Észak-Magyarország, Közép-Magyarország
krémsajtféleség
friss, kenhető sajtféleség.
A kecskekrémsajt fehér színű, lágy, sima, vajszerűen kenhető, sós-savanykás ízű készítmény, amelyet a Dél-Alföldön fokhagymával, paprikával és egyéb ízesítőkkel fogyasztanak. Hűtőben vagy hideg helyen 3-4 napig eltartható. A termék fölözetlen, 4-5%25 zsírtartalmú, pasztőrözött kecsketejből készül.
A magyarországi kecsketartás történetét sajátos kettősség jellemezte: a történeti ország peremterületének domb- és hegyvidékein jelentősebb számban tartották a korábbi századokban is, viszont a sík vidékek gazdálkodói körében csupán másodlagos jelentőségű volt, és jobbára a rossz szociális helyzetben lévőknél töltött be - főleg tejhaszna révén - hiánypótló szerepet. A statisztikák szerinti relatíve magasabb egyedszáma az egyes települések lakosságának a hátrányosabb szociális helyzetét tükrözte. Heves megye (Észak-Magyarország), Jász-Nagykun-Szolnok megye (Észak-Alföld), Pest megye (Közép-Magyarország) területén is hasonló volt a helyzet a XX. században is: a kecske a szegények állataként, általában a falvak közös tehéncsordáiban legeltetve, másodlagos gazdasági tényezőként jelent meg az egyes települések életében.
A kecske elsődleges hasznát a tej képezte, aminek feldolgozásában részben a tehéntej, részben pedig a juhtej konzerválásának tradicionális technikája öröklődött. Az 1920-as évektől terjedt el területünkön a kecskesajt készítése, amihez vagy a juhászoktól vett, a bárány gyomrából készült oltót, vagy a fiatal kecskegida gyomrából készített oltóanyagot, az 1930-as évektől pedig egyre inkább bolti tejoltókat használtak fel.
A kecsketejből történő krémsajt készítése tájainkon csak 1945 után indult meg, az igényes sajtkészítés keretei a nagyüzemekben teremtődtek meg. Korábban ezeken a területeken nem volt jellemző a lokális sajtféleségek előállítása.
A főétkezés kivételével minden napszakban kenyérrel vagy péksüteménnyel fogyasztható.
A 18-20 °C hőmérsékletű tejet olyan mennyiségű oltóval oltják be, hogy a tej 18-20 óra alatt megaludjon. A megalvadt tejet összevagdalják, és túrózsákba vagy túróruhába meregetik, ezzel együtt formába is tehetik. A kicsorgás alatt enyhén nyomogatják vagy préselik. A savó kicsepegése után (kb. 1 nap) a ruhából tiszta falapra vagy fakádba borítják, sózzák, fűszerezik. Ezt követően hozzáadják az átgyúráshoz szükséges mennyiségű tejszínt, és ezzel átgyúrják. A készterméket általában 200-500 g-os műanyag poharakban értékesítik. A piacokon zsírpapírból készült tölcsérekbe mérik ki.
A termelt mennyiség 6-8 ezer tonna évente, amelyet 2-300 magángazdaságban és 10-12 kisüzemben állítanak elő.
