TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
POMÁZI HOSSZÚSZÁRÚ CSERESZNYE
cseresznye
gyümölcse kizárólag nyers fogyasztásra alkalmas, érése elhúzódó.
A Pomázi hosszúszárú cseresznye (Prunus avium L.) a Buda vidéki termőtájból a helyi fajták közül szelektált fajta. Gyümölcse kicsi, ritkábban középnagy, kicsit megnyúlt gömb, jellemzően hosszú kocsányú. Héja sötétbordó, vékony, éretten majdnem fekete. Húsa puha, erősen festő levű, féléretten kesernyés.
A magyar vidékek jellegzetes gyümölcse a cseresznye. Pomáz kedvező fekvésének köszönhetően jó mikroklímával rendelkezik. Északon a Visegrádi-hegységhez tartozó Kő-hegy, délnyugaton a Pilis két hegye, a Kis- és a Nagykevély által határolt katlan határozza meg a táj jellegét és mikroklímáját. A keleti, déli fekvésű hegyoldalak kedvező környezetet teremtenek a gyümölcstermesztés számára.
Pomáz jellegzetes tájfajtája a hosszúszárú cseresznye. Galgóczy Károly említi az 1870-es években, hogy a "gyümölcstermelést és nemesítést szintén kedvvel és haszonnal gyakorolja a lakosság" - a szőlészethez hasonlóan.
Leginkább a helyben történő, házi fogyasztása jellemző, de mint az elsők között érő cseresznyét, a környék - többek között Budapest - piacain is értékesítik.
Puha húsa miatt rosszul szállítható, csak kézzel szedhető, és elsősorban házi kerti termesztésre javasolható. Termőképessége nagyon jó és rendszeres. Fája erős növésű, vékony, lelógó ágrendszerrel. Korai virágzású, korai érésű, a Münchebergi korai után érik május végén. Pollenadói a Münchebergi korai, a Jaboulay és a Bigarreau Burlat cseresznyefajták.
Termőfaállománya mindössze néhány ezer, az országos évi összes termés nem sokkal haladja meg az 10-15 tonnát.
