vadliba
csak a Magyarországon vadászható fajokat soroljuk fel, kiemelve a legnagyobb tömegben előforduló változatot:
Nagy lilik (Anser albifrons)
Vetési lúd (Anser fabalis)
a Balaton déli partvidéke
a lúdalakúak (Anseri-formes) közé tartozó vízivad
hazánkban a sarkvidékről és a tundrazónából érkező nagy lilik és a vetési lúd vadászható. Magyarországon ősszel és tavasszal nagy tömegekben vonul át, gyakran áttelel. A vadászati idényben az átvonuló vízivadállomány bőven talál élelmet a régióban, így kondíciója a vonulás közbeeső fázisaihoz képest feljavul. A mezőgazdasági eredetű táplálék felvétele eredményezi, hogy a vad húsa ízletesebb, mint a kizárólag természetes élőhelyen (vadvíz, mocsár, tundra) táplálkozó társaié.
A vetési lúd (Anser fabalis) a többi lúdfajnál barnább, sötétebb színű, ezért tollainak világos szegése fehérnek látszik. Testnagysága 417-490 mm, tömege 1,8-2,35 kg. Vonuló őszi-tavaszi itt-tartózkodása idején bő tápláléka az őszi vetések növényzete, de szívesen fogyasztja a gyom- és termesztett növények magjait is. Tömeges megjelenése esetén a mezőgazdaságban érzékelhető kárt okozhat.
A vadludak nagy termetű, lármás vízimadarak. Egyetlen hazai fészkelő vadlibánk a nyári lúd, a többi faj északon költ. A vízimadarak, köztük a vadludak vadászata és fogyasztása az ember vadászó életmódjával egyidős.
Magyarországon a királyi és fejedelmi udvarokban leginkább vadhús került az asztalra, erre utal a királyi vadászok intézménye is.
A történelmi Magyarország területén a folyók árterén, a tavakon és a lápos területeken a vízivad, ezen belül a vadludak számos változata kedvező élőhelyi adottságokat talált, ezért nagy számban fordult elő. A középkorban a nagy vadbőség miatt a víziszárnyasok, köztük a vadludak elejtését nem tekintették különleges teljesítménynek, az elejthetőség szempontjából a különböző vadludak között nem tettek különbséget. Az erdélyi fejedelem udvarában keletkezett, a XVI. századból fennmaradt leírás számos ajánlást tartalmaz vadhúsok, víziszárnyasok elkészítésére. A XIX. század folyamán végzett nagyarányú vízrendezés és folyamszabályozás a vízivad élőhelyének beszűkülését eredményezte. Ezután alakult ki a vadlúd vadászatának jelenlegi formája, ami két vadászható változatra korlátozódik.
A vízivad húsából készült ételek fogyasztásának komoly hagyományai vannak. Gyakran főznek belőle levest, de szívesen eszik párolva, pácolva vadasan vagy sütve is. Sok vadász nemcsak a szárnyasvad elejtésében, hanem annak ételként való elkészítésében is örömét leli. A vadszárnyasokból, köztük a vadlúdból készült ételek megbecsült és kedvelt fogásai az ünnepi asztaloknak. A terítékre került mennyiség jó részét az elejtő vadászok egyéni zsákmányként magukkal viszik, és szűkebb körben használják fel. A fennmaradó részt a régióban üzemeltetett éttermek készítik el és értékesítik, főleg a falusi turizmus keretein belül.
A vadlúdvadászat húzáskor lesvadászaton történik. A libahúzás általában naponta négyszer ismétlődik. Először napkelte előtt húznak a vízről kifelé, másodszor 10 óra felé, amikor visszaszállnak inni a libák, harmadszor 13 óra körül ismét a legelőre repülnek, majd este visszatérnek pihenni a vízre. Ma már ritkán vadásznak lesgödörből, a korábbi években azonban általánosan elterjedt volt, főleg a Hortobágy környékén. A lesgödör helyének helyes megválasztásához tudni kell, hogy az éjjeli szállást adó vízfelületről hova járnak a ludak táplálkozni. A jól elkészített gödör szája szűk, 70 x 90 cm, mélysége pedig olyan, hogy a vadász álló helyzetben jól tudjon lőni.
Magyarországon a vetési lúd legnagyobb gyülekezési területe a Balaton déli partvidéke, a Fertő tó, a Szigetköz és a tatai halastavak környéke. A Duna-Tisza közén, a kiskunsági szikes tavakon a vetési lúd és a nagy lilik vegyesen jelenik meg. 1990 és 1999 között az évente elejtett vadludak száma 5-6 ezer db-ra tehető.
A mezőgazdasági részvénytársaságok és az apróvadas területtel rendelkező vadásztársaságok foglalkoznak vadászatával, termelésével.
A vetési lúd vadászati idénye október 1-jétől január 31-ig tart, naponta és személyenként 4 db-ot szabad elejteni. A termelés és az árusítás a vadászati idényhez kapcsolódik.
