Szekszárdi fejér, Szekszárdi muskotály, Szekszárdi szagos, Decsi szagos, Pécsi szagos, Kaposi szagos, Szagos bákor, Szagos heveng, Zöld muskotály, Zöld szagos, Zöld ürmös
Sárga szagos, Zöld szagos
Baranya megye, Tolna megye
szőlő
az Alexandriai muskotályhoz hasonló, de attól jól megkülönböztethető a bronzos és fényes vitorlája, kerekded, mélyen karéjos és hólyagos levele, valamint az éretten is zöld színű és muskotályos ízű bogyója alapján.
A Pécsi szagos szőlő (Vitis vinifera L.) hosszú tenyészidejű, az ország mediterrán jellegű éghajlatán, Pécs és Szekszárd környékén terjedt el. A legkorábban fakadó szőlőfajták egyike. Termését későn, október elején érleli be. Keveset, de finom ízű fürtöket terem. Kicsi, vállas és tömött fürtjei tetszetősek, jól csomagolhatók és szállíthatók. Bogyói hamvasak, héjukon paraszemölcsök találhatók. A bogyóhús ropogós, lédús, muskotályos. A bogyók nem rothadnak, így a fürtök jól tárolhatók.
A korábbi évszázadokban a muskotályos ízű és illatú, étkezési csemegeszőlőt kedvelték, szívesen fogyasztották és széles körben ismerték. Magyarország déli, mediterrán hatású területein terjedt el. Az ampelográfiai szakmunkák szerint ismeretlen eredetű, a természetes rendszer szerint convar. orientalis, subconvar. Antasiatica, prov, deliciosa, vagyis Délkelet-Európa irányából származhatott Magyarországra. Termesztése valószínűleg a török hódoltsággal függ össze, amikor az édes ízek és a szagos, illatos csemegeszőlők terjedtek el erőteljesen a déli-balkáni kultúra hatásainak felerősödésével. A vörösbort termő, kadarkás területeken, a sárközi szőlőhegyeken, a paraszti szőlőkben lugasként futtatták fel a csemegeszőlőnek tartott fajtát. Különösen a XIX. században vált kedveltté, és ennek következtében nagymértékben elterjedt. A XIX-XX. század fordulójának kedvelt fajtája lett, Daróczy pécsi püspök nagy terjesztője volt a mecseki borvidéken. Az 1970-es években még tiszta telepítésben - 10 hektár nagyságban - Pécs és Decs közelében megtalálható volt, mára már kivesző fajta lett.
Friss fogyasztásra vagy téli tárolásra étkezési szőlőnek, feldolgozva muskotályos bornak alkalmas.
Mivel gyenge növekedésű és a gyökértetűre (filoxérára) rendkívül érzékeny, ezért erős növésű alanyra ajánlatos oltani. Az öntözést meghálálja. A metszésénél ne hagyjunk túl sok rügyet, mert a túlterhelés hatására a tőkék növekedésben és terméshozamban visszaesnek. Késői érésű, nem rothadó fajta, ezért érdemes fürtjeit télire tárolni.
A termés mennyisége kb. 84 tonna/év, a termelők száma hozzávetőlegesen 750 család. Friss fogyasztásra október első felében a Pécs és Szekszárd környéki piacokon árusítják. Államilag nem minősített fajta.
