ITALOK
ST. HUBERTUS LIKŐR
likőr
természetes anyagok felhasználásával készülő, félédes növénylikőr.
A St. Hubertus mély, őzbarna színű, narancsos vezető ízzel rendelkező, a gyógynövényekből származó illatos és fűszeres aromaanyagokkal harmonizáló, kellemes illatú, ízű és zamatú, félédes növénylikőr.
A termék 40 V/V% alkoholt és 25 g/100 cm3 cukrot tartalmaz. Mintegy húszféle drog (pl. koriandermag, citromfű, borsmenta, hársfavirág, rozmaring, levendula, izsópfű) kivonata és párlata, narancshéjkivonat és -párlat, finomszesz, cukor, lágyított víz, karamell felhasználásával készül.
Az italt Braun Lajos a róla elnevezett, 1839-ben alapított likőrgyár egyik tulajdonosa állította össze, és azt az 1900-as párizsi világkiállításon mutatta be. A termék első neve Mephisto volt, ám ezzel a névvel és egy másik termékkel egy külföldi cég is megjelent. Rövid egyezkedés után, egy Párizsban adódott ötlet nyomán a likőr nevét St. Hubertusra változtatták. 1902-ben a hazai, majd később a külföldi piacokon már így vált ismertté.
A XIX. század végén, a XX. század elején Magyarország a hazai, valamint Európa különböző országaiból idesereglő vadászok kedvelt területe volt. A vadászatok résztvevői által szívesen fogyasztható, a sporttevékenységhez és az azokat követő bőséges étkezésekhez illő, különleges ital előállítása volt a cél.
A két világháború közötti időben az ital annyira népszerű lett, hogy a különböző hagyományőrző tevékenységek, rendezvények alkalmával rendszeresen vendégváró és vendégmarasztaló szerepet töltött be, gyakran az adott eseményt is a finom likőrről nevezték el. Kedveltek voltak az általában ősszel megrendezett, ún. „Hubertus lovaglások”. Az angol mintára szervezett rendezvényeken ugyan – főleg a háborús években – már nem sok „róka vett részt”, a fajtiszta kopók is elmaradoztak, de az esemény kiváló alkalom volt legalább a lovaglásra és az italt kedvelők baráti találkozásaira. A sportolást követő hangulatos vacsorák igényelték a pompás likőrt, amely összetételénél fogva elsősorban mint emésztést segítő (digesztív) ital járult hozzá a jó hangulathoz. Az idő tájt nagyon sok Hubertus-egylet létezett, ahol a tagságot az egymás tisztelete és a barátság, no meg az ital szeretete fogta össze.
A St. Hubertus kínálta és kínálja ma is az erdők, mezők édes-fűszeres és a narancsligetek kesernyés ízét, aromáját, alkohollal csokorba kötött zamatát. Jó ötletnek bizonyult a névválasztás, St. Hubertus és a hozzá fűződő legenda (a szarvastörténet) jelképként, márkajelzésként való alkalmazása.
Kiváló emésztést segítő hatása miatt leginkább étkezések után fogyasztják, de népszerű baráti és egyéb társasági összejöveteleken is.
A gyártástechnológia a növényi likőrök gyártásának szokásos menetét követi, vagyis a drogok recept szerinti összeválogatása, kivonatolás, párlatkészítés, az ital összeállítása, érlelés, szűrés, palackozás. A szeszes oldatban történő áztatással megvalósuló kivonatolás, majd ezt követően a kivonatolt drog lepárlása (az aromakomponensek kinyerésére) külön történik a narancshéjnál és együttesen a többi, receptúra szerint összemért drognál. Speciális eljárást igényel a narancshéj feldolgozása. A gyümölcs héjának magas terpéntartalma miatt (számos növény illóolajában előforduló szénvegyületek) az elkészült párlatot terpénmentesíteni kell. A narancskivonatot és a narancsközéppárlatot (a desztillálás során kinyert legértékesebb párlatrész) összekeverik, majd mintegy két hétig pihentetik, ezt követően lágy vízzel alkoholtartalmát 30 V/V%25-ra beállítják. Ezen az alkoholkoncentráción a terpénvegyületek kicsapódnak, és azoktól szűrés útján meg lehet szabadulni. A terpénmentesített narancshéj-komponenst, a többi drog kivonatát és párlatát egyesítik, beállítják az ital alkohol- és cukortartalmát, valamint színét. Az összeállított italt három hónapig érlelik, majd szűrik.
Az ital különböző méretű formapalackokban (2 dl, 0,5 és 1 l), továbbá igényes megjelenésű, 0,7 l-es égetett kőkorsókban kerül forgalomba. Kis mennyiségben a 0,5 l-es változat díszdobozos csomagolásban is kapható.
A St. Hubertus likőr évente 6000 hl mennyiségben készül.
A bejegyzett márkanév és az italhoz kapcsolódó minden jog a Zwack Unicum Rt. tulajdona. A termékre jelenleg címkevédjegy, szóvédjegy, térbeli védjegy van bejelentve, továbbá a kőkorsó ipari formaként élvez védettséget. A termékkel kapcsolatos első védjegybejelentést 1968-ban tették.
A terméket országosan a kis- és nagykereskedésekben, vendéglátó- és szórakozóhelyeken, szállodákban értékesítik.
