I. Szegedi Halászlé Szabadságharcz
Nyílt levél Orbán Viktor miniszterelnök Úrnak a Törzsasztal Borászati és Gasztronómia Magazin szerkesztőjétől.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Köztudott Önről, hogy mennyire fontosnak tartja a tradíciókat, a magyar gasztronómiát és, hogy mennyire szereti a finom magyaros ételeket.
Afelől sincs kétségünk, hogy evett már szegedi halászlevet, hogy mennyire ízlett, nem tudhatjuk, de abban biztos vagyok, hogy a létjogosultságát akkor sem vitatja el, ha esetleg más alföldi város halászlevét jobban kedveli.
Két, Ön által is ismert és bizonyára elismert magyar gasztronómiai szakember étterem, halászlé kritikájában lesújtó véleményének adott hangot, Szeged legelismertebb és legszínvonalasabb csárdáiról ill. azok halászleveiről.
Nem vitatjuk el a szakemberek véleményalkotási jogát, hisz ez a demokrácia egyik legfontosabb alap pillére.
Azonban Molnár B. Tamás tulajdonképpen, leplezetlenül vallja és állítja, hogy a szegedi halászlének minőségtől függetlenül nincs is létjogosultsága, mert ez egy művi, úgynevezett "éttermi találmány".
Nem vitatva a szegedi halászlé fentiek szerinti eredetét, mégis bátran állíthatom több százezer szegedi és szeged környéki halászlé kedvelő állampolgár nevében, hogy ez a halászlé szerethető, hogy a város és az ország hírét messze viszi a világban.
Ezért öntudatunkban sértve érezzük magunkat egy ilyen elfogult és durva kritika miatt, mely még a további vita és párbeszéd lehetőségét sem adja meg. Meglehetősen paprikás (szegedi csipős paprikás) hangulat alakult ki e-miatt városunkban és csak végső elkeseredésünkben jutott eszünkbe, hogy ilyesmivel zavarjuk.
Kérjük tehát hogy nyilatkozatával álljon ki a szegedi halászlé mellett, adjon "menlevelet", "szabadságlevelet" akár azzal is, hogy közbe jár a szegedi halászlé hungarikummá minősítésének érdekében.
Köszönettel és Tisztelettel:
Horváth Zoltán
"Kiborultak Szegeden a Gault Millau-kalauz halászlékritikái miatt" Ez a címe egy blognak, mely az étteremkritikusok szegedi halászlé értékeléséről elmélkedik. Én nem borultam ki, sőt írni se akartam a témáról, már csak a sokszoros elfogultság okán sem.
Régóta tart már a vita a bajai és a szegedi halászlé alá-fölé rendeltségi viszonyáról, magam is számtalanszor hangot adtam már véleményemnek, ami persze nem túl sokat számít a vérszomjas tömeg számára, akik alig várják, hogy végre egymás torkának ugorhassanak. Én magam csak mosolygok ezen, mint ahogy a szegedi halászcsárdák tulajdonosai és a bölcsebb szegedi "magán" halászlé rajongók is.
Az biztos, hogy a szegediek toleránsabbak ebből a szempontból, magam szegedi televíziósként, kamerával a kezemben már kerültem kellemetlen helyzetbe a Bajai Halfesztiválon, bár néhány bor vagy sörgőzös beszólást sem kell feltétlenül mellre szívni.
(Frank Sándor nyitottságának és toleranciájának ékes bizonyítéka ez a videó, melyen a Fehértói Halászcsárdában bajai halászlét főz a Törzsasztal stábjának:
http://www.torzsasztal.com/frankosagok/bajai-halaszle-recept.html
Jellemzően a névtelen bajai halászlé szakik ezt a videót, ill, a séfet is lehúzzák.)
Nos, ha háborúra normális esetben nem is lenne szükség egy magyar étel kapcsán, még akkor sem, ha a két tájegység nagyon különbözőképpen vélekedik a halászléről. Vitára, építő jellegű párbeszédre viszont mindannyiunk okulása és a tolerancia fejlesztése szempontjából is nagy szükség van. Most lesz vita, de tán még háború is, hisz sokan vélik úgy, hogy a szegedi halászlé "hátbaszúrása" a neves kritikusok részéről, egy gasztrolobbi elfogult, netán a bajai halászlé iránt elkötelezett szakemberek, ártó szándékú támadása.
Magam ezt nem hiszem, már csak azért sem, mert az egyik érintett, Barta László, az Algyői Halászcsárda tulajdonosa az őket ért igen negatív kritikát a helyi lapban így minősítette:
"Fontos, hogy mit ír a kritikus, de nem dőlök a kardomba miatta"
Ennél higgadtabban, objektívebben egy közvetlenül érintett aligha fogalmazhatná meg a véleményét és a lényeget.
Két részre kellene választani a kérdést a bajai vagy szegedi és konkrétan a négy-öt legismertebb szegedi halászcsárdát ért kritikára vonatkozólag.
A szegedi vagy bajai vitára tömören csak annyit mondok és ezt bíróság előtt is vállalom, hogy ugyan mindkettő más, de attól mindkettő nagyon finom. Nem istentől elrugaszkodott dolog szerintem mindkettőt szeretni.
A másik kérdés, hogy valóban az összes jelentősebb szegedi halászcsárdában ennyire minősíthetelen lett volna a halászlé? Mert ugye az még a legmegbízhatóbb helyen is előfordulhat, hogy adott napon nem sikerül a legtökéletesebbre a halászlé. Nagyon nem szabadna ennek előfordulni, no de aki dolgozik hibázhat is, néha sajnos még az orvosokkal is előfordul, pedig ott nagyobb a tét.
Azt viszont nehéz elképzelni, hogy a fővárosi halászlé szakértők pont olyankor jöttek Szegedre, amikor valamennyi csárda halászleve ehetetlenre sikeredett.
Senki jogát nem lehet elvitatni attól, hogy valamiről negatív véleményt alkosson, legyen az akár egy étteremkritikus, akinek a véleménye esetleg igazságtalanul sérti egy híres gasztronómiai termék jó hírét.
Semmiképpen, senkinek nics joga, főleg oka számonkérni a szegedi halászlé leminősítését. A szegedi halászlé minősíti önmagát, no meg persze a kritikusok is. A Szegedi Halfesztiválra és az év közben az országból, világból Szegedre látogató sok tízezer ember véleménye aki általában felsőfokban nyilatkozik a szegedi halászléről valamelyest többet nyom a latban mint a kritikusok minősítése. Ha annyira és permanensen rossz lenne a szegedi halászlé, akkor már tönkrementek volna a csárdák, vagy váltottak volna francia, vagy janán konyhára.
Ugyanakkor tegyük hozzá azt is, hogy a tömegek, a tömegízlés még nem feltétlenül legalizálja a rosszat. Lásd pl. Lagzi Lajcsi. Barta László a cikk megjelenését követően értekezletet tartott és újragondolták szakmájukat és nincs kétségem afelől, hogy a vendégek a közeljövőben tapasztalnak majd változásokat. Feltételezem, hogy a többi neves szegedi vendéglátós, Frank Sándor vagy Oláh Dezső is még jobban odafigyel a jövőben és nem éri be pusztán a vendégei, többnyire pozitív kritikájával.
Szóval érdemes lenne mindannyiunknak kritikusabbnak, ugyanakkor toleránsabbnak is lenni, nem csak a halászlével, de a kritikusokkal szemben is.
Lapzárta után érkezett
Az étteremkritikusok látszólag a szegedi halászcsárdák halászleveit pontozták le, de aki figyelt, esetleg ismeri az előzményeket az észrevehette, hogy Molnár B. Tamás általánosságban a szegedi halászlé létjogosultságát kérdőjelezi meg. Szerinte olyan, hogy szegedi halászlé nincs is, tehát nem is szabadna ilyet főznünk és ennünk. Szerinte és ez valóban így van, sok száz éve a tisza, dunai halászok nagyjából úgy készítették a hallét, mint most a bajaiak.
A szegedi eredete jóval későbbre datálható és mint a szakértő fogalmaz, "éttermi találmány".
Ez is bizonyára így van. De ki tilthatja azt meg, hogy az évszázadok során az ételek és az elkészítési eljárások változzanak, mint ahogy teszik is ezt?
Hol volt még kétsz, sőt, harminc évvel ezelőtt a molekuláris gasztronómia, a fúziós konyha és olyan elképesztően új eljárások, amitől egy tradicionális szakács, vagy háziasszony sokkot kapna. Napjainkban az ilyen jellegű éttermek kapják a Michlein csilagokat.
Miért baj tehát az, ha szegedi vendéglátósok akárhány éve úgy döntöttek, hogy a vendég ne bajlódjon a szálkákkal és kapjon egy kicsit tartalmsabb, sűrűbb halászlevet?
