Chef Laszlo (Séf László) életrajza - 3. rész
1993 volt, hideg-havas tél amikor megérkeztünk a Payette tó déli csücskében található McCall kisvárosába, Idaho államban. A napokig tartó autóutat Kaliforniában még meleg napsütésben kezdtük, átszeltük Nevadát, Oregont, majd Boise főváros-tól már jeges szerpentineken kanyarogtunk felfelé vagy 100 mérföldet a nővérem házáig. Gyönyörű helyen, a rozoga öreg ház közvetlenül a tó partján, a falu szélén volt. Veronika, az idősebb lánytestvérem 1991-ben költözött az Egyesült Államokba. Férje John Maydeck (aki híres a BBQ oldalasáról) Kaliforniában született. Mivel mindketten jobban szerették a természetet mint a nagyvárosi életet és John édesapja Robert is a közelben -Boise-ban élt, 
úgy döntöttek hogy Kaliforniából az idahoi hegyekbe költöznek, McCall-ba. Ez egy tipikus erdei kisváros, a Sziklás Hegység nyugati részében,(szinte az isten háta mögött) órási hegyekkel, völgyekkel, fenyőerdőkkel körülvéve. Rengeteg a sebesen rohanó erdei patak, amikben hemzseg a pisztráng és a lazac. A lakosság főként vadászatból és favágásból él. A Payette tó krisztálytiszta (olyan mint a Lake Tahoe csak kisebb), reggelente a vadlibák feltotyognak a teraszra a tópartról, így nem kakas-kukorékolásra, hanem a gágogásra ébredsz.
A város utcái többnyire üresek (ne gondolj a nemzeti ünnepre) hiszen ez is csak egy szellemváros, gyalogosokat csak az évente egyszer megrendezésre kerülő nemzetközi motoros szán verseny alatt és a főtéren tartott karácsonyfa gyújtáskor láttunk, ahol a falusiakkal kézenfogva énekeltük 
a Jingle Bell-t. Többnyire egész nap az erdőt jártuk, hordtuk haza a tüzelőfát, horgásztunk, vadásztunk, száguldoztunk a motorosszánokkal és ha azt mondanám hogy a patakokból kézzel is fogtunk lazacot akkor biztos vagyok benne hogy senki sem hinné el, pedig így volt. Egy aranybányát is meglátogattunk ahova kötélen ereszkedtünk le. A bánya tulajdonosa (Jim) mintaként kimosott egy adag aranyat, majd mikor beteltünk a látványától, kilöttyintette a földre, csak úgy (lazán) mint mikor a borász löttyinti ki a kóstolópohárból az öblitővizet. Nem kell megijedni az öreg Jim nem pocsékolt el sok aranyat! Hogy kedveskedjen (főleg az anyukámnak) a búcsúzáskor apró üvegecskében átnyújtott pár szem aranyrögöt ajándékba. A tél így telt el, ebben a vadregényes környezetben. A napi kalandozásból mindig koszosan, tele élménnyel tértünk haza. Esténként összeült a család, jókat nevettünk, vagy csak bámultuk a kandallóban pattogó félméteres rönköket.
A helybéliek mindennapi viselete a piros kockás ing, a kopott farmernadrág, kijárt saras bőrcsizma és a szutykos baseballsapka. Ha leplezni akarod azt, hogy messziről jöttél, a hajad lógjon zsíros tincsekben, arcod legyen 
borostás, ápolatlan. Hogy tökéletesen asszimilálódj érkezz meg naponta kétszer egy fa-tuskóktól roskadozó, rozoga, barna pick-up teherkocsival abba a "nívós" késdobálóba amit McCall Brewing Company-nak hívnak. Ez a sörfözde (saloon) az egyik központi hely, ami már a reggeli órákban benépesedik. Ha esetleg este is visszatévedsz, készülj föl, hogy ugyanazokba a favágó kinézetű alakokba botlasz, mint reggel, azzal a különbséggel, hogy lassabban fordítják a fejüket a nyikorgó lengőajtó irányába.
Szakács tapasztalataimról szólva: ártatlanul csöppentem a fast-food éttermek és a mélyfagyasztott bolti készételek világába, amitől pár hét múlva a család minden tagja elkerülhetetlenül 4-5 kilót felszedett. Az összes egészségtelen (junk-food) és egyben nemzeti étel jelen volt. Mélyfagyasztva rántott hagymakarika, buffalo wings, pizza, egész sült krumpli (baked potato), ami tejföllel, szalonna darabokkal és sajttal a tetején vásárolható hatos kiszerelésben. A dobozon olvasható elkészítési tanács 6 perc microwave-et javasol. Feltűnő volt, hogy mennyire komolyan veszik az amerikaiak ezeket a 
használati utasításokat. A jeges dobozt percekig forgatják a kezükben, tanulmányozzák a bonyolult elkészítési menetet (néha megpróbálják memorizálni is), majd mindent pontosan betartva beteszik a fagyasztott ételt a sütőbe, vagy a microwave-be (néha csak úgy, ahogy veszik: a hőálló zacskóban) és percek múlva már terülj asztalkám, mindenki boldogan lakmározik. Majd jön a másnap, a család szinte ugyanazt eszi, de a használati utasítást újra mindenki figyelmesen végigolvassa. (Mindig csodáltam az amerikaik türelmét és azt törekvést ami bennük van.) A vacsora-készítés igy többnyire percekig tartott és mivel gyakran műanyag tányérokból ettünk a hosszas, büntető mosogatást is kiküszöböltük. A megszokott abáltszallonnás, házikolbászos, vagy téliszalámis reggelizéseket juhar-szirupos pancake, chocolate milk shake, eperhabos waffel váltotta fel.
A fast food választék: hot-dog, Big Mac, burrito, hasábburgonya chillis babbal, vastagon sajttal a tetejére olvadva. Talán ezzel a gyors felsorolással ki is merítettem az összes népszerű fogást amire az amerikai büszke lehet. De itt van még az ország igazi specialítása: az eltorzult rántotthús, amit Country Fried Steak-nek neveznek. Egy alaktalan marha szeletet képzelj el amit akkor is mélyfagyasztott ha étteremben eszed! Kezdésként a húst keresztül nyomják a húspuhító gépen. Ettől az állaga darálthús jellegűvé válik, amit a tojás és a zsemlemorzsa elhagyásával, csak lisztbe mártva paníroznak, de 
vastagon. Ha úgy döntesz hogy az étteremben a gravy-t (folyékony gumi jellegű mártás, amit a sütéskor megmaradt zsírból liszttel sűritenek) nem rá, hanem mellé kéred, (ettől a felszolgáló mindig megriad) akkor készülj fel, hogy a bundáján csak megfeszítve juthatsz keresztül. Amerika nem lenne a világ vezető hatalma ha nem talált volna megoldást erre az apró problémára is, ezért ezt az ételt még akkor is a nagy kaliberű steak késsel szolgálják fel, ha a gravy-t megszokottan a tetejére kapod. Lehet, hogy csak ezért szerepel az étel nevében a steak szó? Nem tudom, viszont fogadd meg a tanácsom és ahogy megkapod az itt felsorolt ételek bármelyikét, azonnal kezdj neki az evésnek! Ha vársz egy kicsit, vagy lassan nyámmogsz rajta, akkor ehetetlen gumivá változik. A frissen fogott halak és a vadak kivételével, minden amit ettünk méreg volt. A sárgarépától kezdve a kőkemény paradicsomig, a 
permetes gyümölcstől és salátától a pirosra festett húsig. A szervezetünkben felhalmozódott mérget komoly erőkkel sem tudtuk feldolgozni. A család női tagjai elkezdtek narancsbőrt ereszteni, ami a népesség körében teljesen megszokott. (Welcome to America!)
Ennek ellenére nagyon szerettem volna tovább maradni (mármint az országban) és ahogy visszautaztunk Kaliforniába megkértem a sógoromat hogy segítsen munkát találni. A nyelvet még most sem beszéltem és két héten belül a repülő is indult volna haza. Az elszántságom nagy volt, mindig vágytam rá, hogy egyszer valahol majd szerencsét próbálok. A sógorom egyik délután elvitt Saratogába és bemutatott a 25 éve üzemelő, roppant előkelő Plumed Horse nevű étterem francia főszakácsának (Patrick Farjas). Elmondtuk a szokásos tanulnivágyós történetet, majd Ő (látva az elszántságomat) nagyon együttérzően azt mondta, hogy bevesz három hétre, az angol miatt meg ne aggódjak mert a konyhán mindenki franciául vagy spanyolul beszél!
A három hét kemény munkával telt el, amit számos probléma nehezített, például nem volt jogsim így biciklivel kellett járnom. Az utolsó nap behívtak az irodába, az asztal mögött a német tulajdonos (ha tudtam volna!) és Patric a főszakács. Átnyújtottak egy borítékot és azt mondták hogy nem akarnak megsérteni, de fogadjam el és a balatoni nyár után jöjjek vissza! Így is 
történt. A nyarat ledolgoztam az éttermünkben (Fekete Híd Fogadó) és a nyári szezont rekord forgalommal zártuk. A 3.5 hónap alatt 11 ezer főételt szolgáltunk fel, akkor amikor a környék többi étterme pangott az ürességtől. A BBQ oldalasunkkal és a csilis babunkkal megöltük a konkurenciát. Kialakult, hogy a balatoni nyarak után mindig visszajöttem Kaliforniába, - a Plumed Horse-ba dolgozni, már rendes munkabérért. Igy volt ez 1998-őszén is, de a következő nyárra már "elfelejtettem hazamenni". Ekkor vette kezdetét az igazi amerikai kalandozás. Ez nem nevezhető éppen felhőtlennek és ezért nem minden részére mondhatjuk azt sem, hogy: példaértékű. A következő részeket nem is merem ajánlani a konzervatívabb életfelfogású olvasóknak!
folyt. köv.
Cheflaszlo
Február. 27. 2008 Santa Monica, CA
folyt. köv.
