TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT GYÜMÖLCSÖK
BUDAI CSEMEGESZŐLŐ-FAJTÁK (CSIRI-CSURI, GOHÉR)
csemegeszőlő, asztali szőlő
A Gohér fajtacsoport tagjai: Fehér gohér, Piros gohér, Változó gohér (számos társnévvel); a Csiri-csuri változatai: Csikó szőlő, Siri-suri, Csiri-szőlő, Admirable de Courtiller, Chasselas Courtiller
Dél-Alföld (Csiri-csuri), Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl (Gohér)
szőlő
Csiri-csuri különlegesen finom ízű, rózsaszínű bogyókkal telt fürtje szép küllemű, jól szállítható, és októbertől egészen márciusig tárolható.
A Gohér valószínűleg magyar eredetű, a legkorábban érő szőlők egyike.
A kétféle szőlő (Vitis vinifera L.) érési időben, fürtformában és termeszthetőségben jól kiegészíti egymást. Mindkét fajta tőkéje erős növekedésű, lugasnak is alkalmas. Dekoratív lombszerkezetük és csipkés, illetve fűrészes leveleik miatt a szőlőskertek díszei. Az év időjárásától függően május végétől június végéig virágoznak. A Csiri-csuri virágai hímnősek, míg a Gohér nővirágú, ezért rosszul termékenyül. Emiatt érdemes az ültetvényébe jól porzó fajtákat is ültetni, melyek pollenjei a virágzáskor segíthetik a termékenyülést. A Csiri-csuri fürtje középnagy (170 g), közepesen tömött, bogyói középnagyok (3,1 g), megnyúlt gömbölyűek, színük sárgászöld halvány rózsaszín árnyalattal, héjuk hamvas, húsuk ropogós, ízük finom. A Fehér gohér fürtje középnagy (180 g), hengeres, laza, bogyói középnagyok (2,8 g), megnyúltak, sárgásfehérek, húsuk ropogós, ízük fűszeres. Mind a két fajta jól bírja a téli fagyokat, így termésbiztonságuk is jó. A Fehér gohér augusztus végétől már fogyasztható, míg a Csiri-csuri október első felében érik.
&filetext7=A Gohér egyike a legrégebben termesztett, magyar eredetű szőlőfajtáknak. Már az ókortól kezdve hozzájárulhattak a Kárpát-medence kedvező ökológiai adottságai és a budai- dunántúli-balatoni régió gazdasági-kulturális hagyományai számos, később már magyarnak vélt fajta kialakulásához. Facsar Géza nagyjelentőségű régészeti szőlőmag-meghatározása alapján ismert, hogy Budán, a XIII. században nagy valószínűséggel már a Gohér, Furmint, Fehérszlanka, Vékonyhéjú, Betyárszőlő, Fügér, Mézes, Lisztes, Balafánt, Dinka, Berkenyelevelű, Szagos bajnár, Rózsaszőlő típusú szőlő-fajtákat termeszthették. Ezek magjai a polgárváros házainak kútjaiból, szemétgödreiből kerültek elő.
Nagy hírű és jellegzetes fajtacsoport volt a Gohér. Gombocz szláv eredetű szónak tartotta, Bárczi a francia-vallon betelepülőkkel hozta kapcsolatba. Rapaics egy 1454-es oklevél vineam suam Cserszőlő adatát a Gohérra vonatkoztatta. Molnár István a Gohér később érő alakjának tartotta a Balaton melletti Cserszőlőt és Cserbajort, amit Calepinus Bajor szőlőnek nevezett. Mollay Károly is a Gohér később érő, savanyú változatának gondolta a Bajort. Savanykás, silány borát a középkorban az ispotályok, zarándokszállások lakóinak adták. A középkori bajor borok is savanyúak voltak. Az első Gohér fajtanév említése Magyarországon Balassa Iván szerint 1570-ből, a TESZ szerint 1590-ből ismert.
1700-ban mint korai és ízes fajtát az előkelőknek is ajánlották:
"…Minden esztendőben fog tartozni a város Birája kétszer fel küldeni az urak számára szőllőt: egyszer megért Gohért, máskor pedig mikor az Urak fogják kivánni a szüretre." (Balassa, 1991. 121.)
A fajta nevével 1798-ban Szirmay Antal Tokaj-Hegyaljáról szóló leírásában is lehet találkozni, mert itt is elterjedt volt, de meg lehetett találni a Balaton és Tokaj mellett a Duna-Tisza közének homoki szőlőiben, valamint a Mecsek aljában is. Főleg Magyarországon és a Kárpát-medencében terjedt el. A XIX. századi vásárokon és kiállításokon korai csemegeszőlő-fajtaként gyakran bemutatták. A magyarországi csemegeszőlő-körzetek egyik fő fajtája volt, híre a XIX. század végén Prágáig, Bécsig és Berlinig is eljutott.
Ma már nem szerepel a Nemzeti fajtalistán, csak kertekben és fajtagyűjteményekben található (Budán, Tarcalon, Tolcsván, Pécsett, Kecskemét-Katonatelepen). Az utóbbi években Tokaj-Hegyalján - mint hungaricumot - újra kezdték szaporítani és telepíteni.
Valószínű, hogy a Csiri-csuri a XIX. század közepétől, a filoxéravész után terjedt el a házi kertekben, elsősorban Buda környékén. Téli tárolásra az egyik legalkalmasabb, kiváló, régi szőlőfajta. Nevét a Schiradzouli fajtanév népetimológiai változataként kaphatta, bár ezzel a fajtával nem azonos. A Buda környéki szőlőkben elsősorban téli eltevésre termesztették. Buda azon kevés főváros közé tartozott, ahol önálló borvidékként híres borokat termeltek. Buda szőlőtermesztő, Pest pedig borkereskedő jelleggel rendelkezett a XIX. század végéig. A városegyesítést követő évtizedekben az egyre nagyobb méreteket öltő filoxérapusztítás miatt csak a házi kertekben maradtak fenn Csiri-csuri- tőkék, amelyeknek a termései még ma is megtalálhatók a budapesti piacokon.
Az 1960-70-es években az üzemi méretű telepítések révén nagyobb, összefüggő ültetvények jöttek létre, ebben az időben mintegy 200 hektár területet alkotott a Csiri-csuri csemegeszőlő.
&filetext8=A budai csemegeszőlőket elsősorban friss gyümölcsként fogyasztják. Mivel a termés jól szállítható, így a termőhelyek közelében, de attól távolabbi helyeken is jól értékesíthető. A Csiri-csuri fajtát téli tárolásra is kitűnően lehet használni. Fürtjei vesszővel együtt szüretelve és azzal felaggatva sokáig tárolhatók hűvös kamrában vagy száraz pincében. A bogyók nem rothadnak, szép színüket és hamvasságukat, valamint húsuk ropogós konzisztenciáját megtartják. A Fehér gohér a friss fogyasztás mellett alkalmas borkészítésre is. Ezek a fajták a keresztezéses fajtanemesítésben a szőlőnemesítők kedvelt génforrásai is.
Ha ezeket a fajtákat étkezési szőlőnek akarjuk termeszteni, akkor a tőkén lévő vesszőket tavasszal rövid csapra (2-3 rügyre) kell metszeni, mert akkor nagyobb, szebb fürtök és bogyók fejlődnek. Mivel a Fehér gohér nővirágú fajta, rosszul termékenyül, ezért vele azonos időben virágzó, de jól porzó fajtával vegyesen ajánlatos ültetni.
&filetext10=A budai csemegeszőlőket ma már több helyen termesztik, de főleg a házi kertekben. Termőterületük mintegy 560 hektárra becsülhető. Évente kb. 10-20 tonna/hektár átlagtermést hoznak. A Csiri-csurit több helyen (kb. 75 család), a Fehér gohért kevesebb helyen (kb. 25 család), de nagyobb felületű ültetvényekben termesztik. Termésüket szeptember elején és október elején már technológiai érettségük stádiumában értékesítik, főleg a nagyobb városok piacain.
