TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
ŐRSÉGI TÜSKEKÖRTE
körte.
Az őrségi tüskekörte (Pyrus communis L.) gyümölcse kicsi (40-50 g), alakja kissé megnyúlt, inkább kúp alakú. Alapszíne szalmasárga, napos oldalon pirossal mosott. Magas cukortartalmú, édes ízű.
Egy korabeli leírás szerint az Őrségben sok körtefajtát termesztettek, ezek között szerepel a tüskekörte (tüskis-körte ) is.
"A körték közül: hosszúkás, húsos, sárga színű a 'zabérő'-körte, sárgás a 'rozsérő' is; barnás, édes a 'tüskis-körte', hosszúszárú, őszi a 'sózu-körte', nem egészen érik meg a fán, utóbb puhul meg, régi fajta, sok pálinkát főztek belőle; nagy, sárga a 'császár-körte', lopu-formájú a 'héber-körte', Lukács-napkor érik a 'téli'-, vagy 'telelő-körte', szintén téli körte a 'lómonyu-körte'; a legrégibb fajták közé tartozik a későőszi 'pogácsa-körte', aranyszínű az őszi 'arany-körte', őszi a 'fekete-körte' is, stb. A körték meg az almák mind 'ojtivány'-ok, a szilvák mind magántermők." (Kardos, 1943.)
A termőtáj körtetermesztését az utak mentén és a szőlők között nagy mennyiségben előforduló, vadkörte jellegű gyümölcsöt termő körtefák alapozták meg. A XX. század első felében igen elterjedt gyümölcs volt nemcsak az Őrségben, hanem az egész Nyugat-Dunántúlon. Származására nézve nincsenek pontos adataink, valószínű, hogy Pyrus austriaca eredetű, helyi fajta.
Kiváló, édes aromájú aszalvány készíthető belőle, gyakran az aszalt szilvával együtt árulják a piacokon. Fűszeres, zamatos körtepálinkának, valamint gyümölcsecetnek is kiválóan használható.
A tüskekörte nagy, terebélyes, szétterülő koronájú fát nevel. A környezettel szemben nem igényes. Korán - július végén, augusztus elején - érik, és ellentétben a korai fajtákkal, gyümölcse éretten sem szotyós (barna, löttyedt hús), sokáig a fán maradhat. A kocsánynál ugyan töppedt lesz, de nem potyog le a fáról.
Az Őrségben és Zala megye egyes régióiban még ma is gyakran találkozhatunk idősebb fáival a házi kertekben és az utak mentén, de a faiskolai szaporításban nem szerepel.
Az évente betakarított mennyiség csupán néhány tonnára tehető. Mint helyi tájfajta, megőrzése feltétlen indokolt lenne, de továbbra is elsősorban a ház körüli gyümölcsfák között van a helye.
