Tiszai nyurga ponty

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
Pin It

Tiszai nyurga ponty

(édesvízi, nagyra növő, mindenevő hal)

Cimkék: aranyhasú, karcsú ponty (Grossinger, magyar ponty, pathal, pontyó, potya, potyka, potykafiú, potyó, pozsár, sodrófaponty, tanyahal, vadponty

Tisza és vízrendszeréből a Körös és a Maros
Egyéb magyarországi előfordulás: Észak-Alföld, a Tisza és vízrendszeréből a Szamos és a Bodrog

A törzsalak a Cyprinus carpio carpio kelet-európai alfaj, amelynek egyik változata a tiszai nyurga ponty. Hozzá közelálló, szintén természetes vízi vad, rokon változat a tőponty (Cyprinus carpio m. acuminatus)
Az eredetileg természetes vízben, a Tiszában élő, békés halat ma már mesterségesen is szaporítják állományfenntartás céljából. Húsa a nemesített változatokétól eltérően sötétvörös, zsírban szegény, közepesen szálkás1, kiváló konzisztenciáját sütés és főzés során megtartja.
&filetext6=A tiszai nyurga ponty (Cyprinus carpio m. hungaricus) teste nyújtott, hengeres, testmagassága a testhossz 20-28%25-a. Feje viszonylag nagy, a test 25-28%25-a. A száj csúcsba nyíló, harmonikaszerűen kitolható. A felső ajkon egy-egy hosszabb, a száj szögletében pedig egy-egy rövidebb bajuszszál található. Orra hosszú, tompán lekerekített, homloka széles és erősen domború. Mellúszója széles, hosszú, a hátúszó hosszú és magas, széle egyenesen levágott. Az úszó utolsó osztatlan, kemény úszósugarának hátsó oldala sűrűn fogazott. A farok alatti úszó rövid, közepesen magas, utolsó osztatlan sugara kemény tüske, amelynek hátulsó oldala fogazott. A farokúszó nagy és erősen kivágott. Kerekded pikkelyei nagyok, vastagok, erősen ülnek. A hát leggyakrabban sötét olajzöld vagy olajbarna, a testoldal zöldessárga, gyakran aranyos színben tündöklő, a has sárgásfehér vagy fehér. A tejesek 2-3, az ikrások 3-4 év után válnak ivaréretté. A tiszai nyurga ponty maximális testmagassága reálisan 80 cm, legnagyobb súlya 18 kg. Húsminőség szempontjából a 2-5 kg közötti példányok a legízletesebbek. 100 g marhahúsra vonatkoztatott fehérje-egyenértéke a hazai halak közül a legmagasabb, 126. A többi halhúshoz képest kiemelkedő az A- (400 ľg/100 g) és a B1-vitamin- (280 ľg/100 g) tartalma.
A ponty halnév eredete a nyelvtörténeti etimológiával foglalkozó szakemberek szerint bizonytalan. A hal eredeti neve valószínűsíthetően pozsár volt, bizonyítja, hogy az elnevezés 1138 óta ismert, míg a ponty első írásos előfordulása egy 1403-ban keltezett okirathoz köthető. (Skorka, 1984.) A mindig is a legnagyobb mennyiségben fogyasztott halat az ember már régebbről ismerhette. (Balon, 1995.) Számbeli bősége a Tiszában bizonyára nagy szerepet játszott a korai tenyésztésbe vonásában. Történeti források, pl. IV. Béla egyik oklevele szerint már 1267-ben tenyésztették a Tisza körüli, tavi körülmények között. A tiszai nyurga ponty az ún. köteles és szerhalak közé tartozott, amely adóba, ajándékba, tizedbe és hetedbe járt. A halfajról és halászatáról a legrégebbi, hosszabb lélegzetű leírást, jellemzést Bél Mátyás Tractus de re rustica Hungarorum című művének a De piscatione Hungarica fejezetében olvashatjuk. (Deák, 1984.)
A régi szakácskönyvek receptjei is bizonyítják, hogy a hal közkedvelt étel volt. A fellelhető legrégibb, 1622-ből való, kéziratos Galgóczi-féle szakácskönyv 19 olyan étket sorol fel, amit pontyból = posarból lehet elkészíteni, pl.: öreg posar soban, posar hideggé fokhagymaual, posar kapozta leben tiszta borsal, posar pastetomba. (Cit. Herman, 1887.) Az ugyancsak XVII. századi Fay-féle receptkönyv a halnév írásmódjában nem következetes, egyaránt előfordul a posar és a ponty alak. A böjti napokon a hal, köztük a ponty is különös fontosságot kapott. Marcus Rumpoldus 1604-es kiadású könyvének Keszei által 1680-ban fordított változatában vendégjárás alkalmával, valamint ebédre és vacsorára böjtös ételként ponty alapanyagból készített fogásokat is említ: "posár fekete lével magyar módon, posár sóban főtt, posár sülve melegen." Egy csonka példányban fennmaradt, még mindig csak kéziratos, ismeretlen szerző által írt, XVII. századi szakácskönyv nevezetes sajátossága, hogy benne következetesen már csak a ponty halnév fordul elő (nyers ponty, ponty ikrát fősznyi, pontyot töltve sütnyi). A Tisza melletti községek és városok lakóinak fő böjti eledele a halak közül a tiszai ponty volt. Az első, Kolozsvárott 1698-ban kiadott, nyomtatott, magyar nyelvű szakácskönyvben egy, a jelenkor ínyencének szokatlan, pontyból készített leves receptje is megtalálható. Hal fekete lével: "...az halat tisztitsd meg, ha uj, főzd bé, hadd álljon soban, míg az levét készíted; azonban szép vékonyon pirits kenyeret jó feketén, azt hand vízbe, hogy vonynya ki az pergelt szagát, onnan kivévén, tedd egy tsuporba, abba vizet, bort, eczetet, főzd meg jól, szitán verd által jó sűrűn, és almát metélvén, és hagymát mézben rants meg egy kevés törtt dióbéllel együtt, és az halat sovából kimosván, tedd fel véle, főzd meg jól a mint illik; abba bors, gyömbér, szegfű, só, méz, hogy jó édes legyen, és jó melegen add fel." (M. Tótfalusi, 1698.) A pontyból - mint alaphalból - készített, jellegzetes tiszai (alföldi) halétel, a halászlé először az 1871-es kiadású Rézi néni szakácskönyvében fordul elő. (Tolnai, 1977.) Sporthorgászati szempontból a hazai békés természetű halak közül kétségtelenül a nyurga ponty a legjelentősebb. A horogra csalt nagyobb példányok fárasztásának izgalmai teszik a halat igazán kívánatossá a horgászok körében. A folyóvízi pontyfogás fortélyát több magyar nyelvű cikkből és monográfiából ismerhetjük meg. (Antos, 1962.; Kászoni, 1988.) A Tiszán kívül más hazai természetes vizeinkben való előfordulására adatokat Vásárhelyi (1961) és Harka (1997) dolgozataiban találunk.
A természetes ívó területek számának csökkenése és minőségének romlása következtében szükséges a természetes állomány utánpótlását mesterséges úton biztosítani. A tógazdaságokban tenyésztett, nemesített pontyfajták szaporításában a magyar Woynarovich Elek által kidolgozott és jól bevált módszer a vad változat esetében is kiválóan alkalmazható.
A tiszai ponty, jellemzően, bizonyos ünnepekhez kötött étel (pl. karácsony). Számos ismert elkészítési módjából leggyakoribb a rácponty, rántott ponty, ponty halászlé, paprikás, halkocsonya. A Magyarországon kialakult halfogyasztási szokások miatt a vásárlók elsősorban az élő pontyot igénylik.
&filetext9=Természetes vizekben élő állományát halászat és horgászat útján hasznosítják. A legkisebb zsákmányolható méretű ponty 30 cm. Természetes vizű állományának fennmaradása érdekében megállapított, a szaporodási idejéhez igazított tilalmi időszak május 2-ától június 15-éig terjed. Fogása a tilalmi és a téli jeges időszak kivételével egész évben lehetséges.
Halászatának módszerében legelterjedtebb a varsák2 alkalmazása, de különböző állítóhálóval3 és véghoroggal4 is eredményesen fogható. Horgászata során úszós5 és fenekezős6 módszerrel kínálják fel a hal számára a csalit. Áradó víznél partközelben, apadáskor a meder gödreiben lehet nagyobb sikerrel fogni. A tiszai ponty természetes vizű állományának fenntartása érdekében ma már a halfaj mesterséges szaporítása is szükséges, melynek alapja a néhány védett élőhelyen fenntartott génbanki anyaállomány. A tiszai nyurga ponty egyik igen értékes tulajdonsága, hogy a lehalászást, a tárolást és a szállítást a gazdaságilag hasznosított halfajok közül a legjobban tűri. Viszonylag alacsony oxigénigénye következtében élve tárolása és szállítása még sűrű állományban is könnyedén megoldható.
A tiszai nyurga pontynak - mint a törzsalak egyik változatának - a hozama7 kizárólag a természetes vizekből származik. Pontos mennyiségi adatok nem ismeretesek, mivel a halászok és a horgászok fogási statisztikáiban a pontyzsákmányon belül nem különítik el az egyes változatokat. Fogása a Tisza teljes magyarországi szakaszán lehetséges, legnagyobb mennyiségben azonban a Tisza-tóból és a Tisza Kisköre-Szeged közötti szakaszán nyerhető.
Bejegyzett és védett márkanév a tiszai nyurga ponty esetében ma még nem ismert.

Pin It
©2019 Kontraszt Web és Videó Stúdió Szeged. All Rights Reserved.

Keresés