatni hozzánk. (Most 10 év után is gondolkodom, hogy megjött-e egyáltalán?) Krisztinával egy évig éltünk együtt, majd hazament látogatóba és egy hónap után jött volna vissza Kaliforniába. Vizum-problémái akadtak a határon (San Francisco reptér) és meglepődésére kitoloncolták, egyenesen vissza Magyarországra. Viszonylag könnyen megúszta, igy nem tartották fogva három hétig. Az üvegfalon keresztül láttam őt ahogy várt a csomagjaira, integettünk is egymásnak. Majd órákig vártam rá, azt hittem elveszett a poggyásza. Semmit sem tudtam arról, hogy a Bevándorlási Hivatal nem engedte belépni az USA-ba és azért nem jön. Egyedül ültem a terminálban, kiürült körülöttem minden, majd egy kedves reptéri alkalmazott lépett elém és azt mondta hogy bajok vannak a feleségemmel, ha nem akarok belekeveredni azonnal hagyjam el a repteret. 
Telefonon tudtam csak meg, hogy mi történt valójában: egy apró hiba. Az én tanácsomra egy év visszautazásra vette a repülőjegyét akkor amikor csak hat hónapig lehet itt tartózkodni. Később a telefonban elmondta azt is, hogy nem szeretett már, csak azért akart visszajönni, hogy ezt megmondja nekem. Hat hónapig a betege voltam, emésztettem magam és sokat sírtam is. Haza menjek-e, feladjam-e Amerikát és világmegváltó terveimet? Tudni kell, hogy addigra lejárt az itt-tartózkodásom, így nem léphettem ki a határon. Ha kiléptem volna akkor jó ideig nem tudok visszajönni, mivel látják, hogy megsértettem a törvényeket. Szóval maradtam és pillanatok alatt az egyike lettem annak a 12 millió bevándorlónak, aki illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban, törvénytelenül él és igazolványokat hamisít azért, hogy munkát kapjon. A feleségemtől (papíron) csak négy év után sikerült elválnom.
Az élet nehéz volt, a Plumed Horse étteremben dolgoztam Saratogában és sok volt az apró problémákból (szállás, jármű-közlekedés), arról nem is beszélve, hogy időbe telt mire megtanultam papírok nélkül lavírozni. A testvérem ott volt, segített is sokat, de nekem papírok kellettek, amikhez 
nehéz volt hozzájutni. A konyhán sok mexicói dolgozott, kiokosítottak, így hát hamis papírjaim lettek, majd szerencsémre a sógorom talált egy törvényi hibát és beadhattam a kérelmemet legális vezetői engedélyért. Vettem egy szakadt kék hondát $400-ért, aminek lógott a bele, arra volt csak jó hogy a környéket járjam. Eltelt pár hónap és már a nevemre is tudtam íratni, addig pedig a mexicoi munkatársaim segítettek ki rendszámtáblával, aminek nem nagyon firtattam a származási helyét, örültem hogy van. A vezetés a hondával úgy történt, hogy kerültem a piros lámpákat és ügyeltem arra, hogy soha se álljon mögém egy rendőrautó. Ez mind régen volt, de megesett. Ahhoz hogy maradni tudjak mindenre képes lettem volna, viszonylag jól megúsztam. Semmi komolyabb dologba nem keveredtem, soha sem ittam, drogoztam. Becsületes emberként éltem, aki kihasználta a laza törvényeket, én is követeltem egy kis szeletet abból a hatalmas tortából amiből milliók falatoztak. A korrupt törvényekről nem kezdek regényt írni, hiszen azért jött ide az olvasó hogy ételekről olvasson és nem amerika emigrációs törvényeiről. Mégis, 
megemlíteném azt hogy a 12 millió illegális bevándorló (akik legtöbbször csak minimálbérért dolgoznak) minden kétheti fizetéséből levonja az állam az adót, ami ismeretlen helyre távozik, hiszen azoktól vonják le akik nincsenek a rendszerben, tehát nem is léteznek valójában. Mihelyst ezt és a többi disznóságot átláttam, elkezdtem én is kikövetelni a személyemnek járó apró-szelet habos tortát, kihasználtam a lehetőségeket, hiszen tőlem is levontak éppen eleget. Mégis, a célom az volt, hogy megtanuljak angolul, főzzek sok helyen és szakmailag fejlődjek. Örültem volna, ha ezt a kezdeti időszakot nem magányosan, hanem életem párjával élhettem volna át és együtt ért volna minket a sok nehézség mellett a sok apró öröm. Szerencsémre megismerkedtem Katával, azzal a tűzrölpattant budapesti kislánnyal akivel már nyolc éve élek együtt. Erről 
bővebben később, most beszámolok arról, hogy mit tanultam a Francia szakácsoktól a Plumed Horse-ban. Hamar a főszakács, Patrick kedvence lettem. Valószínüleg azért mert nagyon érdeklődő voltam, soha sem késtem és jól dolgoztam. A feladataim közé eleinte a nyersanyagok pucolása, vágása tartozott, ami tetszett is hiszen a kés kitűnően pörgött a kezemben. A vágódeszkám melett mindig ott volt a jegyzettömböm, amibe gyorsan leírtam mindent amit mondtak. Amikor nem volt munkám jártam a konyhát és rámutogatva kérdeztem a nyersanyagok nevét. Írtam mindent, angolt, franciát, spanyolt. Egy év után beszéltem angolul, nem perfekt, de elég volt. Patrick mindig sokat beszélt, olyan fajta szakács Ő, akinek célja az, hogy állandóan elkápráztassa a környezetét. Jó szakember volt, mégjobb vásárló. A másfél év úgy telt el hogy minden héten volt valami újdonság a konyhán. Különleges hal, vagy egzotikus zöldség Hawaii-ról. Kutatni új nyersanyagok, zöldségek után, megvenni csak azért, hogy tapasztaljunk! Ez volt a célja. Ekkor jöttek divatba a baby zöldségek, karalábé, cékla, karfiol (lila,sárga), mind az eredeti méret kicsinyített változatában. Minden kezdett baby lenni, tápértékekben jobb, organikus. 
Nagyon tetszett. A mártásokat csodáltam, a húsok és az összes alapanyag minősége fantasztikus volt. Az étlap változatos, tradicionális Francia, kaliforniai ételekkel. A cukrászatot egy Jazz-őrült vezette, aki a művészi süteményeit dalok szövegeiről nevezte el. Majd ott volt Bill, a sous-chef (Séfhelyettes) aki sokkal kreatívabb volt mint a többi szakács, teljesen új főzési stílussal, kesőbb Vietnamba ment és kinyitotta saját konyháját. Ott volt a gomba szállító Todd, a gombák királya (King of Mushrooms). Minden héten jött, a furgonjáról vettük le a friss, csodálatos vargányát, vad spárgát. Az életemnek ez a része tele volt érdekes dologgal, élveztem ezeknek az embereknek a társaságát, sokat tanultam tőlük, jó volt közöttük lenni. Todd egy igazi gourmand, saját balzsamecetet készít amit hordókban érlel a garázsában. Jó barátok lettünk és évek múlva társultam a gombakereskedésébe. Az interneten és Los Angeles-ben a nagybani piachoz hasonló terminálban árultam. Todd pedig San Francisco Bay Area-át teritette. Szarvasgomba-olajokat, saját szárítású gombákat árultunk, aztán én 
kiléptem és elkezdtem Romániából importálni a róka gombát. Egy szállítmányig tartott az ilyen irányú tevékenységem, mert a második szállítmányt nem mertem átvenni. Megtudtam, hogy a vámosok újabban személyes kérdéseket is feltesznek és a bevándorlási hivatal alkalmazottjai is hallótávolságban tartózkodnak, ezért inkább otthagytam a gombát és kigyalogoltam, amig a saját lábamon megtehettem. Így hát abbahagytam import-tevékenységemet és amikor jött a gomba szezon Oregonba jártunk fel, teherkocsikkal hordtuk le a friss vargányát, a róka gombát és a ruhánkat állandóan beitta a szarvasgomba illata.Közben dolgoztam az étteremben, San Francisco nívósabb helyeit jártam tanulmányúton, de csak napokig maradtam egy-egy helyen és eljutottam 17-be. Majd felvettek a Left Bank étterembe San Mateo-ban, a húsos pályát csináltam, így két fizetésem lett és vettem egy öreg 
Cadillac-et. Vasárnapom maradt az utazásra. Mindenhol megfordultam ahol lehetett és érdemes volt, csak egy pokróc kellet, a hátsó ülésen aludtam. Nem tudom, hogy bírtam energiával, nem hiszem újra tudnám csinálni. Ez volt az az időszak, amikor három hetet eltöltöttem a French Laundy konyháján is, a Napa Völgyben. A Left Bankben is és a Plumed Horse-ban is különleges emberként kezeltek az állandóan megbízható munkám miatt, Patrick előléptetett Second Commis-nak, ami a séfhelyettes alatt van pozicióban. Az egész napos konyhai munka után fáradtan mentünk haza majd öltük egymást az interneten a yahoo sakktábláin. Egy év alatt lejátszottunk több mint 1700 játszmát, másnap pedig jókat nevettünk együtt. Patrick a mai napig jóbarátom, soha sem felejtem el, hogy nagyrészt Neki köszönhetem azt, hogy be tudtam illeszkedni ebbe az országba. A Left Bankben 4-5 hónap után felmondtam, mert nem lehettem kreatív és untam is a helyet. A Plumed Horse-ban pedig másfél év után behívtam az irodába a vezetőséget és 
mondtam nekik, hogy menni akarok mert úgy érzem, hogy nem tudok már újat látni és ki akarok próbálni más konyhát is. A főnök nem engedett, Patrick viszont megértett és támogatott. Fizetésemelést kínáltak, de nem fogadtam el, inkább séfhelyettesként kezdtem dolgozni az utca túloldalán újból megnyitott francia étteremben. Az étterem neve Le Mouton Noir, ez az a hely, ami azok után nyitott újra, hogy a tulaj leégette biztosítási csalásból. Itt ismertem meg William Schrivert, aki a hegyekben, Santa Cruz erdőiben élt egy nudista klubban. A főnöke voltam a Le Mouton-ban, majd mind a ketten elmentünk a Basin étterembe, ahol viszont Ő lett az én főnököm. Mi voltunk itt a nyitó szakácsok, mi vezettük be az éttermet. Hat-nyolc hónapig maradtam, főként azért mert megismertem Katát, akivel elköltözködtünk (már saját lakásba és bútorokkal) Walnut Creek-be, abba a kisvárosba, ami San Francisco szomszédságában van keletre és teljesen véletlenül: Siófok (szülővárosom) testvérvárosa.Katával egy telet maradtunk, nem bírtuk a kisvárosi életet, nem tudtunk úgy élni mint az átlag, aki minden nap reggeltől estig dolgozik, ingázik a városba, ücsörög a kocsijában várva, hogy kitisztuljon az út előtte. Feladtuk a munkahelyünket, (Stanfordon dolgoztunk egy catering vállalkozásnak) eladtuk a bútorokat és beköltözködtünk egy furgonba, amivel keresztülszeltük Amerikát. Öt hónapig utaztunk, majd 2001 év elején egy közúti emigrációs rutinellenörzés során elkaptak.......
folyt.köv
Cheflaszlo
Március. 18. 2008 Santa Monica, CA
