Őz, európai, szibériai és a mandzsúriai
(nagyvad)
Dél-Alföld
A dél-alföldi állomány a külföldi vendégvadászok részére nagyon kedvelt zsákmány.
Az őz (Capreolus c. capreolus) szőrének színe nyáron jellegzetes sárgásvörös, télen szürke. A hímet baknak, a nőstényt sutának, a szaporulatot gidának nevezik. Az őzbak agancsot visel, ami becses trófeának számít. Testhossza 115-135 cm (bak), 95-115 cm (suta); marmagassága 70-90 cm (bak), 65-80 cm (suta); testtömege 20-30 kg (bak), 17-25 kg (suta).
Az őz fehérjében, szénhidrátokban gazdag, rostban szegény növényi részeket fogyaszt. Erdei élőhelyén családi kötelékben él, mezőgazdasági területen az év nagy részét vegyes összetételű csapatokban tölti. A fiatalok hat hónapos korukra válnak ivaréretté.
Az őz Magyarországon és a környező országokban őshonos. Vadászata a vadászó emberrel egyidős, vadászati kultúrája a középkorban teljesedett ki, amelynek része volt a vadaskertek létesítése. Itt az állomány védelméről és téli etetéséről is gondoskodtak, ezt bizonyítja II. Géza király 1157-ben kiadott egyik oklevele, amely a szarvasok (és más vadak) részére sózók létesítéséről rendelkezett.
Az őzből készített különböző ételek a középkorban a főúri és királyi udvartartás étkezésében rendszeresen jelen voltak, de a közemberek is szívesen fogyasztották, ha alkalmuk nyílt rá. Az őz agancsa megbecsült trófea, húsát sokféleképpen felhasználják, fogyasztásának korábbi hagyományai is vannak. A XVI. századból fennmaradt, az erdélyi fejedelmi udvarban összeállított szakácskönyv is tartalmaz elkészítési ajánlást "őznek czémere egészen sütve" címmel.
Az őzhúsból készülő ételek felhasználási skálája igen sokrétű, levesek, párolt és sült húsok, pörköltek formájában fogyaszthatjuk. A magyarországi őzhús mintegy 85%25-át külföldön, Nyugat-Európában értékesítik.
Az őz, amely korábban főleg az erdős területek vadja volt, manapság a mezőgazdaságilag művelt területeken is nagy számban előfordul. Az állomány jó kondícióban tartása érdekében vadföldeket létesítenek, amelyeknek két változata létezik. Az egyiknél a termesztett takarmányt nem takarítják be, hanem kint hagyják a vad számára, a másik megoldás kizárólag a téli takarmány biztosítása etetőkben való elhelyezéssel. A termesztett növények zöldtakarmányok (lucerna, herefélék, silókukorica, takarmánykáposzta), gyökér- és gumós takarmányok (csicsóka, takarmányrépa, tarlórépa), valamint gabonafélék (kukorica, búza, napraforgó).
Az őz vadászata golyós vadászpuskával, egyéni vadászaton, általában magaslesről történik.
Speciális vadászati mód az őzhívás, az őzbak cserkeléssel és lessel egybekötött vadászata. Az elejtett vadat a helyszínen kizsigerelik, majd a begyűjtőhelyre szállítják, ahol a vadhús tárolása és értékesítésre való előkészítése történik. Az őzet hálóval élő állapotban is befogják, értékesítési vagy állománytelepítési célból.
Az őz a legnagyobb számban terítékre kerülő nagyvadunk. Becsült létszáma az utolsó tíz év átlaga alapján 280 ezer, éves terítéke mintegy 42 ezer. Vadászata az EFAG-társaságok, mezőgazdasági részvénytársaságok és vadásztársaságok területén történik.
A vadászati idény az őzbak esetében április 16. és szeptember 30., a suta és a gida esetében október 1. és január 31. között van.
