berbencei, őszi aszaló, magyarka, kék szilva, magvaváló, házi szilva, horgas magvú, hosszú szilva
Korai Besztercei, Besztercei muskotály
szilva
magas cukor- és savtartalma kiváló, egyedülállóan harmonikus ízű. Cukor hozzáadása nélkül is alkalmas lekvárfőzésre. Vírusfertőzésre nagyon fogékony.
A Besztercei szilva (Prunus domestica L.) gyümölcse közepes nagyságú (18-22 g), átlagos átmérője 28-30 mm. Alakja megnyúlt, szabályos szilva alakú. Héja sötétkék, erősen hamvas. Húsa kemény, színe érettségétől függően sárgászöld vagy aranysárga. Magvaváló. Íze jellegzetesen, kellemesen édes-savas. Fája középerős növekedésű, fiatal éveiben felfelé törő, gúla alakú, később gömbkoronát nevel. A fa edzett, igénytelen, későn fordul termőre, bőven, de szakaszosan terem. Virágai a tavaszi lehűléseket jól tűrik, jó pollenadók, öntermékenyek, ezért a fajta magában is telepíthető. Sarka vírusra és polisztigmás levélfoltosságra nagyon érzékeny. A talaj iránt kevésbé igényes, a laza, kötött, savanyú és meszes talajokon egyaránt megterem. Leginkább a tápanyagban gazdag, mély rétegű, humuszos vályogtalajokat kedveli.
Vízigénye 600 mm, egyenletes elosztásban. Száraz termőhelyen gyakori a korai gyümölcshullás, főleg a vírusfertőzött fák esetében.
Több évszázados termesztése során sok változata alakult ki. Legelterjedtebb a Korai Besztercei és a Besztercei muskotály. Az alapfajta gyümölcsének nagysága nem mindig kielégítő, ezért csak a méretesebb gyümölcsű, jobb termőképességgel bíró klónjai szaporíthatók: Bb. 398, Bt. 2, Nm. 122, Nm. 150.
A fajtakör legkorábban érő változata a Korai Besztercei. Augusztus közepe körül érik, az alapfajta előtt 10-12 nappal. Gyümölcsének alakja valamivel megnyúltabb. A magján és a mellette lévő húson 1-3 mm nagyságú piros folt alakul ki. Ezért kapta Szolnok megye déli részén a "vérbélű szilva" nevet. Sarka vírusra igen érzékeny. Csak jó vízellátású talajra való, különben erősen hullik.
A Besztercei muskotály gyümölcse megegyezik az alapfajtáéval, de sokkal cukrosabb, és erősen muskotályos íze és illata van. Koronája is inkább szétterülő.
A fajtakör valószínűleg több száz évvel ezelőtt alakult ki a Kárpát-medencében, és innen terjedt el Közép- és Kelet-Európában. Feltehetően szíriai eredetű, de nálunk vált híressé termesztése. Kósa László szerint ez a legnevezetesebb magyarországi szilvafajta, hazánkban a középkor végén tűnt föl. A felső-magyarországi és erdélyi városok a XVI-XVII. században aszalványként nagy mennyiségben szállították Ausztriába, Német-, Lengyel- és Csehországba, ahol "magyar szilva" néven vált ismertté. Feltételezések szerint az első vagy az egyik legnagyobb szállító az erdélyi Beszterce város volt. (Kósa, 1989.)
Luby Margit szerint: "Vásárosnaménytól Tiszabecsig mintegy 400 négyzetkilométerre tehető az a terület, ahol a kék szilva részben vadon terem, részben nagyban termesztik. A termelés középpontja Panyola." (Benedekfalvi Luby, 1939.)
Kiváló íze és magas beltartalmi értéke miatt minden célra megfelel. A háztartásban is igen sokféleképpen hasznosítható (lekvár, befőtt, aszalvány, szilvás gombóc, sütemények stb.). Kedvelt alapanyaga a konzerv- és hűtőiparnak is. Magas cukortartalma a szeszipar fontos alapanyagává teszi. Belőle készül a szilvórium, mely értékes magyar exportcikk.
A betakarítás időszaka szeptember hónap, néhány hétig tárolható gyümölcsét zömmel október elején értékesítik. Vesszői jól elágazódnak, sűrű, zárt koronát alkotnak, ezért a termőkorban rendszeres, mérsékelt ritkító metszésben kell részesíteni. Erős vírusfertőzés hatására a gyümölcs nagy része torzul, éretlenül lehullik, a termés használhatatlanná válik. Optimális tenyészterülete 7 x 4 m.
A fajta aránya az üzemi telepítésekben 1952-54 között 78%25, 1972-ben 80%25 volt, de vírusérzékenysége miatt kiszorulóban van a termelésből. Évente 29-32 ezer fát ültetnek, főleg a házi kertekbe. Egy-egy fa átlagtermése 40-50 kg körül mozog. Az utóbbi években a leszedett
termés 10-15 ezer tonnára tehető. Kiváló áruértéke miatt továbbra is fontos fajtája marad az árugyümölcsösöknek és a házi kerteknek.
A fajta szabadon szaporítható, védjegy nincs.
