Debreceni bőtermő, Újfehértói fürtös, Kántorjánosi meggy
meggy
termését fürtökben hozza.
A debreceni meggy és a Debrecen környéki meggy (Cerasus vulgaris Mill. = Prunus cerasus L.) gyűjtőfogalom, ami alatt a termőtájon szelektált meggyfajtákat értjük. Közös jellemzőjük, hogy gyümölcsük "fürtökben" terem, öntermékenyek, kiváló ízűek. Szárazon válnak a kocsánytól, ezért géppel jól rázhatók. Érési idejük június harmadik és július első dekádjára esik.
A fajtakör legjelentősebb fajtái
Az Újfehértói fürtös az Újfehértó és környékéről begyűjtött változatok közül kiemelt típus. Késői érésű, nagy tűrőképességű, jó gyümölcsminőségű fajta. Július első napjaiban érik. Gyümölcse 18-23 mm, átlagos tömege 5,23 g. A gyümölcs héja fénylő, bordópiros. Húsa kemény, vérpiros, mérsékelten festő levű. Kocsánya középhosszú, erősen pálhaleveles.
A Debreceni bőtermő a Debrecen környéki termőtájból szelektált változat. Az Újfehértói fürtös előtt 3-5 nappal érik, június utolsó, július első napjaiban betakarítható. Gyümölcsméretét tekintve a Pándy meggy és az Újfehértói fürtös között helyezkedik el, átlagos tömege 5,35 g.
A Kántorjánosi 3 a Mátészalka környékéről begyűjtött változatok közül kiemelt típus. Általában az Újfehértói fürtössel egy időben, június legvégén, július első napjaiban érik. A legnagyobb gyümölcsű változat. A bordópiros gyümölcsök súlya átlagosan 5,37 g. Húsa piros, közepesen festő levű, az Újfehértói fürtösnél keményebb, repedésre is kevésbé hajlamos.
A debreceni és a Debrecen környéki meggyek régóta híresek Északkelet-Magyarországon. Debrecen és a környező hajdúvárosok önkormányzatai által fenntartott, úgynevezett "kertségekben" - a városokat övező szőlő-gyümölcs övezetek - számtalan meggytípust termesztettek. Ez a fajtagazdag populáció még napjainkban is a nemesítők egyik kincsestára.
A XVII-XIX. századi debreceni kertek meggytermése nemcsak Debrecen piacaira került, hanem az Érmellék vidékére, sőt Erdélybe is.
A szőlőt és a gyümölcsöt nem lehetett egymástól elválasztani, "miután itt szőlőt és gyümölcsfát mindenki rendesen csak saját élvezetére és gyönyörűségére ültet, s a gyümölcsöskertet szőlő nélkül, szőlőskertet gyümölcsös nélkül a debreczeni ember képzelni sem szeret: s jaj annak a szőlőtáblának, a melyben gyümölcsfákat nem lehet tenyészteni."
(Kovács, 1882).
A fajták egyaránt alkalmasak friss fogyasztásra és a legkülönbözőbb élelmiszeripari feldolgozásra.
A debreceni meggyek korán termőre fordulnak, rendszeresen, bőven teremnek. A termőhely iránt igénytelenek, de a száraz homoktalajokon gyümölcsméretük kisebb lesz. A fajták felkopaszodási hajlama rendszeres metszéssel, ritkítással csökkenthető. Sajmeggy és vadmeggy alanyokon egyaránt jól fejlődnek. A tenyészterület a talajtól függően 6-8 x 4,5 m.
A legelterjedtebb koronaforma a vázakorona. Monília ellen a virágzás idején legalább két alkalommal szükséges permetezni, de mindenképpen méhkímélő technológiát kell alkalmazni.
Az Újfehértói fürtös fája erős növekedésű, koronája felfelé törő, megnyúlt gömb. Vesszői lecsüngők, ostorosodó jellegűek. A vesszők oldalrügyei többnyire virágrügyek, ezért - főleg idősebb korban - felkopaszodásra hajlamosak. Korán termőre fordul, igen bőven terem. Jól tűri a szárazságot, bár ekkor gyümölcsmérete kisebb lesz. A legbővebben termő változat. Moníliára mérsékelten, levélbetegségekre közepesen érzékeny.
A Debreceni bőtermő húsa piros, a Pándy meggyénél puhább, világosabb festő levű, ezért más fajtákkal nem érdemes befőzéskor összekeverni. Fája középerős növekedésű, sűrű, sátorozó koronát nevel. A szélsőséges időjáráshoz jól alkalmazkodik. A virágzáskor esetenként fellépő hűvös időjárás ellenére is kielégítő termést ad. A levélfoltossággal szemben közepesen érzékeny. Moníliára az előző fajtánál érzékenyebb.
A Kántorjánosi 3 fája középerős növekedésű, kissé szétterülő koronát nevel. Törzsének és vesszőinek színe világosabb, mint az Újfehértói fürtösé. A levélfoltosságra kevésbé érzékeny, a monília viszont jobban fertőzi. Vírusfertőzésre nem fogékony.
Magyarország meggytermésének több mint a felét az ebben a régióban termesztett meggyfajták adják. Az utóbbi évek telepítéseinek kb. 60%25-át e három fajta teszi ki, így ezek termőre fordulását követően mintegy 50-55 ezer tonna gyümölcsre lehet számítani. A jelenlegi meggyültetvények területe közel 6000 hektár. A meggytermesztés részaránya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb. Az itt élő emberek az alma mellett szívesen foglalkoznak termesztésével. A hektáronkénti átlagtermés változó, 6-10 tonna között ingadozik.
Mindhárom meggyfajta államilag minősített.
