Étkezési mák
A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó egyéves növény
Cimkék: álomhozó mák, francia mák, kerti mák
Tiszántúl
Egyéb magyarországi előfordulás: Dél-alföld
Csak termesztésben fordul elő, toktermése nem nyílik fel, magja kék színű.
Az étkezési mák (Papaver Somniferum L.) karós főgyökerű, ősrégi, egyéves kultúrnövény. Hajtása úgy fejlődik, hogy előbb tőrózsát alkot, majd fokozatosan hosszú szártagúvá válik, elágazik, és 50-160 cm magasságot ér el. A lomblevelek szórt állásúak és ülők, az alsók hosszas tojásdadok, öblösen fogazottak, a felsőbbek szíves tojásdadok, szárelők. A főtengely és az oldalágak végén magányos virágok vannak. A virágkocsányok bimbós állapotban lefelé hajolnak, virágnyíláskor felemelkednek. Az egyes virágoknak két csészelevelük van, amelyek a kinyíláskor lehullanak. A párta négy sziromlevélből áll (ezek fajtától függően fehér, rózsaszín vagy lila színűek), sok porzója és korongszerű, ülő bibével rendelkező termője van. Termése likacsokkal (szelepekkel) nyílótok, amely a nemesített fajtáknál zárva marad. A magvak vese alakúak, rücskös felületűek. Ezermagtömege 0,45-0,6 g.
A kék színárnyalatú mákmag mellett egyes helyeken az ún. "diómák" is ismert, amelynek magja fehér, krém, illetve drappos árnyalatú. A diómák olajtartalma a kék mákénál magasabb.
A mákot és használati sokrétűségét a Kárpát-medencében is - mint a mediterrán térségben - több ezer éve ismerik, a régészeti leletek is erre utalnak. Valószínű, hogy a magyarok az itt élt kelta, illetve szláv népek révén ismerték meg a mákot (szláv eredetű szó). Népi hitvilágunkban rontáselhárító szerepet tulajdonítottak neki, de magvaihoz bőség- és termékenységi hiedelmek is kapcsolódtak. Az étkezésben jelentős szerephez jutott. Mákos, édes töltelékként, valamint tésztaízesítőként igen ismert és kedvelt volt. A magyarországi zsidó-kóser étkezésben a flodli nevű mákos süteménynek és a fonott, mákkal szórt kalácsnak, a barchesznek nagy jelentősége volt. A népi orvoslásban is gyakran használták a mákgubófőzetet fejfájás, álmatlanság ellen, fájdalomcsillapítóként, nyugtatóként és hurutoldóként. A mák étkezési felhasználása mellett az 1920-as években korszakváltó felfedezés született. Az ópiumból való alkaloid- (morfin) gyártás helyett Kabay János és felesége, Kelp Ilona kidolgozták a zöld, majd száraz növényi részekből (mákszalma), végül a mag nélküli toktermésekből a morfingyártás technológiáját. Szabadalmaik birtokában (1925, 1931) gyárat alapítottak (Bűdszentmihályon, ma Tiszavasvári), amely napjainkig jelentős tényező a mákalkaloidok világtermelésében és az ópiát (kábítószerek illegális) termelésének visszaszorításában.
A Kárpát-medencében az étkezési mák magja ízesítő, egyben étkezési alapanyag. Magyarországon étkezési felhasználása igen változatos. A kék mák keresett, amely egészben péksütemények, kalácsfélék felületére kerül szóróanyagként, egyes helyeken a gyúrt és kifőzött tésztafélékre is ilyen módon használják. Amennyiben töltelékként alkalmazzák, úgy többnyire darálva és vízzel vagy tejjel főzve, cukorral (mézzel), citromhéjreszelékkel, mazsolával, kajszi- vagy almalekvárral ízesítve készül. A tészta pedig kelt-főzött (öntött) vagy zsíros (vajas, margarinos) alapanyag. Mondhatni magyar különlegességnek számít a mákos tekercs, amit gyakrabban bejgli (pejgli) néven neveznek, illetőleg a mákos guba (bobajka, gubó). Ezek készítésének módja és időszakos használata vidékenként különböző, főként a karácsonyi ünnepek alatt és a böjti időszakokban fogyasztják. Az évente változó tömegű mákfelesleget olajnyerésre is hasznosítják, finom étkezési és festékolajat nyernek belőle. Speciális hazai hasznosítás a kicsépelt tokterméktörek (gubó) gyógyszeripari célú feldolgozása. Ebből a nyersanyagból állítják elő a gyógyászatilag fontos, ún. mákalkaloidokat (morfin, kodein, narkotin), amelyek nagyobb részét exportálják.
A mákot országszerte háztáji kertekben termesztik, főként helyileg kialakult tájfajtákkal. Ezek magjainak olajos értéke, tokjainak pedig hatóanyag- (alkaloid) tartalma igen változatos, sok esetben ipari nyersanyagként gyenge értékű. Mindezek okán a nagyüzemi termesztésben kizárólag az állami elismerésben részesült, nemesített fajták (BC-2, Kék Duna, Kompolti M., Kozmosz, Kék Gemona stb.) fémzárolt vetőmagjából felnevelt állományok szerepelhetnek.
Újabban az Alkaloida Vegyészeti Gyár magas, 1%25 feletti morfin- és társalkaloid-tartalmú tokot érlelő fajtákat termeszt (pl. Szőke Tisza, A 1 stb.), ezek azonban csak a gyár által kialakított zárt termesztési rendszerben nyerhetnek elhelyezést.
A hazai gyakorlatban az előző évben előkészített, kora tavasszal kerti művelést kapott, porhanyósított talajba február végén, március elején (de mindig áprilist megelőzően) vetik az ún. "tavaszi" mákokat, ezek június közepén virágoznak. Az ún. "őszi" mákokat viszont még szeptemberben vetik, tőleveles állapotban telelnek át, és már májusban virágoznak.
A hazai máktermesztés agrotechnikájában különlegességnek számít az egyelés nehéz munkáját kiiktató, sugárkezelt maggal történő vetés. Ennek lényege, hogy kezeletlen vetőmaghoz X-sugárral kezelt magot kevernek. Mind a kétféle mag kicsírázik és a csíranövény állapotig együtt növekszik, majd a további növekedési szakaszokat csak a kezeletlen magból szerveződő növények érik el. A sugárkezelt csíranövények elpusztulnak, miáltal létrejön az optimális tenyészterület az állományban.
Az étkezési mákot celofán- vagy műanyag tasakokba csomagolva hozzák forgalomba.
Magyarországon az éves mákfogyasztás 1700-2200 tonna, amelynek nagy része importból származik. A hazai máktermelés éves szinten ugyanis megközelítőleg csupán 900 tonna.
