nyírségi, szabolcsi jonatán, jó Náthán
Jonathan M. 41, Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan, Sárospataki Jonathan
alma
középnagy, kerek, pirosra színeződő, rendkívül zamatos, finom, diszkrét, üdítő savakkal rendelkező gyümölcs.
A szabolcsi alma (Malus domestica Borkh.) fogalmán a közvélemény, az eladók és a vevők Magyarország északkeleti részén, a Nyírségben, Szatmárban termett Jonathan almát értik. A magyar almatermesztés világhírét ez a fajta alapozta meg.
A fajta valószínűleg az Esopus Spitzenberg magoncaként 1800-ban keletkezett New York államban (USA). Jonathan Hasbrouck hívta fel rá először a figyelmet, és megtalálója tiszteletére nevezték el a fajtát Jonathannak.
Gyümölcse az északkeleti térség éghajlati viszonyai között tetszetősségében és ízletességében minden más fajtát felülmúlt, ezért hibái ellenére is közkedvelt maradt.
Közepes vagy kicsi gyümölcse kissé lapított tojás vagy kúpos gömb alakú, a csésze körül enyhén bordázott. Legjobb fogyasztási minősége a 60-70 mm átmérőjű gyümölcsnek van. Héja vékony, sima, fényes. Alapszíne zöld, éretten sárga, melyet élénkpiros fedőszín borít. Húsa sárgásfehér, tömött, bőlevű, egyedülállóan harmonikus ízű, egyidejűleg édes, savas, kissé illatos és zamatos. A gyümölcs érzékeny a szedési időpontra. Az alapfajta szedési ideje az intenzívebb termesztéstechnológia miatt szeptember közepe, a Jonathan M. 41 szeptember elején, a Szatmárcsekei és a Naményi Jonathan szeptember közepén szüretelhető. A túlérett gyümölcsök gyakran foltosodnak.
Fája középerős növekedésű, csüngő ágrendszerű. Koronája fiatalon gyengén feltörekvő, majd fokozatosan széthajló. Sűrűsödésre hajlamos, a termőrészek a koronában mindenütt megtalálhatók. Vesszőn is hoz virágrügyet. A termőgallyak korán elöregszenek, rendszeres ritkítást igényelnek. Lombozata jellegzetesen hamvasszürke. Korán termőre fordul, jól termékenyül, termőképessége is jó. A középkötött, tápdús, kissé nyirkos talajokat szereti a legjobban, de jó minőségű homokon, az Alföldön is eredményesen termeszthető.
Hidegre kevésbé érzékeny, a késő tavaszi lehűlések terméskiesést nem idéznek elő, de a virágzáskori 4 °C alatti hőmérséklet hatására gyümölcsmérete csökken.
A lisztharmattal és a tűzelhalással szemben erősen, a varasodással szemben közepesen érzékeny. A betegségekkel szembeni fogékonyságából adódó problémák és károk intenzív növényvédelemmel és jó kondíciójú fákkal megelőzhetők, illetve csökkenthetők. A gyümölcs tárolhatósága kalciumos permetezéssel fokozható.
Első említése 1850-ből származik, amikor Szapáry gróf cseh kertésze Amerikából meghozta és a Zemplénben, Fegyverneken telepítette. Jó íze, szép külső megjelenése miatt hamarosan elterjedt. Az ökológiai adottságok, a kontinentális éghajlat és a homokos talajok kedvezően befolyásolták elterjedését. Először Szabolcsban, majd Északkelet-Magyarországon, később az Alföldön telepítették. Bereczki Máté korán felfigyelt a szabolcsi almára, mert nem tudta beazonosítani mindaddig, amíg Szapáry gróffal nem találkozott. Az 1882-ben megjelent Gyümölcsészeti vázlatok című munkájában már különösen az Alföldre javasolta, hangsúlyozva, hogy első osztályú asztali, gazdasági és piacos fajta. A magyarországi szakemberek eleinte nem ismerték fel értékét, csak itt-ott említették és vizsgálták, az országosan telepítésre javasolt fajták közt sokáig nem szerepelt. Első hivatalos említését 1872-ben a Debreceni Kertészeti Egylet faiskolai árlistájában találjuk. 1896-ban azonban már hivatalosan ajánlja az OMGE, különösen Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Ung és Zemplén megyébe. Sőt, a régió tizenöt gyümölcstermesztő körzetéből kettőben mint általános, tömegtermesztésre ajánlott fajta jelent meg. Két megyében, Szatmárban és Beregben ekkor már fő fajta volt. Az 1890-es években felbukkanó "Jonathan-láz" a fajta telepítésének divatját mutatja. A fajta rohamos terjedését jelzi, hogy 1896-ban a Gyümölcs-kertész című szaklap az értékesíthetőség szerinti fajtasorrendben a Ponyik és a Batul után közvetlenül a Jonathant (szabolcsi almát) említette. A szabolcsi alma különösen a német piacon lett igen kedvelt, mert az amerikai Jonathan bár szép, de unalmasan édeskés volt, míg a magyar szabolcsi Jonathan kellemesen savanykás, üdítő.
Belföldi értékesítésekor a kofák és a piacok sikeres téli almáját "jó Náthán"-nak nevezték, ami a piac értékítéletét is jelentette. Nem véletlen, hogy a nemesítők is felfigyeltek erre a sikeres, a magyar éghajlati viszonyokhoz jól adaptálódott fajtára, és Mathiász János 1913-ban új Jonathan hibridet állított elő, Schilberszky Károly pedig 1916-ban a tárolás során keletkezett Jonathan-foltosodásról írt.
A szabolcsi alma a magyar gyümölcstermesztés egyik legkeresettebb és legsikeresebb terméke lett.
A fajta kiváló beltartalmi értéke és íze miatt nagyon sokrétűen hasznosítható: friss fogyasztás, levesek és főzelékek adaléka, de kiváló mártás, püré is készíthető belőle. Az almával készült pite, lepény és rétes jellegzetes magyar sütemény. Kedvelt élelmiszeripari alapanyag pektin, zselé, befőtt, sűrítmény és pálinka készítésére. Napjainkban a megtermelt mennyiség nagy részét a feldolgozóipar veszi fel.
A gombabetegségek közül a lisztharmatra nagyon fogékony ez a fajta. A gomba a hajtásvégeket támadja meg, ezért a tavaszi metszéskor a fertőzött vesszők végét le kell metszeni. A metszés során a korona ritkítása és a termő részek ifjítása elengedhetetlen. A sűrű, rosszul metszett fákon a gyümölcsök nem színeződnek megfelelően. A túlérett Jonathan rosszul tárolható, ezért kedvező tárolási érettségben kell szedni.
Magyarország almatermése az elmúlt 10-12 év alatt a közel 1 millió tonnáról csaknem a felére, 4-500 ezer tonnára csökkent. Az almatermesztés mintegy 60%25-a az Alföld északi részére koncentrálódott, ahol a Jonathan fajta aránya eléri a 65-70%-ot, ami éves átlagban 240-300 ezer tonna termést jelent.
A termelők száma 4-5000 főre tehető.
A Jonathan ültetvények nagy része kiöregedett, ezek leváltása folyamatosan történik, becslések szerint a jövőben a szabolcsi alma az összes almafajtából 20-30%25-ot tesz majd ki.
A szabolcsi alma szeptembertől tavaszig megtalálható a piacokon és az élelmiszerüzletekben.
