Magyar kerti majoranna
(illóolajos fűszernövény)
Cimkék: majoranna, majoráng, pecsenyevirág, majoránna, fekete majoránna, maiorant, majorányok, majérána, magyaránt, majránfű
egyéves tájfajták (pl. Bimbós majoránna, Knospen-majoran és uszódi tájfajta)
Bács-Kiskun megye délnyugati része
Egyéb magyarországi előfordulás: Dél-Dunántúl - Tolna megye Duna menti területei
A Magyarországon termesztett kerti majoránna tájfajták és a köztermesztésben álló, külföldről származó fajták illóolajának mennyisége és minősége eltér a környező országokban termesztett majoránnafajtákétól, ezáltal fűszerező hatásuk is kedvezőbb.
A kerti majoránna (Origanum majorana L., Lamiaceae /ajakosok/) egyéves fűszernövény.
Az uszódi tájfajta szára 25-50 cm magas, felálló, dúsan elágazó, négyélű. A fiatal hajtások szürkészöldek, az idősebb szárrészek kopaszodók, pirosasbarnák. Keresztben átellenes levelei rövid nyelűek, tojásdadok, ép szélűek, fehéres-szürkés, molyhos szőrökkel sűrűn borítottak. Virágzata 7-9 álörvből összetett, tömött álfüzér. A virágok kicsik, fehérek vagy zöldes-rózsaszínűek, a szürkészöld murvalevelek hónaljában ülnek. A kerek vagy tojásdad murvalevelek tobozszerűen, négy sorban szorosan simulnak egymásra.
A szárított fűszer kellemes illatú, szürkészöld színű, erősen aromás és kissé hűtő, kesernyés ízű, melyet a kerti majoránna megszárított leveles, virágos hajtásából morzsolt formában állítanak elő. A szárított fűszer 3,5 mm és kisebb részecskék halmaza. Szártöredéket legfeljebb 4%25-ban tartalmaz.
A Magyarországon termesztett kerti majoránna föld feletti virágzó hajtása 0,5-1,3%25, a morzsolt fűszer pedig 2,0-2,5%25 illóolajat tartalmaz, amelynek fő komponensei: a-terpineol, terpinén-4-ol, cisz-szabinénhidrát (ez eltér a környező országokban termesztett fajták adataitól mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően, Bernáth és munkatársai vizsgálati eredményei szerint). Tartalmaz még továbbá 9-10%25 cseranyagot (pl. rozmaringsav, kloro-génsav, kávésav) és flavonoidokat, urzonsavat, oleanolsavat is.
A magyar majoránna egyike a legrégebbi és széles körben használt magyarországi fűszernövényeknek. Első előfordulása 1533-ban ismeretes. Neve latin eredetű, etimológiája tisztázatlan. Jelentése "egyfajta gyógynövény". A különböző európai népek nyelvében is hasonló formában található meg (magyar népnyelvi neve nem véletlenül pecsenyevirág, ami a sült pecsenyéhez köti).
Melius Péter 1578-ban Kolozsvárott megjelent Herbárium című könyvében szól először részletesen a nemes maiorannáról, melynek két fajtáját említi, és kiváló gyógyhatását ismerteti. Lippai János az 1664-ben írott Posoni kert című könyvében az orvosi kert ágyásai között említi a majoránna termesztését. A Kecskemétről 1798-ból ismeretes Orvosló könyv a majoránna nedvének orrba szívásával javasolja a fejfájás gyógyítását. A porrá tört majoránna orrba szívása a fejet tisztítja meg a náthától.
Nélkülözhetetlen fűszernövény a háztartásokban is. Nagyobb mennyiségben disznótor alkalmával használják, a májas és a véres hurka ízesítője (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét térségében). Különböző ételekhez is használják (levesek, főzelékek), intenzív fűszernek számít. Különösen kedvelt fűszere a flekkenhúsnak, a véres húsoknak, a grillcsirkének és a vadhúsoknak.
A majoránnabokor minden parasztportán megtalálható volt, ahol a sült húsokhoz általánosan használták. Egy 1848-as népdalban is megjelenik: "Kossuth Lajos táborában / két szál majoranna, / egy szép barna, magyar huszár, / sej, lovát karéjozza."
Az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban a fűszerkereskedők zsákból árulták a magyar majoránnát, később pedig szárítva és őrölve, kis zacskókban.
A magyar konyha elengedhetetlen fűszere, minden háztartásban rendszeresen használják. Levesek (burgonyaleves, gombaleves), főzelékek (burgonyafőzelék, babfőzelék), mártások, szószok, húsételek (tokány, erdélyi vadkacsa, tűzdelt fácán és fogoly, pácolt ürücomb) kitűnő fűszere, ízesítenek vele még hurkákat, pástétomokat, májgombócot. Fűszerkeverékek, fűszerező szerek alkotója. Felhasználja az élelmiszeripar (hús- és konzervipar), valamint a likőripar is.
A gyógyászatban étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő hatásánál fogva teakeverékek komponense. Emeli a vérnyomást. Készítenek belőle reumás testrészek kezelésére kenőcsöket. A kozmetikai ipar az illóolajat fixáló- anyagként használja.
A magyar kerti majoránna minőséget jelent: "Ungarische echte gelebelte Majoran" néven ismert a világban. A magyar kerti majoránna híre nagyrészt a termőtáj ökológiai adottságainak köszönhető. Több mint egy évszázados majoránnatermesztési gyakorlat alapján választódott ki legfőbb termesztési körzetéül Bács-Kiskun megye Dunával párhuzamos része, amelynek jó vízháztartású öntéstalaja, a magas hőmérséklet és a bőséges napfénytartam megfelel a majoránna környezeti igényeinek.
Szaporítása magról, palántaneveléssel történik. Március elején melegágyba, március végén hidegágyba vetik. A sűrűn vetés elkerülése végett a magokat rostált komposzttal keverik. A csíranövények kezdetben lassan fejlődnek. Az 5-6 cm magasságot elért palántákat legkésőbb május első felében állandó helyükre ültetik, 30-40 x 10-20 cm sor- és tőtávolságra.
A növény a középkötött, jó táperejű talajokon fejlődik a legjobban. Vízigényes. Talajlazítással és öntözéssel növelhető a terméshozam, ezért a kelés után néhány nappal már el kell végezni az első talajlazító sorközművelést, később eső vagy öntözések után is szükséges ezt megismételni. A kerti majoránna termesztésekor vegyszeres gyomirtást nem alkalmaznak sem a nagyobb területeken, sem a családi művelésű, kisebb területeken.
A majoránnát károsító betegségek közül legnagyobb kárt az alternáriás levél-, szár- és termésfoltosság okozhatja. Rendszeres megelőző védekezést (optimális növénysűrűség, az uralkodó széliránnyal megegyező sorirány) alkalmaznak.
Virágzó leveles hajtását (herbáját) a tenyészidő alatt többször is vágják (minimum kétszer egy tenyészidő alatt), jó minőségű fűszert az első virágok nyílásakor (július-augusztus) vágott növényből lehet előállítani. A második vágásra szeptember végén, október elején kerülhet sor. A betakarítás kis területen kézzel (késsel, sarlóval), nagyobb területen "kaszálva rakó" géppel, a talajszint felett 4-6 cm magasságban történik. Vágás után bő vízzel lemossák, lecsurgatják, vékony rétegbe kiterítve, árnyékban, száraz, szellős helyen, szárítókereteken (a nedves fűszernövényeket aszalókosarakban történő szikkasztás után) szárítják. A megszáradt fűszernövényt ponyvára rakják, és lapáttal vagy villával addig verik, amíg lehullanak róla a levelek és a bugák. A lemorzsolt levélzetet előbb nagyobb, majd 3,5 mm lyukbőségű rostán átdörzsölik. Gépi betakarítás esetén ezt a munkát speciális, erre a célra tervezett gépekkel végzik. A morzsológép leválasztja a levél- és virágmentes szárakat, a port, a homokot és a talajrögöket. A további tisztítást tisztítógépeken, rostákon folytatják.
Mivel művelése sok kézi munkát igényel, ma is a hagyományos, családi gazdaságok növénye.
A kerti majoránna termőterülete országosan 45-50 hektár, melyről 30-40 tonna kerti majoránnát takarítanak be évente. (A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács adatai.) A kereskedelmi forgalomba kerülő majoránna több mint 85%25-át Bács-Kiskun megyében termesztik, Tolna megyéből csupán kb. 10%25 származik. A morzsolt majoránna 90%25-a fűszerként, mintegy 8%25-a gyógynövényként hasznosul, exportra 1-2 tonna kerül. Ma elsősorban francia és egyiptomi szaporítóanyaggal frissítik fel a termesztett hazai növényanyagot. A régi tájfajtákat, pl. az uszódi tájfajtát kizárólag kiskertekben termesztik, és elsősorban piacokon vagy háznál értékesítik. A tájfajták termesztésének háttérbe szorulása két okra vezethető vissza: egyrészt a termesztése sok munkával jár, másrészt a növény fogékony a betegségekre.
A kerti majoránnát morzsolt és őrölt formában, néhány dkg-os egységcsomagolásban három cég is forgalmazza az ország területén.
A kerti majoránna alapfűszerként valamennyi élelmiszerboltban megtalálható.
