TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
CEGLÉDI ALMA
&filetext1= Ceglédi piros alma
alma
érett állapotban kásásodó, laza húsállománya miatt rosszul szállítható.
A nemes alma latin neve Malus domestica Borkh. A Cegléd környékén elterjedt, ismeretlen származású tájfajtát Nyújtó Ferenc 1955-ben szelektálta a régi tájfajtából. Július közepétől augusztus közepéig fogyasztható. Gyümölcse középnagy (117 g), jellegzetesen kúpos, hengeres alakú, a kocsány és a csésze felé is kissé kúpos. Héja vékony, kemény, viaszos. Húsa fehér, zöld erekkel tarkított, félkemény, lédús, enyhén savanykás, édes.
Fája erős növekedésű, koronája kissé szétterülő, szabályos gömb alakú, minden alma alanyon jól fejlődik. Korán fordul termőre, rendszeresen bőven terem. Termőhely iránt nem igényes, jól tűri a szárazságot. A betegségekkel szemben ellenálló. Kiváló termőképessége, kellemes íze miatt kedvelt alma.
&filetext7=Cegléd sajátos földrajzi adottságai meghatározták gyümölcskultúráját. A mezőváros legnagyobb szőlő- és gyümölcstermő területe a dombság aljában, északnyugati irányban húzódik - eredetileg az irsai határig. Egy másik területen, a mezőváros déli részén, az egykori legelő területén alakult ki még jelentős szőlőtermesztés. Ide telepítették az ugyerokat a XIX. század elején, majd a legelőfelosztással több homoki szőlőskertet hoztak létre, ezekben köztesként gyümölcsfákat ültettek.
A homokvidéken jelentős a gyümölcstermesztés. Cegléden 1896-ban a gyümölcsfák 14,4%25-a alma volt, megelőzve a másik két tradicionális mezővárost (Nagykőrös 8,2%25, Kecskemét 13,7%25).
Az évszázadok során termesztett gyümölcsfák között több eredeti tájfajta is létezhetett, de a XIX. század végén, a XX. század elején működött ceglédi Ungváry-féle faiskola már a nemesített fajtákat ajánlotta ültetésre. Ebben az időben Cegléden és tájkörzetében közel száz- fajta almafa díszlett a szőlőskertekben, gyümölcsösökben. Közöttük található többek között a Téli piros alma, a Téli piros pogácsa, a Véralma, a Selymes piros stb. Ungváry Sándor jeles fajtanemesítő és -termesztő az 1920-as években egy újabb fajtát fedezett fel a régi szőlőkben, feltehetően a Ceglédi piros tájfajtát.
Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas fajta, de kitűnő kompót is készíthető belőle.
A gyümölcs húsa puha, emiatt óvatos szüretet és kíméletes szállítást igényel. Az érett termés lehullik a fáról, ezért több alkalommal kell betakarítani.
Ma már főleg a házi kertekben található. A kiskerttulajdonosok évente általában 3-5 ezer db fát ültettek el. A termés jelenleg 100-200 tonnára tehető, ezt a mennyiséget piacokon értékesítik, szinte kizárólag a háztartások számára.
