Csabai kolbász
(Füstöléssel és szárítással tartósított kolbászféleség, természetes bélbe töltött kolbász.)
Cimkék: paprikás csabai kolbász, csípős csabai kolbász, paprikás, csípős kolbász
Békés megye, Békéscsaba, Békés, Gyula, Csongrád megye
A csabai kolbász vörösesbarna színű, rúd alakú készítmény. A rudak mérete: átmérő 40-45 mm, hosszúság 45-50 cm. A párok mérete: átmérő 35-38 mm, hosszúság 25 cm.
Szárítás, füstölés után a termék felülete száraz tapintású. Metszéslapja a paprikától jellemzően piros, jól látható hús- és szalonnaszemcsékből áll. Íze jellemzően paprikás, fűszeres.
100 kg késztermékhez 135-140 kg nyersanyagot (sertéshúst, sertés hasi szalonnát és 10-15% arányban marhahúst is) használnak. Fűszerezéséhez 1200-1800g édes-nemes pirospaprikát és erős, ún. rózsapaprikát, valamint fokhagymát, pácsókeveréket (konyhasó + salétromsó vagy nitrites sókeverék), őrölt fekete borsot, durvára őrölt köménymagot és nagyon kis mennyiségben cukrot adagolnak.
Már a XIV. századból van írásos emlékünk a kolbászról, egy 1373-as keltezésű, latin nyelvű szövegben szerepel a "kolbaz" név. A kolbász állati bélbe töltött, vagdalt és fűszerezett, speciális húskészítmény.
A csabai kolbász olyan helyi, békéscsabai és a Csabáról kirajzott falvak (Medgyesegyháza, Ambrózfalva) lakói által készített húskészítmény, amelyet a szlovák és a magyar parasztok a házi vágások során alakítottak ki. A csabai kolbász kritériuma azonban nem a készítés helye, hanem a készítés módja, az összetétel és a fűszerezés.
Békéscsabát a XVIII. században telepítik újra, többnyire szlovák nemzetiségű, felvidéki lakosokkal. A XVIII. században is készítettek már kolbászt Békéscsabán, de ekkor még a sózás és a füstölés volt a legelterjedtebb konzerválási technika. A XIX. század második felében erősödött meg a sertéstenyésztés, ezzel párhuzamosan a mangalica sertés helyett a különböző hússertések kerültek a tenyésztés előterébe, és meghatározóvá vált a kolbász-készítés is. Egy paraszti kis- és középgazdaságban átlagosan 2-4-6 anyakocát neveltek.
A disznóvágások elengedhetetlen specialistája a böllér. 1934-35-ben Békéscsabán kb. 800 böllér tevékenykedett, és még az 1990-es évek elején is 250-300 fő foglalkozott ezzel a nem tanított mesterséggel. A két világháború között a csabai böllérség tagolt volt, több csoportot alkottak. Az első csoportba tartoztak a "hivatásos" böllérek, akik szinte csak ebből éltek, nagy tapasztalattal rendelkeztek, és évente átlagban 50 vágásnál tevékenykedtek. A második csoportba azok tartoztak, akik ugyan nagy szakismerettel rendelkeztek, de nem főfoglalkozásként űzték a mesterséget, munkájuk nem volt rendszeres, hanem esetenkénti felkérésen alapult. A harmadik, egyben a legnépesebb csoportba tartozó böllérek munkájukat nem díjazásért, hanem ajándékként, segítségként végezték, ők általában rokonok, szomszédok voltak.
A csabai kolbász meghatározója a sajátságos íz, amely a készítés módjától nyeri el egyediségét. A csabai kolbász ízét alapjaiban határozza meg a füstölés: korábban szabad kéményben, szalma vagy kukoricaszár füstjével, a XX. században pedig bükkfafűrészporral vagy kukoricacsutkával füstöltek.
1911-ben megalapították a Békéscsabai Sertéshizlaló Rt.-t, amely 10 ezer sertést nevelt telepén, 1918-ban pedig létrejött az Alföldi Sertéshizlaló és Húsipari Rt. Ezek az üzemek alapozták meg a régióban az üzemi sertés-tenyésztést és a nagyüzemi húsfeldolgozást, de ezeknek köszönheti a csabai kolbász országos és világhírnevét. A második világháború után ezeket a magánvállalatokat államosították, és a technológia alakulásával fejlődött a kolbász nagyipari termelése is.
Kenyérrel fogyasztják, és Magyarországon szívesen esznek hozzá zöldpaprikát. Bortermelők borkorcsolyaként kedvelik, a németlakta vidéken a sörhöz is csemegeként kerül az asztalra.
Hagyományosan a vágás után a húst egy-két napig hűtötték, majd kicsontozták, és 25-40 dkg-os darabokra aprították. Az előaprított húst és szalonnát nagy átmérőjű, keményfa tőkén hosszú, éles pengéjű késsel vagy ún. ringakéssel szemcsésre aprították, fűszerezték és keverték.
A technika fejlődésével az aprítást forgótőkés ringagéppel, majd az ún. finomvágást gyorsvágóval végzik. A fűszeres húsmasszát sertésbélbe töltik, füstölik és szárítják. A töltésnél ügyelni kell arra, hogy a bélben ne keletkezzenek, illetve ne maradjanak légzsákok.
Mind a rúd, mind pedig a pározott formában készült csabai kolbászt darabonként, illetve páronként vákuumcsomagolásban, vagy 100-150 g-os kiszerelésben szeletelve, szintén vákuumcsomagolásban forgalmazzák.
A csabai kolbász egy részét még ma is a házi vágásokból állítják elő. Csabai jellegű készítményt jelenleg a Csabahús Kft., és a Gyulai Húskombinát Rt. gyárt, de az ország különböző régióiban megtalálható húsipari üzemek is előállítják. A békéscsabai Csabahús Kft. által előállított csabai szárazkolbász védjegyzett termék. Az ipari termelés évi 2500-3000 tonnára becsülhető.
